Ahogy a borral főzés esetében, a forralt borra is érvényes, hogy olyan fajtából készítsd, amit azért fűszerek nélkül is meginnál. Ha dugós, vagy más hibája van, az a melegítéssel sem tűnik el. Tudnod kell, hogy bár a vörössel a legelterjedtebb, akár fehérborból vagy rozéból is kipróbálhatod, azokkal is nagyon finom tud lenni.
A fűszerezése nincs kőbe vésve, a legjobb, ha saját kedvenceid kerülnek bele. Mehet bele fahéj, bors, szegfűszeg, vanília, citrom- és narancshéj, csillagánizs, szegfűbors vagy gyömbér. Ízesítheted cukor helyett mézzel vagy szirupokkal is, és akár aszalt gyümölcsök is kerülhetnek bele.
A neve viszont becsapós: forralni ugyanis nem kell, elég melegíteni, és ha szükséges, akkor melegen tartani. A citrom- és narancsszeleteket érdemes tálaláskor hozzáadni, hogy biztosan ne legyen tőlük keserű. Készülhet egy kis töménnyel: vodkával, rummal és konyakkal, bár akkor már inkább puncsnak nevezzük.
Forraltbor-történelem
A rómaiak találták fel, egyes források szerint a fűszerek egészségessége miatt, mások szerint egyszerűen ez volt a leghatékonyabb módja annak, hogy a rossz bor ízletesebbé és aromásabbá váljon. Rómából a 2. század környékéről már vannak róla emlékek. Ahogy a bort, a szőlőtermesztést is ők terjesztették el Európa nagy részén, ahová magukkal hozták a receptjeiket is, amik a bevándorlókkal kerültek a tengerentúlra. Már Hippokratész, az ókori görög orvos is gyógyszerként ajánlotta a fűszerezett bort, jó eséllyel nem a bor, hanem a benne található fűszerek miatt. Emlékére a középkorban az európaiak gyakran nevezték a forralt bort hippocrasnak.
A forrót italnak hivatalos ünnepnapja is van, március 3-án – ki tudja, miért nem téli hónapban? Németország egyes részein alkalmanként szőlőbor helyett gyümölcsborokat, például áfonya- és cseresznyeborokat használnak hozzá. Részeges változatban rum vagy más erősebb alkoholféle is kerül bele, de természetesen alkoholmentes verziója is van, ami a legtöbbször vörösszőlőléből vagy almaléből készül.
A klasszikusok receptjei
Mindegyik forraltbor-receptnek megvannak a családi és területi változatai, így természetes, hogy ahogy itthon sincs egyetlen tuti recept, más országokban is több tökéletessel találkozhatsz, de azért mindenhol megvannak az ország sajátosságai. A németeké például a mienkhez nagyon hasonló. A Glühweinhoz tökéletes például egy finom pinot noir, üvegenként 1/4 csésze cukor, 1 csillagánizs, 1/2 citrom felszeletelve, 3 szegfűszeg és egy kevés kardamom. Kis lángon, összemelegítve készül.
A svéd glögg klasszikus skandináv ital, kicsit ütősebb, mint a mi karácsonyi borunk, mert egy-egy adag vodka vagy pálinka is kerül bele. Egy hatalmas buliadaghoz nem kell más, csak 700 ml száraz vörösbor, úgy 15-20 deka cukor, 1 kezeletlen narancs leve és a héja, 1-2 fahéjrúd, 1 kisebb darab hámozott, felszeletelt gyömbér, 6 szegfűszeg, 1/2 teáskanál őrölt kardamom, 2-3 deci pálinka vagy vodka, egy csésze mazsola, 1 marék vörösáfonya és 1 marék hámozott egész mandula.
A francia vin chaud elegáns, karácsonyi finomság, amihez kell egy üveg jó bor, 2 fahéjrúd, egy kiskanálnyi egész szegfűszeg, kardamom, 1 felszeletelt narancs, egy löttyintés konyak és néhány evőkanál cukor.
A vino calientéhez a spanyolok szeretik gyümölcsös Tempranillót használni, ami gazdag, fűszeres ízt ad neki. Az Ibériai-félsziget egyik legfontosabb kékszőlőfajtáját tinto fino és tinto del pais néven is megtalálhatod, de cencibel vagy ull de llebre névvel is illethetik a spanyolok.
A recepthez szükséges egy klementin vagy sima mandarin, 4 csík citromhéj, 2 evőkanál cukor, 1 fahéjrúd, kevés szerecsendió, 1 vaníliarúd, 1 dl brandy de Jerez (spanyol brandy, ami helyett másfélét is használhatsz) és egy üveg testes, spanyol vörösbor.
A portugál vinho quente nem annyira erősen fűszerezett, mint más forralt borok, de rendelkezik majdnem mindennel, amivel feldobhat egy téli napon. Elég hozzá 1 narancs és 1 citrom héja, 2 fahéj, 10 szegfűszeg, fél palack száraz vörösbor és fél üveg édes Madeira. Esetleg almaszeletek és fél csésze cukor is kerülhet bele.
Egy nagyobb adag olasz vin bruléhez szükséges 2 üveg olasz vörösbor, 1 csésze cukor, 1 citrom, 1 narancs, 1-2 csillagánizs, 8 szegfűszeg, 2 darab fahéj, 1 csipet szerecsendió, 1 alma felszeletelve, 1 lime héja és 1 vaníliarúd.
A legjobb, ha saját kedvenceiddel készíted el a specialitásodat, aminek kézzel írt receptje egy adag fűszerrel és egy üveg jó borral gasztroajándékként is tökéletes.
És hogy ihatsz-e belőle, ha még vezetned kell?
Inkább ne, ugyanis sokkal trükkösebb, mint mondjuk egy üveg sör, aminek pontosan ismered az alkoholtartalmát. Egy utcai árusnál nem tudni, mi van pontosan benne, kevertek-e hozzá vizet, mennyi ideig forralták, pedig ez mind befolyásolja azt, mennyi alkohol van benne és hogy az mennyi idő alatt bomlik le a szervezetben. Még egy sokáig melegített, kis alkoholtartalmú bögrényi bornak is kell legalább 3 óra.
Forralt bor a karácsonyi menüben
A forralt bor folyékony formájában a legismertebb, ám nyugodtan továbbgondolhatod az állagát és a felhasználását is. Ha marad belőle egy bögrényi, kis zselésítővel forraltbor-zselét készíthetsz belőle, ami májpástétomok vagy sült húsok és libamáj mellé is tökéletes lehet. Ugyanebben a formában desszertként is tálalhatod, ekkor egy kevés vanília- vagy csokoládékrém kerüljön alá a poharakba. Egyszerű kevert tésztás süteményben is izgalmas lehet egy kevés maradék bor, ha a száraz összetevők mellé kevered, majd liszttel, vajjal, tojással, sütőporral, cukorral és kakaóporral készítesz belőle tésztát úgy, hogy folyékony, muffinállagú süteménytészta legyen. Közepes lángon süsd, majd aszalt gyümölcsökkel, csokoládémázzal tálald. Enyhén boros, fűszeres, nagyon különleges aromája lesz.
