Hogy lássuk újra, micsoda csodajó dolog az internet, elővesszük Kabosu és Suki, a siba inu kutyusok mémtörténelmi pillanatait. Azaz, nemcsak homokvárakat romboló vagy testvére reakcióját furcsálló grimaszból lehet hírnév, hanem a mai világban már egy háziállat is lehet celeb azzal, hogy az internet megzabálja a képeit a #cuki címke alatt.
Ha újra 12 lennék, és megkérdeznék, hogy mi szeretnék lenni, ha nagy leszek, lehet, azt válaszolnám, hogy mém. Már ha így működne a dolog, ugyanis ez az a műfaj, ami úgy burjánzik, terjed, növekszik, válik világhíressé, hogy még a jóisten se tudja követni. Megtapasztalhatta ez Kabosu is, a siba inu kutya, aki tudtán kívül tett szert soha ki nem hunyó hírnévre, aki szent és sérthetetlen doge-dzsé (ejtsd: dodzs) emelkedett ki a kutyatársadalom szürkeségéből. Na de mi fán terem az a doge?
Back in 2010
Szató Acuko, a japán óvónő egy picit megijedt, mert nem gondolta, hogy szeretett siba inu kedvence egyszer izgatott pofával fog majd visszanézni rá a monitor túloldaláról. A nő 2010 februárjában személyes blogjára töltött fel pár fotót Kabosuról, aki felhúzott szemöldökének, apró mosolyának, izgatott tekintetének hála hamarosan híres is lett, miután egy Reddit-felhasználó felismerte benne a doge-t, ami akkor már elterjedt a fórumon egy korábbi posztnak köszönhetően. A szó egyébként a 2005-ös Homestar Runner című bábsorozat egyik epizódjából származik.
Kabosu pedig megkapta a privilégiumot, hogy mém lehet: az internet bugyraiban szelet sütiként, óriási sziklaként, kanadai tájképként vagy karácsonyi pulcsiként IS létezhetett. (Hogy mindez miként létezik a valóságban, kattints a galériára!)
A legszebb a történetben az, hogy az óvónő, aki csak pár képet szeretett volna feltölteni az internetre a kutyusáról, csak hónapokkal később tudta meg, hogy szeretett háziállatából az egyik legközkedveltebb mém lett.
Very megmentett
A történetben egyébként van egy egészen komoly fordulat, amit akkor látunk meg, ha visszatekerünk az elejére: az óvónő Szató 2008 novemberében a fajtiszta siba inu kölyköt a biztos haláltól mentette meg. A menhely és állatfarm bezárása ugyanis több tucat állat halálos ítéletét jelentette, a kis Kabosu azonban megmenekült. „Az arca kerek volt, mint egy kabosu (citrusféle gyümölcs) – mesélte Szató. – Úgy gondoltam, tökéletes név, szóval megtartottam.”
Aztán jött 2010 februárja, amikor a kutya gazdája kiposztolt pár képet Kabosuról a személyes blogjára, hogy megmutassa a kutyus mindennapjait. „Nem szerették kiskorában, így
mindent meg akartam tenni azért, hogy fürödhessen a szeretetben,
akár egy családtag – fogalmazott Szató. – Kabosu teljesen más, mint a hagyományos sibák. Nagyon kedves és nyugodt, és még azt is szereti, ha fotózzuk.”
Az óvónő egyébként 2009 júniusában kezdte el a blogját, azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet arra, mekkora veszélyben vannak a menhelyi kutyák, valamint arra akarta bátorítani olvasóit, hogy fogadjanak örökbe. Az oldal mára a negyedik legnépszerűbb, háziállatokkal foglalkozó blog Japánban.
Many mém
Habár a doge szó már 2010-ben felbukkant a Redditten, később Kabosu képével kapcsolódott össze, amikor a Shiba Confessions (Siba vallomásai) nevezetű Tumblr-oldal elkezdett sibákról nonszensz képeket igénytelenül összeszerkeszteni, Comic Sans betűtípussal. 2013 júliusáig kellett várni, hogy Kabosu képei elárasszák az internetet, a Google Trends pedig tökéletesen megmutatja, hogy ennek köszönhetően lett a doge mém igazán híres. Kabosu buksija pedig mindenhova be lett helyettesítve: az ártatlan macskától kezdve Nicolas Cage-en át az aktuálisan utált politikusig.
Azért is kell megemlékezni erről a mémről, mert egyike azoknak, amelyek lezártak egy korszakot és egyben megnyitottak egy újat. A Gawker újságírója 2013-ban azt írta, volt idő, amikor a mémek igazán menők és viccesek voltak, amiken lehetett nevetni, amiket bátran lehetett osztogatni, de ezek az idők már eltűntek. A doge mém, bár újabb mémgenerációt képvisel, mégis feltámasztotta a műfajt, ami – 2019-ből visszatekintve bátran kijelenthetjük – valóban jelentős változáson ment át: a mémek ma már leginkább nem a hagyományos, direkt humort követik, hanem az olykor logikátlan, olykor teljesen irracionális, mégis közvetett módon mindenki számára érthető, bizonyos esetben komolyabb mémismeretet megkívánó jelentést. Dehát mindez együtt járt a fejlődéssel ebben az egyre gyorsabban változó, egyre elvontabb, néha csak többszörös áttételeken át érthető, olykor szürreális, depresszív, betegesen abszurd, vagy éppen teljesen tartalom nélküli műfajban.
Doge pedig ennek úttörője volt (éppen ezért mondható ma is aktuálisnak): vele egy olyan mém született, amely nyelvtanilag helytelenül prezentálja egy siba gondolatait vagy belső monológjait. Ez már túllép azon, hogy Sammy, a kölyök a homokba markolva mond két mondatot a sikerről. Ezért is van talán az, hogy Szató, Kabosu gazdája saját bevallása szerint nem mindegyik mémet érti, de lenyűgözi, hogy milyen különleges ízlése lehet egyes embereknek. Őt inkább arra tanította ez a sztori, hogy tényleg minden, ami bekerül az online térbe, ott is marad, és lehetősége van akár arra is, hogy a világ másik felén felfedezzék és hírnevet kreáljanak belőle. Persze ez nem tartotta vissza attól, hogy továbbra is naponta posztoljon képet a kutya mindennapjairól.
So much csodálat
A történet másik főszereplője Suki, aki a világ másik felén, San Franciscóban vált híressé. A bundás kis siba Jonathan Fleming fotós kutyája volt, akinek egyik nap kollégája mutatta meg a doge mémeket. A férfi felkiáltott: „De hisz ezeket a képeket én csináltam!”
Fleming felesége véletlenül magasabb hőfokon mosott ki egy sálat, ami amiatt összement és ember számára már nem volt hordható. Így aztán Suki kapta meg, a fotós pedig egy este lefotózta benne, kiemelve a kutya komolyságát, de ellensúlyozva a bolyhos, lila, vidám sállal. Fleming mémkész fotót lőtt. A férfi elmondta, hogy rengeteg visszajelzést kap arról, hogy Suki mennyire természetes modell, de hozzáteszi, hogy némely esetben mindez nem is állhatna távolabb az igazságtól: „Van, hogy olyan pillanatában kapom el, amikor úgy tűnik, mintha pózolna.” Más szóval a kutya, aki még benne is van abban, hogy mémalapanyag készüljön belőle. Hát nem very amazing, so much doge?
Sem Suki, sem Kabosu nem lett Grumpy Cat, akinek ajtaján a legnagyobb médiumok kopogtatnak, de Szató például már a kezdetek kezdetétől szerette volna kihozni kutyája hírnevéből a legtöbbet. Persze nem a saját javára, hanem, ahogy fogalmazott: „Szeretném, ha az emberek tudnának az állatfarmokról és menhelyekről. Szeretnék segíteni az elhagyatott állatokon. És igazán szép lenne, ha ezt Kabosun keresztül tehetném” – mondta 2013-ban a The Verge-nek. És ez azóta érvényesül is.
És így – ismerve a mém hátterét – azért egészen kitágul a világ: Kabosu esetében tényleg lehetségessé vált, hogy egy olykor teljesen nonszensz, igénytelenül megszerkesztett, abszurd humorú kép segítsen az elhagyatott háziállatokon. Furcsa, nem? Talán egyszer majd ily módon menti meg a következő nagyszerű mémet is valaki.
Much wow, very doge.
