Sarah Burns Better for Haunts: Victorian Houses and the Modern Imagination (Kísértésre alkalmasabb: viktoriánus házak és a modern képzelet) című tanulmányában megpróbál fényt deríteni a titokra. Rámutat arra, hogy az 1870-es években ezek a házak csupán házak voltak minden mögöttes tartalom nélkül. „Fél évszázaddal később azonban – írja – már rettegés, halál és hanyatlás kapcsolódott hozzájuk.”
A 20. század elején a viktoriánus stílus kiment a divatból, az amerikai Edward Hopper, Charles Ephraim Burchfield és más művészek pedig elkezdtek elhagyatott viktoriánus kúriákat festeni, amiket kísérteties karakterekkel ruháztak fel.
Hogyan lesz egy finom viktoriánus hölgyből betörő?A rend őrei is mindig meglepődtek, és alig büntették meg a női betörőket.
Tovább olvasomA viktoriánus kortól eltávolodó kulturális mozgalmak elítélték a korszakot, csúnyának, túlzónak és amerikaiatlannak bélyegezték. A manzárdtetőket és a mézecskalácsszerű díszítéseket – mindent, amire ennek az időszaknak az embere büszke volt – kigúnyolták, és a modernizmusra fogékony építészek a múlt túlzásaival szemben a letisztultságot támogatták. Ennek következtében az épületek az emberek képzeletében elvesztették mézeskalácsház-jellegükből fakadó kedvességüket.
Az első világháború után Amerika még vehemensebben utasította el a viktoriánus stílust. A frontról visszatérő katonák, akik összehasonlíthatták a harcok borzalmait viktoriánus apjuk jövőről alkotott fényes elképzeléseivel, a viktoriánus házakat a korrupt múlt kísérteties szimbólumává tették.
A művészek képeiken elhagyatott házakként ábrázolták őket, amelyek a romlást és a veszélyt jelentették. Az 1920-as évekre már egyet jelentettek a rettegéssel, miután a színház és az irodalom is használni kezdte a jelképet. A misztikus detektívtörténetek helyszínei a viktoriánus házak lettek.
Az 1930-as években a fotográfus Walker Evans Victorian Series (Viktoriánus sorozat) című projektjében dokumentálta Amerika Viktória-korabeli, elhagyatott kúriáit, ami még inkább hozzájárult ezeknek az épületeknek a kísérteties imidzséhez.
Végül olyan filmek szilárdították meg a horrorral való kapcsolatukat, mint a Psycho és az Addams Family. „Ezek a sötét és öreg házak olyan tág szimbólummá váltak, amelyek számos kulturális funkciót látnak el és vágyakat testesítenek meg” – írja Burns.
Házak, melyeket szeretnek a szellemekÉs nem csak a szellemek, hanem Elvis Presley, a Talking Heads és Bruce Springsteen is.
Tovább olvasom
