A miértre a biológia, a fizika és a SciHow videója adja meg a választ.
Fizika
Képzelj magad elé, vagy keress a lakásban egy poloskát: testfelépítését megfigyelve láthatod, hogy vékony, törékeny lábakon azokhoz képest viszonylag masszív testet cipel. Neki, illetve a többi hasonló testfelépítésű rovarnak is testük felső részén koncentrálódik a súlyuk nagyobb része, emiatt nagyon magasan van a súlypontjuk.
Minél magasabban van a súlypont (mint egy púpos hátú katicánál például), annál kisebb oldalirányú kibillenés (botlás, valamilyen akadály, lökés) kell ahhoz, hogy az állat felborulva a hátán kössön ki. Ebből a helyzetből visszajönni nem könnyű: nagy és összehangolt (bár szimpla kapálózásnak tűnő) lábmunkára van szükség. Igaz, vannak olyan bogarak is, amelyek ebből a pozícióból is szaltóval pattannak ki, a többieknek viszont marad a küzdelmes kecmergés.
Biológia
Ami viszont, ha az állat sérült, beteg vagy elfáradt, még nehezebben megy. Ha teljesen elfogy az erő, akkor már nincs mit tenni…
Emiatt a legtöbb bogár szántszándékkal csak rejtőzési céllal, magát halottnak tettetve vesz fel ilyen pozíciót. Ezért, ha hátán fekvő, lábait nem mozgató bogarat látsz, valószínűsítheted, hogy valami gond van vele. Nos, lehet, hogy már meg is halt.
És egy kis kémia
A különböző rovarirtó szerek gyártói tudják, hogy gyenge lábakkal nagyon kiszolgáltatottá válik egy-egy rovar, így a cégek egy része olyan kémiai hatóanyagokkal (például organofoszfáttal) dolgozik, amelyek idegrendszerre való befolyásukkal bénítják, vagy épp ellenkezőleg: erősen stimulálják az állat lábait, annak érdekében, hogy instabilabb legyen a mozgása. Az instabilitásból borulás, a borulásból pedig elhullás lesz.
Bogár? Rovar? Hatlábú?
Nem mindegy.
A rovarok az ízeltlábúak törzsének, a hatlábúak altörzsének egy osztálya. A bogarak egy ebbe az osztályba tartozó rendet alkotnak.
Élettani jelenség is
A természetben is így hullik el a rovarok egy része: egy mediterrán gyümölcslegyeket vizsgáló kutatásban azt találták, hogy életkoruk előrehaladtával ezek az állatok egyre többször fordultak a hátukra, és ebben a pózban az idősebb legyeknek 40 százalékkal nagyobb volt az esélyük arra, hogy elpusztuljanak, mint fiatalabb társaiknak. Az idősödő állat veszített izmainak kondíciójából, emiatt könnyebben billent ki, és jóval nehezebben is fordult vissza.
