Segélyből élt, írni kezdett, veszttül gazdag lett - J.K. Rowling története

Joanne Rowling nagyon hosszú utat tett meg azért, hogy Harry Potter nevét a világon mindenütt megismerjék. Ugyan nem kellett megküzdenie dementorokkal és sötét varázslókkal, hogy megtalálja a sikerhez és a boldogsághoz vezető utat, de nem volt egyszerű élete, és végül a maga mugli fegyvereivel csodát vitt véghez.

Joanne, a könyvmoly

Joanne Rowling 1965. július 31-én született egy Yate nevű angol városkában. Egy jövendőbeli író ennél jobb családba nem is csöppenhetett volna, otthonukat ugyanis meghatározta a könyvek iránti szeretet. A kislány első könyvélménye Kenneth Grahame Szél lengeti a fákat című története volt, amit édesapja négyéves korában olvasott fel neki, amikor a kanyaró az ágyhoz kötötte. Joanne-nek és egy évvel később született húgának, Dinek édesanyjuk is mesélt, mert úgy gondolta, hogy a mesék nagyon fontosak a gyereknevelésben. Miss Rowling kezében megfordult többek között Elizabeth Goudge Holdhercegnője, C. S. Lewis Narnia-sorozata, Jane Austen regényei (az Emmát például hússzor olvasta), egyetemi évei alatt pedig Tolkien világával ismerkedett meg.

Határtalan képzelőerő

Szabadidejét Joanne húgával, Dianne-nel és a szomszéd gyerekekkel Ian Potterrel és húgával, Vikkivel töltötte, akiknek a vezetékneve annyira tetszett neki, hogy évekkel később egy képzeletbeli, tizenegy éves fiúnak is ezt a nevet adta. A közös játékokat általában a rangidős lány vezette, aki a kis csapatot boszorkányok és varázslók bőrébe bújtatta. Ruby Potter, a szomszéd anyuka úgy emlékezett erre az időszakra, hogy a gyerekek folyton eltüntették a seprűket a garázsból. „Én apám hosszú kabátját viseltem a hátával előre fordítva, hogy úgy nézzek ki, mint egy varázsló” – mesélte Ian.

Joanne nemcsak a vezetéknevük miatt irigyelte a Potter-gyerekeket, hanem fekete-fehér, Puff nevű nyuluk miatt is. Olyannyira rajongott a hosszúfülűekért, hogy a család terrierjét Walt Disney Bambijának nyuszija után Toppancsnak nevezte, húgának pedig folyton egy nyúlról szőtt meséket, akinek a Di nevet adta. Hamarosan pedig megírta élete első történetét.

Írónak született

Hatéves volt, amikor a fejében megszületett a Nyúl nevű nyúl meséje, akinek a kanyarója miatt otthon kellett maradnia, tizenegy évesen pedig megírta az első regényét: Seven Cursed Diamonds (Hét elátkozott gyémánt). Egy rádióműsorban egyszer elmondta:

„A könyvmoly kislány mintapéldája voltam, alacsony és tömzsi, vastag tb-keretes szemüveggel. Tökéletes álomvilágban éltem, folyton meséket írtam, és időnként előbukkantam a ködből, szegény húgomat zsarnoki módon arra kényszerítettem, hogy meghallgassa a meséimet és eljátssza a játékokat, amiket kitaláltam.”

Ha erről a leírásról egy kicsit Hermione Granger jut eszünkbe, az nem véletlen: Rowling bevallotta, hogy nem volt nehéz megalkotni a karaktert, hiszen szinte teljes egészében tizenegy éves kori önmagának karikatúrájaként alkotta meg. A tudálékos lányhoz hasonlóan ő is megszállottan hajszolta a sikert, és mindig úgy érezte, hogy teljesítenie kell az órákon: ha elhangzott egy kérdés, az ő keze lendült először a magasba.

A csendes szorgalommal telt évek

„Én angolt akartam tanulni, de úgy éreztem, mindenki azt kérdi majd: »Mi értelme ennek?« Bár író szerettem volna lenni, sosem hittem, hogy ebből lesz valami, ezért erről a vágyamról csak a közeli barátaimnak meséltem” – monda a Daily Mailnek egy interjúban. Ugyan az Exeteri Egyetem francia szakára iratkozott be, hiszen szülei úgy gondolták, hogy ezzel a diplomával könnyebben tud majd elhelyezkedni, mintha angolt tanulna, továbbra sem hagyta abba az írást. Az egyetemi évek után az Amnesty Internationalnél az emberi jogok megsértésével kapcsolatos kutatómunkában segédkezett, de ebédidejében munkatársaitól elválva keresett magának egy csendes helyet, és írt.

Miután exeteri barátja Manchesterbe költözött, úgy döntött, ő is utána megy. 1990-ben éppen egy sikertelen lakásvadászatból tartott vissza Londonba, amikor kipattant a fejéből Harry Potter. „Egyszer csak megjelent a lelki szemeim előtt Harry. Nem tudom megmondani, hogy miért, vagy hogy mi idézte elő, de nagyon világosan láttam magam előtt Harryt és a varázslóiskolát. Hirtelen eszembe jutott az alaptörténet egy kisfiúról, aki nem tudja, hogy kicsoda, aki nem tudja, hogy varázsló, amíg meg nem kapja a meghívóját a varázsiskolába. Még soha egyetlen ötlettől sem lettem ennyire izgatott.” Toll és papír híján fejben látott hozzá, hogy kidolgozza a történetet és a szereplőket, és mire a King’s Cross pályaudvarra ért, már megszületett Ron Weasley, Hagrid, a vadőr és a Roxfort szellemeinek alakja, de még hét évet kellett várni arra, hogy az első regény a könyvesboltok polcaira kerülhessen.

... és írt tovább

Joanne-nak a felhőtlen gyerekkora után kemény évekkel kellett szembenéznie. Miután elvesztette sclerosis multiplexben szenvedő, negyvenöt éves édesanyját, úgy döntött, hogy otthonától távol kezd új életet, és jelentkezett egy portói angoltanári állásra. Harryt Portugáliába is magával vitte, és amikor csak lehetett, a történetén dolgozott.

Egy nap barátnőinek sikerült kimozdítaniuk a lakásból, és betértek a Meia Cava nevű szórakozóhelyre, ahol Jorge Arantes, az újságírónövendék is iszogatott a barátaival. A férfinek azonnal megtetszett a kék szemű angol lány. A találkozásból szerelem lett, és a két fiatal hamarosan összeköltözött. Jorge később azt állította, ő volt az első, aki a Harry Potter kéziratát olvasta, amihez ötleteket is adott. Rowling válaszul azt nyilatkozta: „Körülbelül annyi ötletet adott a Harry Potterhez, mint én a Két város regényéhez.”

„A dolog, amitől rettegsz, október tizenhatodikán, pénteken következik be” – jósolja Trelawney professzor Lavender Brownnak a Harry Potter és az azkabani fogolyban. 1992. október 16-a, péntek volt az a nap, amikor Joanne Rowling és Jorge Arantes összeházasodott. Egyre gyakoribbak lettek a veszekedések köztük. Hamarosan megszületett kislányuk, Jessica, de nem oldotta meg a problémáikat, Jorge többször is kezet emelt feleségére. „Kénytelen voltam hajnali ötkor kivonszolni őt a házból, és elismerem, nagyon keményen megpofoztam az utcán” – vallotta be a Daily Expressnek.

Joanne az utcán találta magát. Másnap, barátnői segítségével rendőri kísérettel jelent meg egykori otthonában, elhozta a kislányát férjétől, és meg sem állt Edinburgh-ig. Egyedülálló anyaként élete legnehezebb évei következtek. Jessica mellett nem dolgozhatott, és mindössze 69 font segélyből kellett ellátnia magukat.

Sosem számítottam rá, hogy ilyen szörnyű helyzetbe kerülök, és egy fűtetlen, egérjárta lakásban találom magam a kislányommal

– mesélte később a The Guardiannek. Mindennap babakocsiba tette Jessicát, és betért a város egyik kávézójába, ahol egy csésze kávé mellett írt, amíg a kislány aludt. „Igaz, hogy kávéházakban írtam, míg a kislányom ott aludt mellettem. Ez nagyon romantikusan hangzik, de természetesen egyáltalán nem volt az. A szépítés akkor következik, amikor azt mondják: »hát igen, fűtetlen volt a lakása«. Én nem a meleg miatt voltam ott. A jó kávét kerestem, és hogy ne kelljen abbahagynom az írást, amíg újabb adag kávét főzök magamnak.”

Jessicát nem vihette állami bölcsődébe, elutasították azzal az indokkal, hogy oda csak veszélyeztetett gyerekeket vehetek fel. Joanne 1994-ben titkárnői munkát vállalt, ahol heti 15 fontot keresett, mellette pedig írt tovább.

Egy csipet szerencse

A Christopher Little Irodalmi Ügynökség postáját a huszonöt éves irodavezető, Bryony Evens bontotta fel azon a napon, amikor a Harry Potter és a bölcsek köve az asztalán landolt. Mivel tudta, hogy Mr. Little-t nem érdekli a gyerekirodalom, a kéziratot azonnal a papírkosárba dobta, de mivel alapos munkaerő volt, a kosarat mindig átnézte másodszorra is. „Elkezdtem olvasni az első fejezetet (a szöveg már majdnem pontosan az volt, ahogyan később megjelent). Ami leginkább megfogott, az a humora volt: amikor Petunia Dursley elújságolja Mr. Dursley-nek, hogy Dudley új szót tanult: »mostakarom«.” A könyvet 12 kiadónak továbbították, melyek egymás után utasították el, végül a Bloomsbury irodájába került. A kiadó 1500 fontért vásárolta meg a Harry Potter első részét, amiből Joanne az ügynöki jutalék levonása után 1275 fontot kapott meg. „A legtisztább, legzavartalanabb örömet éreztem, amikor megtudtam, hogy könyv lesz belőle, igazi könyv, amelyet a könyvesboltban lehet majd látni” – mondta. Ez az összeg sokkal nagyobb volt, mint amiről álmodni mert, de még így sem volt elég ahhoz, hogy gondtalanul élhessen, de hamarosan a Skót Művészeti Tanácstól érkező 8000 font ösztöndíjjal egészült ki.

A második köteten dolgozott, amikor Christopher Little telefonon kereste, és elmondta neki, hogy árverés folyik a könyv amerikai jogaiért, és egész jól haladnak a dolgok. Végül százezer dollárért kelt el, aminek a nyolcvan százaléka Joanne-t illette, a Harry Potter pedig a bestsellerlisták élére került. A megjelenése utáni első évben hetvenezer példányt adtak el belőle csak az Egyesült Államokban. Joanne Rowling 1999-re hivatalosan is milliomos lett, két évvel később pedig a Warner Brothers filmvászonra vitte a kis varázslótanonc történetét.

Joanne annak ellenére sem hagyott fel az írással, hogy ma a világ 197. leggazdagabb embere. 2012-ben megírta első felnőtteknek szóló könyvét, az Átmeneti üresedést, amiből a BBC sorozatot készített. Robert Galbraith írói álnéven pedig krimisorozatba kezdett. 2016-ban összeállt a forgatókönyvíró Jack Thorne-nal és a rendező John Tiffanyval, és színpadra vitték a nyolcadik Harry Potter-történetet, a Harry Potter és az elátkozott gyermeket, amit a West Enden, a Broadway-n és Ausztráliában is játszanak, és ugyanebben az évben forgatókönyvírói szerepben a Legendás állatokkal debütált. Ma férjével, dr. Neil Murray-jel, fiával, Daviddel és lányával, Mackenzie-vel él Edingburh-ban.