Azelőtt csak képeken láttam hasonlót. A kiskörei duzzasztó környékén uszadékfa és vízi növények lepik el a vizet, közöttük akár több száz kilométert megtett, sértetlen PET-palackokkal.
Műanyaghulladék hazai vizeken
Számtalan olyan videó és kép kering az interneten, amin óceáni élőlényeket megsebzett vagy csapdába ejtett a vízbe került műanyaghulladék, legyen szó szívószálról, a sörösdobozokat összefogó csomagolásról vagy a halászok által elhagyott hálóról. Ezek egyértelmű bizonyítékai annak, hogy a vásárlásunkra irányuló egyetlen döntés milyen károkat okozhat az élővilágban. Mivel azonban mi Európa szívében élünk, távol a tengerektől, lelkiismeretfurdalás nélkül dőlünk hátra – erről ugyanis mi nem tehetünk.
Pedig nem kell messze mennünk, hogy szembesüljünk az eldobható műanyag használatán túli életével. A kiskörei duzzasztó évente több ezer köbméter, a Tisza áradásával érkező hulladékot fog fel, aminek nagy részét PET-palackok teszik ki. Idén rekordmennyiségű, 17 ezer négyzetméternyi szeméttel dúsított uszadékfamező torlódott fel, aminek vastagsága a duzzasztó környékén a három métert is eléri. „A kiskörei vízlépcső felvízi oldalán ebben az évben feltorlódott kommunális hulladékkal kevert uszadék mennyisége minden eddiginél nagyobb” – mondta el Láng István, az Országos Vízügyi Igazgatóság főigazgatója.
Öröm az ürömben, hogy a kiskörei vízlépcső megállítja ezt a hatalmas szemétáradatot, és ezzel jelentős szennyeződéstől kíméli meg az alsó folyószakaszokat. Ennek köszönhetően pedig a hulladékot el lehet távolítani a vízből: ez 2015-ben közel 4000 köbméternyi szemetet jelentett, idén a duplájára számítanak.
Hogyan kerül ennyi szemét a folyóba?
A legtöbb szemét Ukrajnából érkezik, ahol az sem ritka, hogy a hulladékot közvetlenül a folyó mellett rakják le, ahonnan aztán egy áradás magával sodorja. „Sajnos Magyarországon is kerül a Tisza árterületébe hulladék, de azért közel sem annyi, mint ami Kárpátalján vagy Románia egyes területein. Az a nagy különbség, hogy a felvízi országokban nem olyan kiépült a hulladékgazdálkodási rendszer, mint Magyarországon. A hulladéklerakók nem olyan állapotúak és minőségűek, mint a magyar EU-kompatibilisek, nagyok sok közülük megtelt. A kárpátaljai vagy az ukrán hulladékgazdálkodás ott tart, ahol a magyar hulladékgazdálkodás 25-30 évvel ezelőtt” – magyarázza Hankó Gergely, a PET Kupa szakmai vezetője és a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetségének ügyvezetője. Úgy gondolja, a magyar szakemberek tapasztalataikkal, illetve hulladéklerakók és -válogatók létesítésével segíthetnék az országot. „Nálunk is komoly probléma volt, hogy beteltek a lerakók, hogy nem voltak szigetelve, szennyezték a talajvizet, de ezeket már elzárták a környezettől, és 74 EU-kompatibilis, teljesen elszigetelt és folyamatosan mért lerakó létesült. Ezt kéne Ukrajnában is elérni.”
Persze a szennyezésről nem száz százalékban észak-keleti szomszédunk tehet. Hulladék a magyar részen is kerül a Tiszába. Vannak olyan cégek, amelyek ugyan elkérik a kezelési költséget, de hulladéklerakók helyett a természetben teszik le a szemetet. Sokszor a vendéglátóhelyekben kapható eldobható poharak és evőeszközök is a folyóban végzik, de a vízi sportokból is származik hulladék, ahogy az is előfordul, hogy maguk a helyiek felelősek a szennyezésért. „A Bodrogon azt tapasztaltuk, hogy vannak olyan lakosok, akik a hulladékot egy zsákba kötik és a folyóba dobják. Ez valószínűleg régi szokás még abból az időből, amikor a hulladék még lebomlott, de most már a nagy része nem bomlik le, rengeteg műanyagot használunk. És akkor még nem beszéltünk a szennyvizekről és az egyéb ipari szennyezésekről” – mesélte Hankó Gergely.
A tiszta Tiszáért
Idén vízügyi vállalati és civil oldal fogott össze, hogy megtisztítsák a Tiszát. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság a rakodótér fejlesztésével, a PET Kupa a kitermelt hulladék szelektálásával és újrahasznosításával, a The Coca-Cola Foundation pedig pénzügyi támogatással járult hozzá a projekt sikeréhez. A szemetet önkéntesek és gépek segítségével emelik ki a folyóból, majd feldolgozzák. „A vízlépcsőnél megrekedt szilárd kommunális és szerves hulladék kitermelése az évek során bevált módszerrel, úszó-rakodó munkagéppel történik, az általa megpakolt 200 tonnás uszályt pedig a Jégvirág VII. jégtörőhajó vontatja a KÖTIVIZIG Kiskörei Szakaszmérnökségének üzemi (téli) kikötőjébe. A korábbi évek vízminőségi kárelhárítási időszakainak tapasztalatai alapján a becsült felszíni uszadék kitermelése előreláthatólag legalább 4 hónapot vesz igénybe” – tájékoztatott a munkálatokról Láng István.
A PET Kupa hat év alatt 85 hajóval 38 tonna hulladékot termelt ki, 403 szennyezett területet térképezett fel, amiből 50-et meg is tisztított – mindezt 1400 önkéntes bevonásával. A versenyzők újrahasznosított anyagokból, pillepalackokból építenek hajót, és a nyári versenyeken naponta kéttonnányi hulladékot szednek össze. „A PET Kupa célja, hogy hazánk egyik legnagyobb természeti erőforrását megóvjuk és a jövőbeni szennyezéseket megelőzzük. Ennek érdekében a szakmai lépések mellett pár éve szemléletformálásba is kezdtünk, a háromoldalú összefogással pedig minden eddiginél több hulladéktól fogjuk mentesíteni a folyót” – részletezte Hankó Gergely a Kupáról.
Élet a műanyagfolyón
Vízre bocsájtják a sajtót. Újságírókkal telik meg két hajó és egy csónak. Idegenvezetőink szabadkozva mutatnak a nádasban megcsillanó PET-palackokra, az uszadékfákkal összegyűlt műanyaghulladékra: itt egy hete még jóval több szemét volt, de úgy látszik, az önkéntesek gyorsabbak és alaposabbak, mint gondolták. Azért akad látnivaló nekünk, a katasztrófaturistáknak is. A csónakjából pecabotját a vízbe lógató horgász körül palackok lebegnek, egy vastag faágon napozó hattyúcsalád mellett üres olajoskanna úszik. Úgy tűnik, az árral felhalmozódott hulladékmennyiség ellenére az élet a megszokott medrében folyik tovább a Tiszán, de vajon hogyan hat valójában a környezetére az idillbe tolakodott műanyag?
„A Tiszában még nem tudtuk megvizsgálni a mikroműanyag mennyiségét, ez nyilván izgalmas dolog lenne, de nem akarunk pánikot kelteni. Az ivóvízzel és a palackos vízzel is bekerül a szervezetünkbe, ezért valószínűsíthető, hogy egyre több mikroműanyag található az élővizekben” – véli Hankó Gergely, aki bízik abban, hogy a jövőben ezekre a vizsgálatokra is sort keríthetnek, ahogyan az anyag élő szervezetben való mérésére is.
Nem tudom, hol publikáljuk majd az eredményeket, mert szerintem nem fogják sehol sem tárt karokkal fogadni, de egyszer szembe kell néznünk a valósággal.
Hozzátette, az itteni problémát nem úgy kell elképzelni, mint az óceáni szigeteken, ahol a madarak műanyaggal etetik a fiókáikat. Az viszont kétségtelen, hogy a műanyaghulladék hatással van a környezetére.
„A tavalyi PET Kupa során egy védett fecsketelepet tisztítottunk meg, alatta egy több száz négyzetméteres hulladékszőnyeg terült el. Nagyon szomorú látvány volt, hogy a fecskefiókák egy szeméttelep tetejéről repülnek ki.” A hulladék a Tiszára érkező nyaralókat is zavarja, Kiskörén néha a belőle áradó szag is problémákat okoz, ami pedig a turizmusnak sem tesz jót.
Megoldás-e a hulladék megfelelő kezelése?
A Tiszából a partra érkező hulladékot kézzel válogatják át, külön zsákba kerülnek a palackok, az üvegek, az eltüzelhető fa, a nem újrahasznosítható szemét. Az első gondolatom az volt, amikor megláttam ezt a rendszert, hogy a Magyarországra érkező hulladék valószínűleg sokkal szerencsésebben végzi, mint az Ukrajnában maradó, melyet hamarosan széthord a szél vagy a folyó. De vajon hosszú távú megoldást jelent-e a folyton újratermelődő hulladék megfelelő kezelése? Tényleg véget vet a problémának, hogy szelektíven gyűjtjük a műanyagot, amiből aztán ismét PET-palack készül?
„A nagy világszervezetek azt mondják, hogy nem az újrahasznosítás fogja meghozni a kívánt megoldást, hanem a hulladék csökkentése vagy a megelőzése – válaszolja meg a kérdést Hankó Gergely. – Van már egy-két olyan fejlődő ország, amelyik visszaküldi a hozzá érkező, hasznosítandó anyagokat, mert konténerszámra nem olyan minőségben kapják meg, ami feldolgozható. Ott nagyon lazák a környezetvédelmi szabályok, ezért sok esetben elégetik egy kert végében vagy egy cég telephelyén azt, amivel nem akarnak foglalkozni. Lehet, hogy amit mi újrahasznosított hulladékként számolunk el, az Malajziában egy elégetett kupac műanyag. Itt, Európában kellene megoldani a csomagolóanyagok újrafelhasználását, akkor szembesülnénk azzal, hogy egyszerűsíteni és sztenderdizálni kell a csomagolásokat, hogy könnyebben felismerhetők és válogathatók legyenek.”
Emellett rengeteg módja van annak, hogy elkerüljük vagy csökkentsük a műanyag csomagolást. „Ha piacra járunk fonott kosárral, akkor tulajdonképpen a csomagolás száz százalékát megspórolhatjuk. Egy kis odafigyeléssel rengeteget tehetünk. Illetve amikor elvisszük az étteremből az ételeket az irodaházakba, vigyünk saját edényt magunkkal, és ne egy hasznosíthatatlan, vacak csomagolóanyagban hozzuk el, amit aztán hiába teszünk a szelektívbe, olajos, étellel szennyezett, és annyira rossz a minősége, hogy nem fogják soha újrahasznosítani.”
Hová sietsz, te kis PET-palack?
Lássuk be, nem lehetünk teljesen biztosak abban, hogy a mi szemetünk sosem végezte élővízben. Előfordulhat, hogy a strandolás alatt használt szívószálnak, műanyag villának vagy PET-palacknak lába kélt, elfújta a szél vagy véletlenül hagytuk el. De az óceánokhoz, tengerekhez nem lehet semmi közünk. Vagy mégis?
Hankó Gergely hipotézise szerint egy PET-palack akár innen, Magyarországról is eljuthat a Fekete-tengerig. Az elméletet útjukra engedett, jeladókkal ellátott palackok útjának a követésével szeretné igazolni. „Így be tudnánk bizonyítani, hogy ez globális probléma. Eddig nem mondtuk ki, de azt látjuk a nagyobb óceántakarító projektek kutatásaiból, hogy a hulladék nyolcvan százaléka a folyókból kerül a tengerekbe, óceánokba.”
