Gyógyvíz, vaddohányméz, csettegő és egy kis kövidinka

Ez mind, és még sokkal több a Kiskunság!

Balaton, a Bükk és a klasszikus fürdőhelyek? Sokaknak csak ezek, többnyire ebben a sorrendben ugranak be, ha belföldi utazást terveznek. Pedig van még érdekes néznivalót, izgalmas programot, kirándulási és üdülési lehetőséget nyújtó tájegységünk. A Dél-Alföld szívébe akár egy hétvégére, akár hosszabb családi pihenésre is érdemes ellátogatni, mert bőven van mire rácsodálkozni.

Budapestről indulva másfél órás autóúttal a Dél-Alföld szívében találhatjuk magunkat, ahol 33 kiskun település közös koncepciók mentén igyekszik megmutatni a tájegység legszerethetőbb arcait. A Nemzeti Parkban bemutatott és az Alföldi Kéktúra itt vezető szakaszain megcsodálható gazdag állat- és növényvilág csak egy ok, amiért érdemes idelátogatni. Szank és Kiskunmajsa környékén gasztroélményekkel és helyi kuriózumokkal is marasztaltak minket vendéglátóink. Megmutatjuk a kedvenceinket. 

Szemnek és szájnak ingerei 

Bár a hatvanas években feltárt kőolaj- és földgázmező több évtizedre felvirágoztatta a terület lakóinak életét, ma már nem ezekre az ásványi nyersanyagokra, hanem gyógyvízre, speciális mikroklímára és talajviszonyokra, na meg a mezőgazdaság gazdag hagyományaira alapoznak az itt élők.

Kiskunmajsán jártunkkor épp levendulaszüret volt – ez a mesésen illatos, kékeslila növény ugyanis nemcsak bírja, de kifejezetten szereti is az itteni puritán viszonyokat. 

A levendulára nem csupán szezonális arató- és szelfiturizmus, de gasztronómia is épül: a virágmező melletti csárdában levendulás a túrógombóccal bélelt gyümölcsleves, és a húsokkal megrakott fatálasoknak érdekes kontrasztot adnak a levendulás balzsamecettel öntözött saláták és a  gyógynövénnyel bolondított fűszervaj. És ha már gasztronómia: a Kiskunság keleti széléről, Kistelekről, a Tündérkertből a tökéletes alföldi parasztkenyerek is ottjártunkkor érkeztek a levendulaszüretet körítő fesztiválra.

Tudtad, hogy az igazán jó kenyereket elkészültük után mosdatni és két órán át hűteni is kell, mielőtt megszegnénk?  

Házi kovászos kenyér

Recept egy nagyjából 1 kg-os kovászos kenyérhez, a Tündérkert gazdája, Hatvani Mária receptje alapján. 

A kovászt a sütés előtt legalább 8 órával korábban kell elkészíteni (10 dkg lisztből, borsónyi élesztőből, 1 dl vízből fakanállal kidolgozva, majd letakarva pihentetve). Másnap 60 dkg megszitált BL 80-as liszthez a korábban elkészített 20 dekányi kovászt, majd 3 dl langyos vizet kell adnunk, és máris összedolgozhatjuk a masszát. Gyúrás és pihentetés után 3-szor hajtogassuk meg, és végül szakajtóban pihentessük 30 percet. Kemence híján forró (250 fokos) sütőbe vethetjük be egy mélyebb edényben/tepsiben a tésztát, és ha tudunk, egy kisebb edényben tegyünk a sütőbe egy kis vizet is. Körülbelül 50 percig süssük, és figyeljünk, hogy az első 10 percben ne nyissuk ki a sütő ajtaját! Ha megsült, akkor megmosdatjuk (vízzel átkenjük) és rácson hagyjuk kihűlni. 2 óra múlva lehet megszegni.

   

Kézműveskedés vaddohánymézzel és csokival

Az itteniek élen járnak abban, hogy kihasználják lakóhelyük adottságait, sőt előnyt kovácsoljanak a nehézségekből is. Vegyük például a vaddohány, esetleg selyemkóró vagy selyemfű néven ismert, küllemre egészen csinos, egyébként agresszívan terjeszkedő évelő gyomnövény esetét. A jó illatú, Észak-Amerikából a textilipar számára betelepített selyemfű kiszorítja az őshonos fajokat, akár többméteres gyökereivel úgy kapaszkodik az alföldi talajba, mint kevés más növény, alig lehet kiirtani. A méhek kimondottan kedvelik, kéretlenül is rendelkezésre álló virágporából borostyánszínű, intenzív illatú és ízű mézet készítenek, amit a szanki Ízek Házában mi is megkóstoltunk, sőt ki is pergethettünk.

Szintén itt tudtunk belekóstolni a bonbonkészítés rejtelmeibe is. A csokoládéműhelyben a bőven termő, híresen finom helyi meggyből kézzel készülnek a különféle konyakos aprócsokik, naponta mintegy 2500-3000 darab, amelyek között küllemre nincs két egyforma. A fekete, fehér és rózsaszín csokis bonbonok kézi csomagolás után kerülnek az őket megillető díszdobozokba. 

A június végén megrendezendő XI. Méz- és Meggyfesztiválon nemcsak csoki, de meggykirálynő-választás és az Aranytepsi díjért folyó mézes-meggyes sütiverseny is lesz. 

Kalandos csettegőzés

Kiskunmajsától mintegy két kilométerre még egy érdekes példáját láttuk az „abból főzünk, amink van” elvnek. A Jonathermál Zrt. tulajdonában lévő szamárfarmon házigazdáink nemcsak csacsijaiknak (akik között egészen különleges, fehér szőrű, kék szemű, úgynevezett magyar barokk fajta is akad) és birkáiknak mutattak be bennünket, de felültettek a csettegőjükre is.

A tájegységet jellemző barkácsjárművek története a közelmúlt történelmébe vezet bennünket. A kommunizmus és szocializmus idején a kiskun területeken sok gazda marad téeszen kívül, de a maszekolást természetesen nem támogatta az akkori agrárpolitika: a magángazdák például nem vehettek traktort vagy kisteherautót, amivel a mezőgazdasági munkáikon könnyíthettek volna.

Maradtak hát a lovaskocsinál – éppen csak ló nélkül, motorral hajtották őket. Az élelmes gazdák a ház körül fellelhető alapanyagokból speciális, kisteherautóhoz hasonló munkagépeket szerkesztettek, melyek tonnányi teher szállítására és akár 20-30 kilométer megtételére is alkalmasak voltak. A beindítás után jellemzően hangosan csattogó hangot adó (vagyis csettegő) járműveket még ma is használják, például sétakocsikáztatásra, igaz, újat már nemigen fabrikálnak.

Történelem Szank vezérrel és kunbabákkal

Kunok és magyarok középkori története többször összefonódott, míg a török nyelvű népekből álló törzsszövetség tagjai több lépcsőben letelepedtek, majd asszimilálódtak a területen élő magyarok közé. Az asszimiláció teljes, de nem egyoldalú volt, mi, magyarok is sokat kaptunk a kunoktól. A 2010-es évek elején Szankon Árpád-kori település maradványaira, gyerekek és nők csontjaira, a további ásatások során vélhetően tatárok elől elrejtett értéktárgyakra és egy, szintén a mongolok támadása ellen ásott, végül be nem fejezett kettős védárok maradványaira is bukkantak

A nyomokon idén nyárra a kunok és a magyarok, majd a Kiskunság lakóinak történetét bemutató múzeum és látogatóközpont, valamint skanzenjellegű, jurtákat, földházakat, 14–15. századi kun lakóházat és 19. századi tanyát bemutató tanösvény is készült. A Kiskun-emlékhelyen emelt dombon a 33 kiskun település táblái kaptak helyet, és két kunbaba is reflektál a településeket összekötő kultúrára. 

Fürdőkultúra békákkal és ebihalakkal 

A bányászat „melléktermékeként” ebben a térségben feltárt 72 fokosan feltörő gyógyvíz áldásos hatásait a nyolcvanas évek óta használják ki a helyiek. Kiskunmajsán előbb csak kültéri medencék, majd fedett strand, mára pedig wellness- és gyógyászati részleggel, csúszdaparkkal és többféle szállástípussal kiegészített komplexum épült, ahol nemcsak strand- , élmény-  és gyógymedencékben, de egy apró, termál- és esővizet egyaránt gyűjtő, békáknak is otthont adó kis tóban is megmártóztunk. A mozgásszervi és nőgyógyászati panaszokra is gyógyírt adó vízre épülő fürdő a térség egyik kedvelt fürdőcélpontja. 

Egy kis borturizmus

A Kunsági Borvidék az ország legnagyobb kiterjedésű borvidéke, és már meg sem lepődünk, hogy a borászkodást (legalábbis részben) szintén kényszer szülte errefelé: a szőlők egy részét eredetileg a homok megkötése céljából ültették. Bár a vidéken rizling, kadarka és kékfrankos is terem, a Kiskunság emblematikus szőlője a sokáig lesajnált, de néhány éve már nemzetközi díjazású bort is adó kövidinka. A termésbiztos és ellenálló fajtából a mindennapok könnyű és illatos bora készül, ami fröccsként is kiváló frissítő lehet.

Remek kövidinkát, cserszegit, rizlinget, kékfrankost, kadarkát, de még cabernet sauvignont is kóstolhatunk, melléjük pedig házias ételeket ehetünk például a Pellikán Birtokon. A magát hobbiborásznak valló házigazda, László évjárattól függően évi 10-20 ezer palack bort készít, melyek többségét helyben értékesíti. Felesége, Melinda főzőklub és vacsoraestek keretében osztja meg a főzéssel kapcsolatos szenvedélyét, és teszi menő, mégis csalogatóan személyes hellyé a birtokot. 

Pihenés és lelki feltöltődés a csodatévő kútnál

A látnivalóktól nem messze, Petőfiszálláson pihenésre, lelki feltöltődésre is van alkalom. A tatár és török dúlás után sokáig legelőként használt terület a 18. század végén lett zarándokhely, amikor is a legenda szerint egy pásztor, nyáját legeltetve ismeretlen forrásra bukkant, amelynek vizében Szűz Máriát pillantotta meg. A csoda híre gyorsan terjedt, egyre többen látogattak a kúthoz, főképp amikor a korábbinál is kézzel foghatóbb mirákulum esett meg: egy béna koldus ivott, mosakodott – és gyógyult meg itt. Mankóit a forrás mellett szúrta a vízbe. A botok kihajtottak és hatalmas fává terebélyesedtek, amit a helyi zarándokok ereklyeként hordtak szét. 

1940-ben pedig a Magyarországra visszatelepülő pálos rend vette birtokba a területet, ekkortól lett a település neve Pálosszentkút. A háború utáni évtizedek viszontagságai után ma ismét ők kezelik a kegyhelyet, amin zarándokház is üzemel, ahol táborozókat és zarándokcsoportokat egyaránt szívesen látnak, és ahol egy néhány napos élménydömping után igazán jólesik megpihenni.

Mustra