Jókai Mórt először azért ítélték el, mert magánál idősebb feleséget választott, aztán meg azért, mert jóval fiatalabbat. Prielle Kornélia és nála negyvenöt évvel fiatalabb férje, Rozsnyay Kálmán sem menekülhetett a közvélemény felháborodása elől, ami persze nem tartotta vissza Krúdyt attól, hogy szeretője lányát vegye el feleségül.
Vagy túl fiatal, vagy túl idős?
Jókai Mór nem hitt benne, hogy a korkülönbség egy kapcsolat útjába állhat. Első feleségénél nyolc évvel volt fiatalabb, második feleségénél pedig ötvennégy évvel idősebb. Házasságait sem a közvélemény, sem családja nem nézte jó szemmel.
Laborfalvi Rózával, a kor elismert színésznőjével – aki éppen a Bánk bán Gertrúd királynéját alakította – 1848. március 15-én találkozott a Nemzeti Színház színpadán. Az író azonnal beleszeretett a nála nyolc évvel idősebb nőbe, és még azon a nyáron feleségül vette. Ezután családja és barátai elfordultak tőle: anyja kiátkozta, Petőfi levelében Laborfalvi Móricnak csúfolta, de a szerelmesek nem foglalkoztak az ellenük folyó ármánykodással. Villát vásároltak Balatonfüreden, ahol a nyarakat töltötték, Jókai szerepeket írt feleségének. Közös gyerekük nem született, de Róza lányát szeretetben nevelték. Miután az asszony hetvenévesen meghalt, Jókai teljesen magába fordult.
Később viszont újra érdeklődni kezdett a nők iránt, amiről Mikszáth Kálmán így írt Jókai Mór élete és kora című munkájában: „Nem lévén már többet ambíciói sem a politikában, sem az irodalomban, vágyai más irányba kezdtek elkalandozni. Leginkább színésznők kötötték le a figyelmét, kiket este játszani látott, s kik hódolattal közeledtek a nagy íróhoz, annak protekciójától fényes előmenetelt remélvén.”
Az író élete újabb fordulóponthoz érkezett, amikor a nála ötvennégy évvel fiatalabb Nagy Bella, aki ösztöndíjas helyre vágyott a színiiskolában, a mentorálását kérte. Jókai segítségével először a Nemzeti Színházban, majd Rákosi Szidi tanodájában tanult, hamarosan pedig megkapta első szerződését a Budai Nyári Színkörben. Mentora minden előadására ellátogatott, és egyre egyértelműbbé vált, hogy gyengéd érzelmeket táplál a lány iránt. Azonban ezt a kapcsolatot sem nézte mindenki jó szemmel.
1899. szeptember 16-án, a Petőfi halálának ötvenedik évfordulójára rendezett előadás előtt Bella levelet kapott udvarlójától. „Ha csak teheti, ne menjen el ma a színházba. Az idő rosszra fordult, estére viharos lesz. Én rettegek attól a gondolattól, hogy önt valami baj éri, s akkor nem felelhet meg a feladatának az ünnepélyen, amelynek sikerétől függ Önnek az egész jövendője.” Jókai féltése nem volt alaptalan. A lányt egy detektív kereste fel az öltözőjében. „Bejött, és azt mondta, hogy az előadás után ne üljek a megszokott helyen a megszokott kocsiba, mert tüntetés készül ellenem. Felbérelt emberek ugyanis ki akarják fogni a lovakat a kocsiból, egy ideig húzni akarják a kocsit, és akkor szégyenszemre otthagynak ló és emberi segítség nélkül az úton.”
A kapcsolatukat ellenző tábornak ezúttal sem sikerült megakadályoznia a boldogságukat, hiába győzködték Jókait. Az író nemsokára megkérte a lány kezét annak ellenére, hogy a család utolsó elkeseredett próbálkozásaként felajánlott Bellának tízezer forintot, hogy utasítsa el a házassági ajánlatot. Jókai megelégelte az ellene folyó áskálódást, és 1899. szeptember 16-án gyorsított eljárás keretében oltárhoz vezette szerelmét, amiről levélben számolt be. „Én a mai napon nőül vettem Nagy Bellát. Nem azért, mert a nagy Galeotto összekergetett bennünket, hanem azért, mert nagyon szeretem, s ő is nagyon szeret engem, mert megérdemli a becsülésemet, s hiszem, hogy életem alkonyát boldoggá fogja tenni.” Jókai haláláig, még öt évig boldogan éltek. Bella többé nem ment férjhez.
Prielle Kornélia, az örökifjú
Bizony, arról a Prielle Kornéliáról van szó, akinek Petőfi Sándor – Szendrey Júlia iránti féltékenységében – megkérte a kezét. Abból a házasságból nem lett semmi, de a színésznő egy évvel később férjhez ment, majd szinte azonnal el is vált. Második házassága sem volt sikeres, ezért úgy döntött, ismét összeköti az életét első férjével – majd ismét elvált tőle. Az igaz szerelem végül hetvenöt éves korában talált rá, a nála negyvenöt évvel fiatalabb hírlapíró, Rozsnyay Kálmán személyében.
A férfi eredetileg a színésznő leveleit rendezte, és arra vállalkozott, hogy megírja az élettörténetét. Nem az első, sem pedig az utolsó eset az irodalomtörténetben, amikor egy munkakapcsolatból szerelem született. A közvélemény azonban megkérdőjelezte a kapcsolat érzelmi alapjait. Rozsnyayt hozományvadásznak és perverznek állították be, Kornéliát pedig őrültnek. Ráadásul a színésznő családja sem rajongott az új udvarlóért. Miután bejelentették, hogy összeházasodnak, még több támadás érte őket.
„Azt mondják különben, hogy az eset hasonlít a Jókai házasságához. Talán hasonlít, de Jókainak több oka volt a nősülésre, őt elhanyagolta a rokonsága, mi viszont ápoljuk, gondozzuk, féltő szeretettel őrizzük szegény Kornélia nénit, aki a rémes eset óta valóságos búskomorságba esett. Aztán meg az öreg Jókai remélhette, hogy egy fiatal nő ápolni, gondozni fogja őt, de ebben az esetben szó sem lehet semmiféle előnyről, amelyhez Rozsnyay révén jutna szegény Kornélia néni” – nyilatkozta Láng Ilona, Kornélia unokahúga a Pesti Naplónak.
A színésznő utolsó éveit is a színpadon töltötte, ennek ellenére állapotára hivatkozva a család gondnokság alá akarta helyeztetni, azonban az orvosi vizsgálatok erre nem adtak okot. „Hát Istenem, sok gyöngédség láttán az ember szerelmes lesz és azt hiszi, hogy szabad boldogulnia a saját hite szerint. Reményei kelnek az élet felől. Arról, hogy gondoskodnak róla. És van kiről gyöngéden gondoskodnia” – vallott szerelméről Prielle Kornélia a Pesti Naplónak. Akadtak olyanok is, akik a pár oldalára álltak. „Ha úgy ismernék őt, mint én, de megszégyelnék azt az ízléstelen vádat, amivel elborítják” – mondta Jászai Mari, a színésznő barátnője. A pár Kornélia Vas utcai lakásában, két tanú jelenlétében házasodott össze.
„A nagy korkülönbséget, meg azt állították folyton elém, hogy az én múltammal, az én érdemeimmel nem szabad Rozsnyai Kálmánhoz feleségül mennem. De ha csakugyan olyan érdemeket szereztem, akkor hát miért bántanak?” – kérdezte az esküvő másnapján Kornélia.
Boldogságuk mégsem tarthatott sokáig. Miután visszatértek a nászútról, a színésznő megbetegedett és két hónappal később meghalt. „Tizenkét esztendő óta barátkozunk egymással: ez alatt az idő alatt milliószor ismételte, hogy anya sohasem szerette úgy a fiát, mint ő engem! Éltünk csöndben, egyszerűségben, ahány szabad percem volt, neki áldoztam, ahány mosolyom volt, az ő szépséges öregségére pazaroltam. Közben olvasgattam és rendezgettem az írásait, leveleit” – emlékezett Rozsnyai naplójában feleségéről.
Nézd meg az anyját, vedd el a lányát
Krúdy Gyula komolyan vette a szólást. Felesége, Spiegler Bella és három gyereke nem tartotta vissza attól, hogy ideje nagy részét kávéházakban és Marinovics Jolán asszony bizonyos „kakasos házában” üsse el. Miután honoráriumának köszönhetően megengedhette magának, hogy elköltözzön otthonról, lakosztályt bérelt a Royal szállóban, így került hódításai hosszú-hosszú listájára az igazgató felesége, Váradi Regina, Rezsán is.
Viszonyuk a többi futó kalandhoz képest sokáig tartott, Rezsán nyaranta siófoki villájukban is vendégül látta Krúdyt. 1915-ben itt töltötte vakációját a külföldi intézetből érkezett, tizenöt éves Zsuzsa, a nő előző házasságából született lánya is. Az íróval hamar egymásra találtak, sokat beszélgettek. „Hamar cseperedtem nagylánnyá, útban voltam. Soha egy kedves szót, meleg ölelést nem kaptam. Gyula papa jó volt hozzám a maga módján, de mégis én voltam a mostohagyerek. Szenvedtem, sokat sírtam. Állandóan arról ábrándoztam, ha majd egyszer eljön Ő!” – emlékezett vissza erre az időszakra Zsuzsa.
Krúdy viszonya Rezsánnal tovább folytatódott, a nő három évvel később is felkereste szeretőjét a számára fenntartott vadászlakban az ezúttal az északi parton bérelt kastély mellett. Arról azonban semmit sem tudott, hogy lánya ugyanattól a férfitől jegygyűrűt kapott.
„Mafla, jó gyerek voltam, nagyon sokáig nem vettem észre, hogy ő nem csak nekem teszi a szépet”
– írta Zsuzsa erről az időszakról.
A rákövetkező év komoly fordulópontot jelentett a szerelmi háromszög sorsában, Krúdy ugyanis megszöktette a lányt. Később, a Leányszöktetés című írásában megfogalmazta azt a Rezsánnak szóló levelet, ami a valóságban soha nem született meg: „Most aztán úgy érzem, hogy be kell vallanom Önnek, hogy méltatlan vagyok szerelmére, jóságára. El kell hagynom örökre azokat a kedves helyeket, amelyek a szívemhez nőttek. – De, hogy mégse maradjak árva magamban: magammal viszem tizenöt éves leánykáját, aki már régebben igazat adott nekem apró-cseprő szenvedéseimben. Ő megértette, hogy néha kocsmába kell járnom...”
A pár nem jutott messzire. A vasútállomáson utolérte őket a felbőszült anya és csalódott szerető. Krúdyt és Zsuzsát eltiltották egymástól, de a férfi nem adta fel ilyen könnyen. „Zsuzsikám, nem vagyok én olyan öregember, amint ők hiszik. Ördögöt! Annyira a fiatal erő bennem, amennyi neked éppen elegendő lesz. Tudok dolgozni. A legelső író leszek. Rövidesen még nagyon büszke lesz rám a családod” – írta elválásuk időszakában. Miközben Váradytól megkérte fiatal szerelme kezét, a lány megtervezte a szökését, és néhány hónap múlva Krúdy után ment margitszigeti szállodájába.
Az ügyet a Zsuzsa hasában növekvő új élet oldotta meg: az unoka hírére Váradyék megenyhülni látszottak, és Krúdy is elvált előző feleségétől. Addigi életvitelét azonban soha nem tudta feladni. Nem sokkal az esküvő után ismét napirendre került a kávéházak látogatása. „Kedves Zsuzsikám, én szeretlek téged. Ha éjszaka elmaradok, mindig lyukas a szívem, a könnyeimmel pedig alig bírok. Bocsáss meg nekem, ha nem jövök rendes időben haza. Jobban fáj ez nekem, mint Neked” – írta Krúdy Zsuzsának, de a levelei nem tudták megmenteni a kapcsolatukat. Felesége egy másik férfi karjai között találta meg a boldogságot, akihez Krúdy halála után feleségül is ment.
