18

Csak felnőtteknek

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet. Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését a gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik.

Egér, aki emberi fület hordott a hátán: a világ legbizarrabb kísérletei

Hatalmas viták zajlanak az élő és holt embriók, őssejtekből létrehozott szövetek, és genetikai módosítással vagy klónozással létrehozott utódok körül. Ezek azonban etikai szempontból szinte eltörpülnek a 19. század elképesztő tudományos trancsírozásai mellett.

A tudósok olyan mértékben játszottak testekkel, élettel és halállal, amit Frankenstein doktor is megirigyelhetett volna. Azt azért tegyük hozzá, hogy bár etikátlanok és fájdalmasak voltak, ezek a kísérletek a maguk módján hozzájárultak a tudomány fejlődéséhez...

Halló, egy macskával beszélek?

1929-ben egészen más állatvédelmi irányelvek voltak érvényben, mint napjainkban. Ezért végezhette el a Princeton két tudósa, Ernest Glen Wever és Charles W Bray azt a kísérletet, amelyben egy élő macskát alakítottak át telefonná. Műtéti úton eltávolították az állat koponyájának egy részét, szabaddá tették a jobb hallóideget, és elektródát vezettek bele. A macska testének más pontjára is rögzítettek egyet, majd az elektródákat kábel segítségével rákötötték egy hangszigetelt szobában elhelyezett erősítőre. Az állat jobb fülén beérkező hangok – a kutatók egyike beszélt bele – ezután az erősítőből szólaltak meg: erősen és tisztán, ha az állat feje elég vért kapott, ám halkabban, ha a vérellátást mesterségesen rontották. A hang egészen addig jelent meg az erősítőn, amíg szerencsétlen macskát meg nem ölték. Utána a trükk már nem működött.

Maximum így érdemes macskával telefonálni
Maximum így érdemes macskával telefonálniSusan Schiff Faludi / Getty Images Hungary

A kutya, aki két fejjel élt

Vladimir Demikhov szovjet tudóst rendkívüli módon érdekelték a szervátültetések, az 1930-as évektől kezdve három évtizeden át kísérletezett is velük. Máig úttörőnek számít ezen a területen – még úgy is, hogy nagyon bizarr végeredménnyel jártak –, ő inspirálta Robert White-ot is, aki nagy botrányt kavarva majmoknál alkalmazta a fejátültetést. Demikhov inkább a kutyáknál maradt. Az eljárás során két kifejlett ebet altatott el, majd az egyik levágott fejét ráműtötte a másik állatra. A kétfejű kutya magához tért, sőt a két fej szeparáltan evett, ivott, hallott és szagolt, így a kísérlet beigazolta, hogy az agy képes egy idegen testben is működni. Demikhov összesen 23 alkalommal végezte el az átültetést, de mindegyik bizarr kreálmánya hamar életét vesztette: a leghosszabb idő, amit kétfejű blöki ezen a világon töltött, egy hónap volt.

Az 1959-es kísérlet eredménye, egy kétfejű német juhászkutya kapta a legnagyobb nyilvánosságot. A képen Demikhovval
Az 1959-es kísérlet eredménye, egy kétfejű német juhászkutya kapta a legnagyobb nyilvánosságot. A képen DemikhovvalSovfoto / Getty Images Hungary

Demikhov gyomorforgató kísérletezése csak a második lehetett a sorban, 1908-ban a francia sebész, dr. Alexis Carrel és az amerikai dr. Charles Guthrie már véghezvitték ugyanezt az operációt, de az állat csupán néhány órát maradt életben.

Az olasz neurológus, Sergio Canavero a múlt helyett a jövőre koncentrál, és mélyen hisz abban, hogy a fejátültetés része lesz a jövőben embereken is sikeresen elvégzett műtéteknek. Az első kísérletet a megengedőbb etikai szabályozású Kínában végezték el 2017-ben, de csupán holttesteken.

Sötétben világító állatok

A Hawaii John A. Burns Orvosi Egyetemen kifejlesztett módszer használatával 2006-ban különböző rágcsálókkal végzett sikeres kísérletek után egy kínai kutatócsoport valami nagyobb állatot szeretett volna világítóvá tenni. Ehhez világító medúzákból vett géneket ültettek sertésembriók testébe. Az állatkák nemcsak túlélték a beavatkozást, de valóban zöldes derengést árasztottak magukból a sötétben, úgy, hogy életkilátásaik nem lettek rosszabbak egy átlagos fajtársukénál. Nem ez volt az első ilyen kísérlet, de a kutatók nagyon büszkék voltak arra, hogy az ő malacaik világítottak a legerősebb fénnyel – még a belső szerveik is. Az eljárás nem volt teljesen öncélú, az eredmények a jövőben vérzékenységgel vagy más genetikai eredetű betegséggel élőkön segíthetnek. A használt génsebészeti eljárás többek között véralvadást segítő enzimek hiányára jelenthet megoldást, ám ehhez embriókon kellene kísérleteket végezni.

Közeleg a húsvét, úgyhogy meg kell említenünk, hogy török tudósok hasonló eljárással világító juhokat és nyulakat is létrehoztak már. 

Az egér, akinek emberi fül nőtt a hátára

1997-ben dr. Charles Vacanti és asszisztense Linda Griffith-Cima szintén genetikai módosítást hajtottak végre, ám ezúttal az alany egy fehér kísérleti egér volt. A rágcsáló génállományába egy tehénből vett porcsejteket és az emberi fül DNS-ét ültették be, így ahogy az állat növekedett, úgy lett egyre nagyobb és formásabb a hátán lévő fül. Az eljárást a jövőben arra szeretnék használni, hogy a fül nélkül született, vagy fülsérülést szenvedett emberek életét még egészen korán megváltoztathassák.

Dr. Charles Vacanti és három testvére, akik mind az emberi test regenerációjával foglalkozó kutatóorvosok
Dr. Charles Vacanti és három testvére, akik mind az emberi test regenerációjával foglalkozó kutatóorvosokRick Friedman / Getty Images Hungary

2016-ban a kísérletet a tokiói és kiotói egyetem közös akciója során patkánnyal és az emberi fül őssejtjeinek használatával is sikeresen elvégezték.

Háborús sérültek kapták vissza az arcukat

Már az első – akkor egyetlennek hitt – világháború során is olyan sérülésekkel tértek haza a katonák, amelyek megakadályozták őket a normális életvitelben. A srapnelek háromezer katonánál okoztak arcsérüléseket, közülük több férfinak az egész arcát eltorzították, amellett, hogy megnehezítették az evést, ivást, olykor a lélegzést is. Dr. Harold Gillies, a modern plasztikai sebészet egyik korai képviselője dolgozta ki azt az eljárást, ami segített rajtuk, ő alapította hozzá az első olyan kórházat, amelyet arcsérülteknek terveztek.

Dr. Harold Gillies 1940-ben
Dr. Harold Gillies 1940-benFox Photos / Getty Images Hungary

A bordáikból vettek ki szövetet, amit aztán úgy formáltak, hogy beültethető arc- és orrcsontot kapjanak, másoknál pedig kivágtak egy nyelv alakú szövetet a sérülés helyéhez közel, és azt felhajtották az arcra, a sérült helyre, hogy ott megtapadjon. A legismertebb átültetése William Spreckley hadnagynak volt, akit arcon lőttek, de Gillies három éven át tartó munkájának hála 1920-ban új orrot és orcákat kapott.

Oszd meg másokkal is!
Mustra