Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Esernyő Trója ostrománál, páncél nélkül csatába rohanó vikingek, elektromos világítás csakis Scarlett O’Hara kedvéért a polgárháborúban: meglepően sok történelmi film hemzseg a tévedésektől.
Egy történelmi film forgatásakor a korhű ábrázolás csak egy szempont a sok közül. Hiába szerződtetnek szakértőket, időnként így is elsiklanak fontos részletek felett. Horváth Gábor hadtörténész technikust kérdeztük a témában, aki úgy véli, egy film úgy is jó, hogy a tények tekintetében tökéletesen hibás. „Ugyanakkor a történelmi háttér nem lehet mellékes, hiszen nagyon sok ember csakis a filmekből informálódik, nem olvasnak szakkönyveket, és azt hiszik el, amit látnak” – mondja a szakértő.
Történészként moziba ülni
A hadtörténész szerint „szakmai ártalom, hogy az ember hajlamos a hibákat keresni a történelmi filmek esetén, és ez nem mindig tesz jót. El kell vonatkoztatni, mert a film nyilvánvalóan egy művészeti alkotás, nem feltétlenül az a dolga, hogy a történelmet mutassa be. Ennek a legjobb példája A rettenthetetlen című film, amit nagyon szeretek, de amiben annyi hiba van, amennyit történelmi filmben csak el lehet követni. Ellenpéldaként említhetem a Nagy Sándor című filmet, ami történelmileg alapvetően rendben van, a szereplők is megfelelnek a valóságnak, de a történetvezetést elszúrták, és a filmet nem is fogadta olyan jól a közönség”.
A rettenthetetlen, aki rossz korban harcol egy nem létező ruhában
A Mel Gibson által megformált William Wallace valóban létezett, maga az angolok elleni háború is megtörtént, csak egészen máskor. Egy skót történész szerint már maga az évszám is pontatlan: 1276-ban Skócia és Anglia között békés volt a helyzet, III. Edward még élt, a háború csak az ő halála után indult meg. A másik legfontosabb hiba, hogy Wallace cseppet sem volt szegény földműves, a történelmi forrásokból tisztán látszik, hogy vagyonos nemes ember, sőt harcedzett lovag volt. Nem kent kék festéket az arcára, mert azt abban a korban nem a skót, hanem a kelta harcosok használták.
Ahogy Horváth Gábor állítja, „a csatát, a felszerelést, a ruhákat, Wallace hátterét mind tévesen ábrázolták a filmben. A főhős félmeztelenül rohangál, miközben a valóságban arisztokrata volt, aki lovagi öltözetben vonult fel a háborúban. A filmekben gyakran előfordul, hogy nem tesznek sisakot a harcosokra, hogy a nézők pontosan lássák, kiről is van szó az adott jelenetben. A valóságban azonban egyetlen harcos sem küzdött úgy, hogy ne védte volna a legérzékenyebb részét, a fejét. A skótok kiltnek nevezett szoknyája sem létezett a 16. század előtt, ez az ábrázolás is téves a filmben. Emellett fontos momentum, hogy a valódi csatajelenetekben nem léptek ki a sorból és rohantak egymásnak, mint a vademberek. Csatasorokban meneteltek, mindenki védte a mellette levőnek a jobb kezét saját, bal kézben tartott pajzsával. Ha valaki elmozdult volna ebből az alakzatból, az védtelenné tette volna saját harcostársát. Összességében a súlyos történelmi tévedések ellenére A rettenthetetlen az egyik kedvenc filmem, kiváló a cselekvésvezetés, kerek a történet, a kivégzés kegyetlensége is helytálló, bár teljes valójában nem merték bemutatni”.
Lámák és esernyő Trójában
A legfontosabb tévedés a 2004-es filmben az, hogy az ostrom nem hetekig, hanem összesen tíz éven át tartott. Agamemnón nem a csatában hal meg, hanem felesége által. Meneláosz pedig öregségben hunyt el sok évvel a csata befejezése után. A Parisz és Heléna sétája közben előkerülő fém bordázatú esernyő sem igazán volt jellemző az időszámításunk előtti 13. században. A szakértő azonban nem ezt tartja a legsúlyosabb tévedésnek a filmben.
„Az egyik legviccesebb baki egyértelműen a piacjelenet, ahol lámák szerepelnek. Ezek az állatok Dél-Amerikából származnak, ahová abban a korban nemigen jutottak el a görögök. Az a két láma mindenkinek kiszúrta a szemét, aki megnézte a filmet. Ennél a filmnél speciális a helyzet, mert a forrása szépirodalmi mű, és relatíve keveset tudunk arról a korról, így a rendező elengedhette a fantáziáját. Ugyanakkor látni az igyekezetet, hogy korhű környezetet teremtsenek. Nagy pozitívum, hogy a harcosok nem a klasszikus görög ruhákat hordták, ugyanakkor az isteneket teljesen kihagyták a filmből. Nagy baki, hogy Szép Heléna azt mondja a vásznon, hogy ő nem spártai, házassága révén lett az – ez az Iliászban pont fordítva van, a férje, Menelaosz őt elvéve lett Spárta királya.”
Mit kerestek német juhászkutyák az arénában?
A Gladiátor szintén nagyívű, híres történelmi film Russell Crowe főszereplésével. Nagy kár, hogy tábornoki rangot kapott a filmben, ami a rómaiaknál nem is létezett. Ugyanez igaz a kutyákra is, akik nagyon kirínak az aréna környezetéből. Commodus pedig a valóságban nem ölte meg édesapját, Marcus Aureliust. Horváth Gábornak a hibák ellenére is ez az egyik kedvenc filmje.
„Mivel erről a korról is keveset tudunk, szintén több teret kap a rendezői fantázia, a történetvezetés is nagyon jó. Commodus valóban egy szörnyeteg volt, egy olyan császár, akire Róma nem volt büszke, halála után még az emlékét is kitörölték, nevét kivésték az emlékművekből. A film nagyon hatásos csatajelenettel indít, ahol egész jól ábrázolják a római harcosokat. A germánok bemutatása viszont már problémás, kőkori vademberhordának állítják be őket, miközben jól tudjuk, hogy kiváló harcosok voltak nagyszerű fegyverekkel. Ebben a filmben sincsenek sisakok a harcosokon, ami alapvető védelmül szolgált az ókorban is, egyetlen germán harcos sem állt volna harcba nélküle – feltéve, hogy képes megfizetni.
A hiányzó sisak problémája jelenik meg a mostanában futó Vikingek-sorozatban is, a védőfelszerelés annyira nem korhű, hogy a film szakértők között köznevetség tárgya. A valóságban a harcosok a láncing alá vastag ruhákat vettek, így az nemcsak a vágásoktól, de a törésektől is védte őket. A sorozatban ennek semmi nyoma, bőrcafatokat (a vikingek rendszerint gyapjúból készítették ruháikat, nem bőrből) aggattak a szereplőkre, és sisak nélkül rohangálnak, amit a vikingek sosem tettek volna.”
Spárta – kié a harcos élete?
„A 300 című film is klasszikus példa lett. Mivel képregényből készült, az adatok többszörösen torzultak. A perzsákat helytelenül ábrázolták szörnyekként, a spártaiak pedig meztelen felsőtesttel rohannak a csatába. A valóságban feljegyzések bizonyítják, hogy ezt nem tehették meg. Egy eredeti görög történetíró elbeszéléséből tudjuk, hogy amikor a spártaiakat éjszaka támadták meg, egy harcos egy szál semmiben, ruha nélkül rohant ki védeni a családot, a népet. A spártaiak ezért később megbüntették, mert azzal, hogy páncél nélkül harcolt, kockára tette az életét, ami nem az övé, hanem Spártáé. A katona az állam tulajdonát kockáztatta azzal, ha a saját életét veszélyeztette – mennyire más ez, mint a hollywoodi elképzelés.”
Mi az a három legnagyobb történelmi tévedés, amit filmekben valaha látott?
„Az első helyre a Trójában látható lámákat tenném, a második a vikingek komikus ruhái a Vikingek-sorozatban, de a harmadik helyet megosztanám. Egyrészt ott A rettenthetetlen, ahol nagyon pozitív hősi szereplőt hoztak létre, aki semmiből jött, miközben a valóság nem ez. Az angolok egyébként nagyon megsértődtek a filmen, mert kifejezetten negatívan ábrázolták őket. A 13. század végén valóban megszállták Skóciát, de a film miatt nézőként a skótokkal szimpatizálunk, hiszen ők voltak a védők. Azt már a filmben nem jelenítik meg, hogy miután kiűzték az angolokat, Wallace betört Angliába, hogy bosszút álljon. A megosztott harmadik helyre az U-571 című amerikai filmet tenném, ahol a történetben az amerikaiak megszerzik a németek enigmáját egy süllyedő tengeralattjáróról. Ez hasonlóképpen történt, csak a valóságban a britek végezték el ezt, az amerikaiak pedig ellopták a sztorit.”
A hadtörténész szerint ”mindezen hibák ellenére jó történelmi filmet nézni, mert mégiscsak a saját múltunkba tekintünk vissza, még ha ezt Hollywood interpretálja is számunkra. Jó lenne magyar történelmi filmeket is nézni. A Honfoglalás című filmet elég tragikusnak találom, de a 2016-ban megjelent Szürke senkik című film nagyon jó, az első világháborúról szól, egy jó történettel, még ha mondjuk, a fegyvertartás és a galambokkal történő üzengetés hibásnak is tekinthető”.
