Szarvasgombák (trifola vagy trufola) alatt valójában sokféle gombát értünk, melyek közös tulajdonsága, hogy a föld alatt nőnek, és a fák gyökerével élnek szimbiózisban, a növénytől nyerve táplálékukat. Gumószerű, furcsa alakú termőtestük, mely húsz-harminc centivel a felszín alatt képződik, jelenleg a legdrágább gombának számít. Egy átlagos szarvasgomba kilójáért akár 500 eurót is elkérhetnek a piacon, de egyes, különlegesnek számító típusok kilónkénti 4500 eurós, vagyis majdnem másfél millió forintos áron kelnek el. A Science ABC cikke elmagyarázza, miért is fizetünk ennyit – már aki megteheti – ezért a gasztronómiai különlegességért.
Ritka+különleges=drága
A rengeteg szarvasgombafajból mindössze tizenvalahányat fogyasztanak emberek, ezek közül a legnépszerűbbek a fekete vagy francia, a fehér, illetve a nyári szarvasgomba. Ezek a fajok Európa-szerte, többek között Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban, Horvátországban is megtalálhatóak, de hazánk is jelentős szarvasgomba-lelőhelynek számít. A szarvasgombát elsősorban fűszerjellegű ízesítőként, saláták és tészták kiegészítőjeként használják, de húsételek kísérőjeként is remekül bevált. Rendkívül intenzív illata miatt érdemes óvatosan bánni vele. Ismert finomság még a szarvasgombamártás, de létezik szarvasgombasajt, sőt még szarvasgombavodka is.
A szarvasgomba igencsak ritkán fellelhető fajta, melynek megtelepedéséhez különleges éghajlati körülmények és talajviszonyok szükségesek. Termesztése hosszú és kimerítő folyamat, amihez jó vízgazdálkodású, kellően meszes és humuszos talajra van szükség, melyen a szarvasgombaspórákat megfelelő módon terítjük szét. Érdemes továbbá különféle fákat – tölgyet, bükköt, nyárfát – ültetni a területen, hogy megfelelő otthonra találhassanak gombáink. Nem elég, hogy ennyire nehézkes megteremteni a kellő feltételeket, a szarvasgomba termesztése rendkívül időigényes feladat is egyben. A spórák elszórását követően 7-15 évbe telik, mire először rábukkanhatunk az értékes termésre.
Mindamellett, hogy ennyire ritka, a szarvasgombák felkutatása is nehézkes feladat. Általában nőstény disznókat vagy kutyákat képeznek ki a feladatra, mely állatokat vonzza a termés erőteljes, a hím állatok által kibocsátott androszteron nemi hormon szagára emlékeztető illata. A keresésre kirendelt disznók olykor felfalhatják az értékes gombákat, a kutyákat ellenben sikeresen be lehet idomítani rá, hogy ne bántsák az általuk megtalált kincset.
A klímaváltozás következtében napjainkban még inkább csökken a szarvasgomba fellelhetősége, így piaci ára is folyamatosan emelkedik. A „gasztronómia ékköve” sokunk számára tehát továbbra is vágyott, de elérhetetlen gyémánt marad csupán.
