Barbie hatvanadik szülinapját egy, a legújabb kollekciót is bemutató sajtótájékoztatóval, emeletes tortával és társadalmi küldetésének határozott megfogalmazásával ünnepelte. A buliba mi is hivatalosak voltunk.
Egy kis Barbie-történet
A lengyel zsidó bevándorlók gyermekeként született Ruth Handler és férje bútorkészítéssel foglalkoztak az amerikai Coloradóban. A sikeres vállalkozásban Ruth a speciális műanyagokból előállított lakberendezési termékek eladásával segített. Amikor észrevette, hogy kisiskolás lánya gyerekeket formázó papírbabáival rendszerint felnőtt szerepeket próbál ki, megszületett a korszakalkotó műanyag ötlete. Mi lenne, ha plasztikból 3D-s, felnőtt nőt mintázó babákat készítenének, és a lányokat valódi textilből varrt ruhákkal és műanyag kiegészítőkkel inspirálnák a szerepjátékra?
Férje először nem harapott rá az elgondolásra (ellenvetését, miszerint a szülők nem akarnának felnőtt testű babát venni a gyerekeiknek, bizonyos vásárlói aggodalmak is alátámasztják majd), de nem sokkal később, egy németországi nyaraláson jóra fordult a terv sorsa. Ruth itt egy egyébként felnőtteknek szánt geg-babában, Liliben (a képregényhősből babává avanzsált, a körülötte legyeskedő férfiakat parádés riposztokkal kiosztó éjszakai pillangó sztorija szintén megérne egy misét) kidolgozott vázlatot is kapott a saját elképzelése számára. Innentől megállíthatatlan volt.
Az első (egyébként szőke és barna kivitelben egyaránt elérhető, nevét a tervező lányáról, Barbaráról kapó) baba leginkább pin up girlre hasonlított. Csíkos fürdőruhájához magas sarkút és frivol cicaszemüveget viselt, csábos oldalpillantásától épp csak, hogy nem gyulladtak fel a játékbolt polcai. Barbie az 1959-es Amerikai Játékvásáron mutatkozott be, és már az első évben 350 000 példány kelt el belőle.
Azóta világszerte mintegy egymilliárd baba talált gazdára, és a kislányok Barbie segítségével űrhajósnak, balerinának, orvosnak vagy rendőrnek is képzelhették már magukat.
Kritikák
A gyerekek azóta is rendületlenül imádják a figurát, aki az évek során rengetegféle kivitelben és milliónyi kiegészítővel volt részese szerepjátékaiknak világszerte. De nem mindenki volt elragadtatva.
A babát kezdettől fogva sok támadás érte, a mintául szolgáló félvilági Liliből kiindulva nem meglepő, hogy a szülők egy része eleve túlságosan átszexualizáltnak találta. De nem csak ez volt a gond.
A kritikák központjában a Barbie által közvetített irreális testkép állt. Barbie teste olyan ideál, aminek a kislányok (majdan felnőtt nők) döntő többsége nem tud megfelelni. Ráadásul nem csak a figura testalkata volt problémás. A termékfejlesztők az évek során több óriási bakit is elkövettek, amivel csak alátámasztották a Barbie ellen felhozott vádakat. Egy 1963-as szetthez például fogyókúrás kiskönyvet mellékeltek, melynek egyetlen oldalán öles betűkkel az állt: „Ne egyél!”, néhány évvel később pedig egy 115 fonton (körülbelül 52 kiló) fixált mérleg került be az egyik készletbe. Figyelembe véve, hogy Barbie „emberre vetített” magassága valahol 175 és 180 centiméter között van, ez a testsúly minden, csak nem követendő vagy követhető példa.
Barbie dereka az évek során egyébként valamivel vastagabb lett (a gyártó szerint a korai babák elsősorban a könnyebb öltöztethetőség miatt voltak darázsderekúak), de elemzők szerint a „sima” baba testalkatával a való világban még ma is csak 100 000-ből egy nő rendelkezik…
Nem csak Barbie alakjával volt baj. Elmarasztalták a gyártót amiatt is, mert figurái sokszor nagyon sztereotip, degradáló üzeneteket közvetítettek a nőkről. 1992-ben például beszélő babát dobtak a piacra, Dumcsizó Barbie Tini néven. A lányok valóban tudtak beszélni, de nem mind ugyanazt szajkózták: az összesen 270 lehetséges frázisból minden baba négyet-négyet tudott. Az eleve kissé sekélyes: „Lesz valaha elég cuccunk?”, „Imádok vásárolni”, „Pizzapartit akarok” és hasonlók mellé bekerült az is, hogy „A matek nehéz”…
A Barbie által közvetített üzenet néha hamisnak, sőt károsnak tűnt.
És ha ez még nem lett volna elég, ott volt az is, hogy bár a cég időről időre piacra dobta Barbie nem szőke, kék szemű és fehér variánsait is, ezek a kísérletek valahogy rendre (kivéve ezt a kétezres évek elején kijött kollekciót) rosszul sültek el.
Vagy csak bőrszínében volt fekete (Coloured Francie-nek már a neve sem volt a legszerencsésebb választás), de vonásaiban kaukázusi maradt a figura, vagy totális kultúraközi tájékozatlanságukról tettek tanúbizonyságot a fejlesztők. Oreo Barbie néven piacra dobni egy fekete és egy fehér „variánst” eleve furcsa ötlet, de tudva, hogy az oreo az afroamerikai szlengben képmutató (belül fehér, kívül fekete) embert jelent, súlyos marketingbakinak tűnik a dolog.
Persze nagyon igazságtalanok lennénk Barbie-val, ha csak a negatívumokat emelnénk ki. 60 éves karrierje során egy sor jó kezdeményezés is kipattant a tervezői fejéből. Armstrong például csak 66-ban járt először az űrben, Holdra meg csak három évvel később szállt, Barbie viszont már 1965-ben kijött úrhajós kivitelben, és nagyon sok más olyan elképzelés is született az évek alatt, ami épp a lányokat sújtó előítéletek ellen próbált fellépni.
Barbie akár így, akár úgy, de mindig állást foglalt a női jogok, lehetőségek és esélyegyenlőség kérdéseiben.
És ma?
Annak ellenére, hogy a cég az új évezredben is igyekezett követni a trendeket, Barbie eladásai 2014-ben jelentősen visszaestek. Elemzők szerint nemcsak azért, mert például a Monster High-figurák képében komoly konkurenciájuk akadt, hanem azért is, mert kicsit talán csalódtunk Barbie-ban.
Barbara Millicent Roberts (merthogy ez a teljes, becsületes neve) ugyanis több mint baba. Kulturális ikonként, gyerekek millióihoz eljutó modellként azon kevés játékok közé tartozik, amelyek felé a kezdetektől erőteljes társadalmi elvárásokat fogalmazunk meg, sőt: Barbie-t egyfajta küldetéssel ruházzuk fel. Azt szeretnénk, hogy olyan aktuális, követhető és inspiráló viszonyítási pont legyen, aminek a segítségével izgalmasabb, igazságosabb és egyenlőbb világot álmodhatnak meg maguknak a jövő nőgenerációi. Ez pedig nem kis feladat.
Barbie szerencsére felvette a kesztyűt. 2016-ban sikerült az évtizedek alatt megfogalmazódott kritikák egy jó részére reflektáló, paradigmaváltó kollekciót kiötölni. A Fashionista babák három új testalkattípusban (az eredeti mellett alacsonyabb, magasabb és curvy), hétféle bőrtónussal és 24-féle hajstílussal érhetőek el, ezzel hívva fel a figyelmet a sokszínűségben rejlő értékekre.
A három éve piacon lévő, sikeres kollekciónak a jövőben is lesz bőven feladata. Amellett, hogy (mint ahogy a termékbevezetéshez kapcsolódó kutatásból kiderült) a kislányok kifejezetten keresik a hozzájuk hasonló karakterű babákat, önértékelésük és elvárásaik erősen torzultak: a curvy néven futó, egyébként közepes testalkatú babákat megjelenésükkor ducinak/kövérnek titulálták a karcsú babán szocializálódott gyerekek.
A lányok jövője ugyanakkor (bár nem független attól) messze túlmutat a testalkatukkal kapcsolatos elképzeléseiken. Az elkövetkező évtizedek egyik nagy kérdése, hogy sikerül-e a társadalmi berögzüléseket úgy oldani, hogy egyre több, korábban elsősorban a férfiak előtt nyitott pálya legyen elérhető a lányok számára, és hogy ne üdítő kivétel, hanem természetes „jelenség” legyen egy női miniszterelnök vagy kutatóorvos.
A Barbie legújabb, 2019-es kollekcióját egy, a lányok tehetségének kibontakoztatásáért indított programmal (álomkapuprojekt) is megtámogatja, amivel arra törekszik, hogy a nemi szerepekkel kapcsolatos (és korábban a márka által szintén erősített) sztereotípiák felszámolhatóak legyenek.
Egy nemrégiben végzett, a lányok személyiségfejlődésével kapcsolatos vizsgálat tanúsága szerint a lányok magukba vetett hite hatéves korukra alapjaiban rendül meg, ebben a korban úgy kezdenek vélekedni, hogy a fiúk okosabbak, és egyre kevésbé tartják valószínűnek azt is, hogy számukra inspiráló pályára léphessenek – tudós, repülőgép-pilóta vagy séf válhasson belőlük.
A szerepek rossz fixációjára nemcsak a játékipar (lényegesen több a kifejezetten fiúk számára tervezett okosjáték, mint a lányoknak készített), de a szülők is rásegítenek, amikor maguk is jóval kisebb eséllyel vásárolnak lánygyerekeiknek tudományokkal kapcsolatos játékot.
Pedig, ahogyan a születésnapi sajtóbemutatón tartott kerekasztal-beszélgetésen dr. Belső Nóra pszichiáter kiemelte:
a (szerep)játékok nagyon erős hatással vannak a lányok kulturális szemléletére és karrierrel kapcsolatos elvárásaira is.
Ilyen körülmények között Barbie-nak azt kell reprezentálnia, hogy a nőknek igenis van választási lehetőségük.
A Barbie 2019-es kollekciója, a Signature olyan erős és inspiráló nőket jelenít meg, akik bizonyítják, hogy van lehetőség. A különleges és szokatlan karrierutakat bejáró nők (többek között Scully ügynök, Katherine Johnson, Marni Senofonte, Ibtihaj Muhammad) olyan példaképek, akikre nemcsak felnézni, de akikkel azonosulni is lehet.
A következő lépés? Barbie világa vélhetően egyre sokszínűbb lesz. A soron következő kollekcióban például kerekesszéket használó és művégtaggal élő baba is lesz, a Role Models-kollekcióban pedig további inspiráló nők babái kapnak helyet. Hogy legyen miből választani.
