Ami a történelemkönyvből kimaradt, mégis lehet, hogy befolyásolta mindennapjainkat. Legalábbis olykor az ebédünket.
Elgondolkoztál már valaha azon, hogy mi köze van a KFC legendás arcának, Sanders ezredesnek a csirkecombhoz? Most kiderül. Annyit azonban előre is érdemes tudni, hogy az ezredes amúgy pisztolyhős is volt.
A jól ismert arc a fehér köntösében
Harland David Sanders nem volt ezredes, legalábbis nem katonai értelemben. Az öreg számos bizniszbe belevágott, mielőtt a KFC-t világsikerré pumpálta volna, pedig már hatéves korában elsajátította a főzéshez szükséges alapokat, miután édesapja meghalt, édesanyja pedig kisebb testvérei felügyeletét ráhagyta. Pár év múlva már szinte mesterszakács volt, oly könnyedén kotyvasztotta össze a helyi recepteket, Harland mégsem ezen a területen próbált érvényesülni az ezt követő 30 évben. Volt biztosítási ügynök, tűzoltó, napszámos, villamosvezető és benzinkutas. Utóbbi foglalkozás következtében ragadta meg az alkalmat, hogy újra főzzön: betérő vendégeit saját főztjével kínálta, mivelhogy étterme még nem volt.
Aztán mikor látta, hogy jól megy a szekér, és van ebben potenciál, 1930-ban létrehozta saját franchise hálózatát (panzióját és éttermét), a Sanders Court and Cafét. Ekkor még messze volt a híres, ma is ismert panírrecept, ezt 10 évvel később fejlesztette tökéletesre. 1952-ig csak várt, amikor is új vállalkozást indított, autójával pedig keresztül-kasul bejárta az országot, hogy főztjével meggyőzze az útjába botló étterem tulajdonosait. Ahol kedvező választ kapott, ott megállapodást is kötött. Így aztán 1964-re, amikor Sanders ezredes eladta részesedését, már több mint 600 franchise étterem szerepelt a neve mellett. A hálózat pedig gyors növekedésnek indult, pár éven belül már nemcsak odaát, de itt, Európában is megnyíltak az első éttermek.
Nem volt gyilkos
Az internet pedig kifejezetten szeret a legendás emberekről mindenfélét csevegni, tévhiteket gyártani. Így az is hírlett Sanders ezredesről, hogy megölt egy embert. Bár ez egy egyértelmű ferdítés, az igazság nincs ettől olyan messze. Mindez az 1920-as években történt, amikor Sanders még a benzinbizniszben kereste kenyerét, a csirke pedig csupán álomszerű képként lebegett szeme előtt. Kentuckyban, egy benzinkútnál volt főnök, a közelben működő, rivális kút menedzsere, Stewart pedig egészen egyszerűen átfestette az útjelzőket, és áttette a táblákat úgy, hogy a kuncsaftok az ő pénztárcája felé orientálódjanak. Ez olyan sokszor megtörtént és annyira elszabadult, hogy Sanders megfenyegette Stewartot: ha nem hagyja ezt abba, golyót repít a fejébe.
Az akció még csak ezek után indult, amikor is a neki munkát adó olajtársaság két kerületi fejese meglátogatták Sanderst, a trió pedig épp kiszúrta azt, hogy Stewart az útjelzőtáblákkal babrál. Amikor megálltak, hogy kérdőre vonják, Stewart lövöldözni kezdett. Egyikük, Robert Gibson azonnal meghalt. Sanders, aki szintén az autóban ült, azelőtt, hogy Stewart elmenekülhetett volna, Gibson övéből tüzelésre készen kikapta a fegyvert, Stewart vállát pedig csúnyán meg is sebesítette, aki nagyot ordított:
Ne lőj, Sanders! Megöltél!
Már nemcsak gyilkos, de drámakirálynő is volt.
A nashville-i rendőrség mindhármukat letartóztatta, persze Sanderst és a fejest önvédelemre hivatkozva hamar elengedték, Stewart azonban 18 év börtön kapott egy ócska útjelző tábla miatt. Ám ezt aztán mégsem kellett leülnie. Nem szabadult, két évvel később ugyanis az egyik sheriffhelyettes a rács mögött brutálisan meggyilkolta. A rendőrt aztán még csak le sem tartóztatták tette miatt, sőt az a szóbeszéd járta, hogy a meggyilkolt Gibson családja szép summát is fizetett neki.
