Egy dolog bizonyos: David Hasselhoff mellszőrzetén és Tom Selleck bajuszán nőttek fel azok, akik a 80-as években voltak gyerekek. Na persze Magyarországra minden később jutott el. Kitörölhetetlen emlékek ezek az akciósorozatok, melyek bonyodalma sokszor – mondhatni – kétbites volt, mégis zabáltuk őket a képernyőn keresztül. Az alábbi listába egyértelműen a legnépszerűbbeket pakoltuk bele, és elég valószínű, hogy találni fogsz olyat is, amit mindmáig időnként a tévé képernyőire tűznek. Persze, miért ne tennék, hiszen a klasszikusok elé úgy tűnik, mindig leülünk.
A szupercsapat
A klasszikus sorozat (melyben mindig lőnek, de soha nem találnak el senkit) egy faékre is felvéshető alapsztorija már a híres főcímben is hallható volt: „Tíz évvel ezelőtt egy különleges kommandó tagjait elítélték egy általuk el nem követett bűntény miatt, ám az ítélet hirdetése előtt sikerül megszökniük. A kormány máig is körözi őket, de szerencsés módon mindig találnak kibúvót. Ha bármilyen megoldhatatlannak tűnő problémája van, és véletlenül sikerül megtalálnia őket, talán önt is kisegíti a szupercsapat.”
Az írók a Piszkos tizenkettő, a Mission: Impossible, A hét mesterlövész, a Mad Max és a Zsarulesen filmekből és sorozatokból szerettek volna összegyúrni egy egyveleget, így álltak neki a széria megalkotásának. A 80-as évek klasszikus akciósorozatainak kultikus stílusjegyeit persze nem hagyták ki, így a helikopterek, a géppuskák teljes arzenálja és a karikaturisztikus verekedések sosem maradhattak el. A negyedik évadig népszerűsége töretlen volt, ám akkor a nézők már megunták, hogy az epizodikus történetmeséléssel sosem haladnak előre az események, és mindig ugyanazokat a köröket futották. Az ötödik évadra ezen próbáltak javítani, ám hiába, így A szupercsapat öt évad után lekerült a képernyőkről, kultikus státuszát ugyanakkor biztosan nem veszi el senki.
Magnum
Tom Selleck egy legenda, egy generáció hőse, a Magnummal örökre beírta magát a televíziózás történelmébe. 1979-ben az amerikai CBS anyagi gondokkal küzdött, így a producerek valami nagy durranáson törték a fejüket. Az egyik író előhozakodott a Magnum forgatókönyvével, amely a Hawaii Five-O utódjaként szolgált. A főszerepre Tom Sellecket szerették volna egy 1967-es felvétel láttán, ahol még a képernyőből is kilógó bajusz nélkül hódította a női szíveket. A színésznek pont jól jött a munka, ugyanis küszködött a sok bukásra ítélt másodvonalbeli filmjével, és akkortájt egy nagyobb magánéleti válságot is megélt.
Aztán a CBS-től kopogtattak, két pillanattal később pedig minden problémája eloszlott: a rendkívül népszerűvé vált sorozattal világszerte hírnevet szerzett, a szerep pedig jól fizető munkának bizonyult. Nyolc hosszú évet élt meg aztán a Magnum, 162 epizód után azonban Tom Selleck úgy döntött, nem vállalja a folytatást, és inkább filmes karrierjére összpontosít. Számítása azonban nem annyira jött be, mozivásznon már nem volt olyan sikeres: ő végképp Magnumként maradt meg az emlékezetünkben. A sorozatból egyébként egy újragondolt változat készül, egy teljesen új stábbal láthatjuk majd a képernyőkön 2019-től, az első előzetes alapján azonban enyhén szólva is szörnyűnek ígérkezik.
Knight Rider
David Hasselhoff volt a 80-as évek királya, és nem csak az 1982-től képernyőkön futó Knight Rider miatt, hiszen a Baywatch csak tovább csiszolta hírnevét. Az akciósorozat a mesterséges intelligenciával felszerelt szuperkocsiról és gazdájáról szólt, akik mi másra tették volna fel képességüket, minthogy a galád bűnözők nyomába erednek.
Igazán humoros ma látni, hogy KITT, a szuperszámítógéppel felszerelt autó micsoda képességekkel bír: válaszideje 1 nanomásodperc, memóriakapacitása 1000 megabájt (tehát majdnem 1 GB). Nem tiszta, hogy ez a RAM vagy a merevlemez kapacitását jelenti (valószínű előbbit), de a mai értékeket ismerve (és használva) ez mindenhogyan megmosolyogtató: 1 GB memóriával rendelkezett a több mint öt éve bemutatott – mára elavultnak mondható – iPhone 5S, ma egy átlagos telefon belső memóriája pedig 64 GB. Viszont abból kiindulva, hogy a sorozat elindulása előtt már két évvel az IBM kiadott egy 1,26 GB-os merevlemezt két hűtőszekrény nagyságban, arra jutottunk, hogy a sorozat készítői nem mondtak volna túl nagyot, ha ezt az 1000 megabájtot a merevlemezre értenék. A szuperautó különleges borítása miatt természetesen sérthetetlen (igaz, a Goliath-tal való incidens után rendesen ki kellett azért lakatolni), személyisége pedig az évadok során eljut egy igazán emberi szintre: míg az elején naiv, gyermekszerű, aki sokszor nem érti a humort és a vallást, a sokévnyi tapasztalat Michael mellett egy kibontakozó személyiséggé, „reneszánsz emberré” tette (az autó hangjáért felelős William Daniels legalábbis így látja).
MacGyver
Nagyon magas fordulatszámon pörögtek az akciósorozatok a 80-as években: a haláli nyugalommal mindent megoldó titkos ügynök, MacGyver még a legreménytelenebb helyzetekben is helytállt a „többet ésszel, mint erővel” mottójával. A svájci bicskája és a bikaerős ragasztószalagja segítségével mindenre (is) képes, életeket ment, és egyedi, briliáns megoldásokat kreál. Alapvetően úgy tűnhet, MacGyver nonszensz hőstetteket hajt végre, a sorozat alkotói külön figyeltek arra, hogy minden tudományosan is helytálló legyen, miközben természetesen tudták, hogy egyes megoldáshoz különösen nagy szerencse kell. Persze erre a nézők is gondoltak, és pont ezért alakult aztán ki a „macgyverelni” kifejezés, mely a kézrátételhez hasonlatos javítások leírására használatos. Ez az USA-ban még népszerűbb volt, ahol létrejött a macgyverizmus, egészen komoly tömeget buzdítva arra, hogy férfiak háztartási fabrikálásra adják fejüket. MacGyver egyébként Magyarországon is járt, az 1. évad 3. epizódjában egy budapesti tolvaj nyomába ered, miközben mi amerikai szemüvegen keresztül is megismerhetjük hazánkat: a természetesen gonosz szovjet irányítás alatt működő magyar rendőrség és a cigánysággal szembeni diszkrimináció ugyan megjelenik, az epizódba azonban így is számos hiba csúszott: az olaszországi forgatás miatt sok helyen például nem igazán helyesek a magyar feliratok.
