Mielőtt még a tősgyökeres Szulejmán-fanok lincshangulatban támadnák le szerkesztőségi postaládánkat, leszögeznénk, hogy eszünk ágában sincsen egy látványos, igényes történelmi sorozatot ilyen alja műfajba sorolni, de azért nem véletlenül éppen most írjuk ezt a cikket.
Magányos vándorlás mérföldeken át
Gondoltuk, úgy készülünk fel arra a jeles alkalomra, mikor a magyarok többsége gyászt ül az egykor népünket rabigába taszító török uralkodó halála felett, hogy megszerezzük a tökéletes szappanopera receptjét. Bátran bevalljuk, nem volt könnyű. Utunk a dél-amerikai országokban kezdődött, Kolumbia, Brazília és Venezuela készségesen állt rendelkezésünkre. Az őserdő veszélyei közt próbáltuk kifundálni, mi is adja e műfaj különleges ízét. De tovább kellett mennünk az Államokba is, ahol porszívóügynökként támadtak ránk a producerek, és mindenféle receptet próbáltak a nyakunkba sózni, de egyiknél se éreztük, hogy az igazi, hamisítatlan szappanoperát reprezentálják. Nem álltunk meg, nem adtuk fel, a Távol-Kelet egzotikus világában is jó pár hasznos dolgot véltünk felfedezni, majd Törökország vadregényes tájait barangolva kutattuk fel, mitől is lesznek olyan jók ezek a tévésorozatok. Hazatérve már csak a Barátok közt stábját kérdeztük végig, majd laboratóriumunkba visszavonulva az információkból kisajtoltuk A Szérumot.
Elkészítési idő: 45 perc
Nehézségi fokozat: 4,8/5
Összetevők (négy magyar kisnyugdíjas részére)
- 3 kg feltörő hisztis sírás
- 4 kg vad és érzelmes veszekedés
- 1,5 kg ősi bűnökbe mártogatott megcsalás
- 19 darab bosszúra összeráncolt szemöldök
- 2 liter „hogy tehetted ezt velem?” kérdés
- 4 liter, 40 fokon érlelt epikusan drámai zenei aláfestés
- 5 gerezd roston sült nyálas szerelem
- 35 dkg hatásvadász baleset
- 35 dkg csodamód gyógyulás
- 35 dkg megrendítő, tragikus haláleset
- 10 dkg nonszensz őrület
- 2 ek borzalmas humor
- 20 dl kegyetlen sután megvilágított és lefilmezett jelenetek
- 1 csokor, előre beszárított tehetségtelen színész és alkotó
- só és bors ízlés szerint
Mit hogyan?
Na, itt a lényeg, nem az összetevőkben. Már Kalamár Tamás, a Barátok közt producere is elmondta:
A főzéshez nagyon sokszor ugyanazokat a hozzávalókat használjuk, aztán mégis más jön ki belőle. Ilyen a szappanopera is.
Hát nem így van? Ezért most nagyon jól figyelj, mert egyszer írjuk le! A lényeg, hogy nagyon finoman törjük össze a sírást és a veszekedést, majd próbáljuk egybegyúrni, de úgy, hogy a sírásból maradjon még egy kevés. Ezek után a megcsalást szépen szeleteljük fel és hintsük el az üstben, hogy mindenhova jusson. Fontos, hogy nagyjából egyenlő részben legyen mindenhol, így fogja teljes mértékben uralni az ízvilágot. Meg is kóstolhatjuk, de itt még akár úgy is érződhet, mint egy komorabb Woody Allen-film, szóval gyorsan adjuk is hozzá a 19 darab összeráncolt szemöldököt. Persze ne dobjuk bele csak úgy, előtte próbáljuk kicsit megpirítani, épp, hogy színe legyen. Miután megforgattuk a forró olajban (vigyázzunk, ne itassa át) szépen helyezzük el az üstben, majd adjuk hozzá a maradék sírást. A „hogy tehetted ezt velem?” kérdésnek is van rituáléja: hűtőbe tesszük, hogy jó hidegen locsoljuk nyakon a masszát, majd keverjük össze. A botmixert ezúttal illik a szekrényben hagyni, s feltűrt ingujjal nekiesni az üstnek, ez a személyes szenvedély fogja majd adni a műfaj esszenciáját.
Miután ezzel végeztünk, már csak az utolsó – ámde rendkívül fontos – simítások következnek. A szerelmet óvatosan, kezünkkel szétmorzsoljuk, és hagyjuk, hadd hódítsa meg az üst minden szegletét. A tragikus balesetet, gyógyulást és halálesetet ezalatt gyorsan a fára tesszük és kiklopfoljuk. Ahogy megvagyunk, apró csíkokra vágjuk, majd humorral meghintjük. Így helyezzük majd bele az üstbe, ahol épp csak picit megforgatjuk a darabkákat a masszában.
Végül, de nem utolsósorban a rosszul beállított és megvilágított jelenetekkel szép lágyan, érzéssel lepermetezzük a készülő tökéletességet, majd bármilyen kavarás nélkül (fontos!) a sütőbe tesszük és 200 fokon 30 percig sütjük.
Mihelyst kész van, az 1 csokor tehetségtelen színészt gondosan szétválasztva dekorációként a tetejére helyezzük, majd ízlés szerint sózzuk, borsozzuk felszínét.
Hogy sikerült? Értékeljünk!
Nos, kissé rágós, talán picit hagyhattuk volna bent a sütőben, vagy épp több sírást kellett volna hozzáadnunk, de azt kell mondanunk, hogy igen elégedettek vagyunk. Persze sosem tudhatjuk, hogy mi fog kisülni tervünkből, hiszen sok minden függ az alapanyagoktól. Mivel mi a világ minden tájáról hoztunk valamit, így egy egészen nemzetközi élmény kerekedett ki.
Ízre azt mondanánk, hogy a főszereplő egy kolumbiai asszony, Alejandra Antonia, aki négy lányát neveli férjével, Teodoróval Bogotá gazdag negyedében. Szomszédjuk a távol-keleti Mao Szi-Chan, aki az ősi kínai paloták mindentudója és hithű buddhista. A sorozat fiatal szereplője Annarita, aki a drogok világába pillant éppen bele, és nem tud hirtelen választani, hogy a végzős Rodrigót vagy a dúsgazdag, a suli előtt mindig Maseratival parkoló Jeffersont válassza. Ebbe az idillbe rondít bele az utcába újonnan beköltözött Fatma Yilmaz török származású jósnő, aki gátlásokat nem ismerve nyomul rá Teodoróra, miközben sötét mágiákat mormol az éj leple alatt, és titokban űrlény. Ebből a konfliktusból aztán 12 ezer rész keletkezik. Címet is adtunk neki:
Csepegtetett bűnök
...amely kifejezi és egyben előrevetíti a tökéletes szappanopera szenvedélyes és izgalmas cselekményfolyását. Na jó, lehet, kicsit megborult a só.
