Mindig érdekes végiggondolni azt, hogy egy színész mi mindent tehet meg azért, hogy egy karaktert teljesen átéljen. Például milyen nagy felelősség, ha egy híres történelmi alakot keltenek életre a filmvásznon, vagy egy különleges, a megszokottól elütő szerepet kapnak. Sokszor azt hisszük, a színészet akkor nehéz, ha nagy lendülettel és beleéléssel játszanak, pedig sokszor éppen a visszafogott játék adja a szakma bravúrját.
Szívtipró gimi
Az Apollo 13-ból is ismert Kevin Bacon a Gumiláb című film főszerepéért visszament a középsuliba. Az 1984-es romantikus zenés film két fiatal őszinte egymásra találásáról szól egy konzervatív amerikai kisvárosban, ahol tilos a zene és a tánc. A színész nem volt rest 23 évesen újra beülni az iskolapadba. Persze meg is kapta a magáét: cikizték a haját, és az osztály nagymenő, undok lányai sosem hagyták békén. Egyébként Bacont ez a film tette igazán híressé, emlékezetes táncai egy generációt határoztak meg, mint annak idején Travolta a Szombat esti lázból.
Az „Én vagyok Groot” ötven árnyalata
Ha visszaemlékszünk, A galaxis őrzői egyik legkedveltebb főszereplője, Groot nem tud mást mondani, csak hogy „Én vagyok Groot”. Egy távoli bolygóról érkezett falény, aki Vin Diesel hangján szólalt meg. Annak ellenére, hogy Groot csupán ezt a három szót tudja mondani minden áldott alkalommal, a rendező James Gunn szükségesnek érezte, hogy egy külön Groot-forgatókönyv is készüljön, amelyben hosszasan magyarázza a figura érzéseit és gondolatait annak minden egyes megszólalásakor. Vin Diesel számára igen nagy kihívás volt így a karaktert megszemélyesíteni.
A legrészegebb ember valaha
DiCaprio se az átlagos szerepeiről híres, csak emlékezzünk vissza A Wall Street farkasára, ahol a kokainista, korrupt Jordan Belfortot alakította. Megvan az a jelenet, amikor a drogtól megbénulva kivonszolja magát a luxuskocsijába? A színész legnagyobb ihletforrásaként azt a YouTube-os videót jelölte meg, amikor egy férfi totál részegen besétál egy kisboltba. Leo elmondása szerint több tucatszor megnézte, hogy teljesen magába szívja a koordinációját elvesztő férfi mozgását, ezzel tökéletes portrét alkosson a Wall Street farkasáról.
Bele a vakvilágba
Charlie Cox rövid ideig „megvakította” magát, hogy felkészüljön a Daredevil szerepére. A Netflixen futó Marvel-sorozat szuperhőse ugyanis egy világát elvesztett ügyvéd, aki éjjelente maszkos igazságtevővé válik, és szuperképessége nem az, hogy halhatatlan vagy sebezhetetlen, hanem hogy vakságának köszönhetően elképesztően szenzitív. Cox úgy érezte, fontos, hogy ne csak imitálja a vakságot, de meg is élje azt, így bekötött szemmel megtanulta, hogyan készítsen ételt, italt, hogyan sétáljon az utcán, és viselkedjen nyilvános helyen.
Valami követ
Michael C. Hall szerette volna igazán átérezni, milyen is sorozatgyilkosnak lenni, mikor a Dexter című sorozat főszerepére készült. Persze vér nem tapad a kezéhez, de a színész úgy döntött, véletlenszerűen kiválasztott embereket fog követni az utcán. Ez a hatalmas New Yorkban nem volt kihívás, de úgy a texasbeli Topeka városában már sokkal bonyolultabb dolga volt, ahol az emberek sokkal érzékenyebbek, elővigyázatosabbak voltak, valamint ha észrevették, nehezebb volt elmenekülnie.
A szépség és a szörnyeteg
Andy Serkis Hollywood első számú gumiarca, aki mindig előszeretettel bújik bele a különc szereplők bőrébe. Ő volt Gollam A Gyűrűk Urából, Snoke a Star Warsból, Caesar A majmok bolygójából és King Kong... a King Kongból. A rendezők akkor hívják Serkist, ha nem színész kell nekik, hanem átalakulóművész. Serkis például állatkertben dolgozott Londonban, sőt Ruandába utazott, hogy lássa és közelről is megfigyelje, hogyan kell vadállattá változni. Nos, kétségkívül remek megfigyelő!
„Hol van a rum?”– kérdezte Ken
Johnny Depp is lehetne átalakulóművész, ha kicsit jobban odafigyelne, mit vállal el, de tény, hogy szerzett nekünk pár emlékezetes pillanatot. Arra is emlékszünk, hogy a legtöbb furcsán sminkelt és öltöztetett karakternek egyedi akcentusa is volt, mint például Willy Wonka, Jack Sparrow vagy a borzalmas Mordecai. A színész, hogy mindezt tökélyre fejlessze, csatlakozott kislányához a gyerekszobába, hogy Barbie-sat játsszon. A bábukat „beszéltette”, mindezt pedig olyan gyakran, hogy egy idő után a kislány megkérte apukáját, hogy hadd játsszon inkább egyedül.
Nem olyan régen pár különleges esetet idéztünk fel, amikor emlékezetes szerepek nem épp a megszokott módon landoltak színészeiknél.
