Az 5 legjobb Tarantino-film - szerintünk

Tarantino otthagyta az iskolát és inkább színésznek kezdett tanulni, miközben otthon forgatókönyveket gyártott. Valahogy így indul egy csodabogár élete, aki ügyesen helyezkedve utat tör magának, hogy aztán Hollywood egyik nagyágyúja legyen. A rendező karrierje azóta már megjárta az eget, most pedig éppen új filmjén dolgozik, mely saját bevallása szerint utolsó előtti lesz. Mi addig nem tehetünk mást, mint újra és újra megnézzük a legjobbjait!

5. Kutyaszorítóban

Vannak filmek, amik nem a siker reményében íródnak, hanem puszta alkotói szenvedélyből. Tarantino Hollywoodba tartó, különleges életútját látván elismerve csettinthetünk, ugyanis a rendező valósággal megküzdött első filmjéért. Kapcsolatok révén tett szert a projekthez kellő pénzhez, például az egyik főszereplő, Harvey Keitel saját zsebből dobott 400 ezer dollárt a perselybe, annyira tetszett neki a fiatal Quentin forgatókönyve. A „szerelemgyerek” pedig megérte a pénzét, hiszen a kritika tárt karokkal fogadta, és Quentin Tarantino megtette első, maradandó benyomását a filmvilágra.

Az agyafúrtan elmesélt történet szerint egy tolvajbanda fegyveres rablást követ el egy gyémántraktárban. Ám a rendőrség gyanúsan hamar a helyszínre ér, ezért felmerül a kérdés, vajon van-e besúgó közöttük. Innentől kezdve pedig kész a baj: Tarantino belead mindent, hogy pattanásig feszüljön a húr, így egy igazán izgalmas filmet kapunk, ami nem szűkölködik a rendező védjegyévé váló véres brutalitásban és egyhelyszínes, izzó dialógusokkal teletűzdelt jelenetekben sem.

A Kutyaszorítóban egyébként tele van filmes utalással. Nem hiába, hiszen Tarantino évekig dolgozott tékásként egy videókölcsönzőben Kaliforniában, ahol rongyosra nézte a filmeket, és olyan tudást halmozott fel, amit a filmes szakmabeliek is ámulattal szemléltek. Igazi filmszerető, akinek lett lehetősége alkotni is.

4. Django elszabadul

A „D” néma, természetesen! Habár Tarantino egyik kedvenc műfaja a western, lényegében csak 2012-ben mutatta be első vadnyugati történetét. A rabszolgatartás fénykorába utazunk vissza, ahol Django bosszút akar állni felesége elrablóin. Ebben segít neki a fejvadász, Schultz doktor, akivel együtt aztán leszámolni készülnek Calvin Candie rabszolgatartó brigádjával. A film bár hivatalosan western, hiszen túlcsordul a leszámolásoktól, revolverhősöktől és a 19. század Amerikájának söpredékétől, Tarantino egyedi, szinte behatárolhatatlan stílusjegyeivel mégis új műfajt teremt. A megszokott humor, helyzetkomikum és esztétikus erőszak, B-filmekbe illő egysorosok ékesítik filmjét - mi pedig pont ezért szeretjük.

Ikonikus jelenet és a film egyik érdekessége, amikor Leonardo DiCaprio a vacsoránál felindultságában rácsap az asztalra és véletlenül megvágja magát egy pohár szilánkjával. A színészóriás azonban nem lépett ki a szerepből, így vérző kézzel játszotta végig heves monológját.

 

3. Becstelen brigantyk

A rendező sok-sok évig pofozgatta forgatókönyvét, mire az elkészült. Az anekdoták szerint már jóval a Kill Bill előtt kész volt, ám az igazán ütős végjáték hiányzott. Így aztán elkezdett inkább dolgozni a Menyasszony bosszútörténetén, ami aztán ihletet is adott a Becstelen brigantyk lezárásához. De a nehézségek nem álltak meg ennyiben, mert Tarantino évekig nem talált megfelelő színészt a főgonosz, Hans Landa karakterére. Már-már azon gondolkodott, hogy inkább kiadja könyvben történetét, amikor aztán szinte a semmiből felbukkant Christoph Waltz, aki évtizedek óta a német színházakban és tévéfilmekben volt jelen. A színész Tarantino felfedezettje lett, ez pedig két Oscar-díjat (a másikat a Django elszabadul Schultz doktoráért kapta) világraszóló hírnevet hozott neki

A sztori középpontjában újfent a bosszú áll: ezúttal a II. világháború kellős közepébe csöppennünk, ahol egy zsidó amerikai katonákból álló alakulat brutális gyilkosságokkal igyekszik Hitler katonáiban félelmet kelteni. Következő állomásuk egy náci propagandafilmeket gyártó párizsi mozi, ahol egy szintén bosszúvágytól fűtött zsidó lány dolgozik…

 

2. Kill Bill 1. & 2.

Már másfél évtizede, hogy Uma Thurman szúrós tekintettel indult neki a vég nélküli kaszabolásnak, azóta pedig mindez filmtörténelem. A filmötlet eredete egyébként érdekes: a Ponyvaregény forgatásán Quentin és Uma egyik este jól bepiáltak, ekkor a színésznő félrészegen felvázolta a Kill Bill kezdőjelenetét a rendezőnek, akinek annyira megtetszett, hogy azon nyomban meg is írt a forgatókönyvből 30 oldalt. Aztán persze mindenki a Ponyvaregény nagy sikerével volt elfoglalva, az anyag pedig arra a bizonyos felső polcra került. Aztán amikor évekkel később találkoztak, Uma viccesen a projekt iránt érdeklődött. A rendező nagy hirtelen azt mondta, hogy születésnapi ajándékának szánja, ami aztán sikerült is: Tarantino végzett, a film pedig pár éven belül kasszát robbantott a mozikban.

A Kill Bill mindkét része egy különleges műfaji egyveleg. A történet szerint a világklasszis bérgyilkosnő, a Menyasszony terhes lesz és férjhez akar menni Bill, a főnöke akarata ellenére. Így Bill mindenkit lemészárol az esküvőjén, egyedül a Menyasszony éli túl, aki ötévnyi kóma után halállistát ír, és felkerekedik, hogy mindenkivel egyesével számoljon le. Ebben a vérgőzös történetben megjelenik a japán harcművészet különleges világa, felcsendülnek a western stílusjegyei, miközben egy erős dráma és thriller is, Tarantino kifinomult humora pedig természetesen itt sem maradhat el.

 

1. Ponyvaregény

„Olcsó eszközökkel hatásra törekvő, selejtes értékű, durva papírra nyomott, prózai mű.” Így olvasható a film elején a ponyva szó magyarázata, felkészítve nézőjét, hogy a filmművészet egy olyan szegletére érhetünk, ahol bármi megtörténhet. És így is lesz, hiszen Tarantino két és fél órás filmje nem mindennapi élmény. A Ponyvaregény szenzációs humora, kitűnő helyzetkomikuma és beszólásai, kendőzetlen erőszakossága miatt méltó helyet foglal minden idők legjobb filmjei közt. Habár olcsó eszközökkel, hatásvadász módszerekkel elkészített filmként hathat, a rendező kezében ez is mestermű.

A sztori több szálon indul, bemutatva két szabadszájú gengsztert, akik éppen egy ügyet megoldva kerülnek még nagyobb bajba, mindeközben megismerhetjük a bokszoló Butchot, aki egy hírhedt maffiafőnök átvágását tervezi, egy étteremben pedig két piti bűnöző épp rablásra készül. Ezek az apró történetek pedig kusza bonyodalmakon keresztül egy végjátékban csúcsosodnak ki.

Természetesen hatalmas siker lett aztán Tarantino filmje, a cannes-i filmfesztiválról hazavitte az Arany Pálma-díjat, és 7 Oscar-díjra is jelölték, köztük a legjobb film kategóriában is. A parádés forgatókönyvért Tarantino át is vehette a szobrocskát, de ami még fontosabb: a Ponyvaregény kultuszt teremtett, mind a rendező, mind a műfaj körül.

 

Hiba lenne nem említeni Tarantino további filmjeit, hiszen a Jackie Brown, bár kevésbé „tarantinós”, ám csavaros, csempészős krimije mégis kiváló élmény, de az egy helyszínen játszódó, kamaradrámaszerű Aljas nyolcas is bizonyítja zsenijét. 

A rendező új filmje pedig jövő augusztusban érkezik Volt egyszer egy Hollywood címmel, mely a hírhedt Charles Manson által elkövetett Sharon Tate gyilkosságot dolgozza fel igazi sztárparádéban: a projekthez Brad Pitt, Leonardo DiCaprio, Margot Robbie, Dakota Fanning és Al Pacino is csatlakozott már.