Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Pár hónappal az életmódváltásom kezdete után már 1-2 órával kevesebb alvás is elég volt, és reggelente frissen ébredtem - többek közt ezt az előnyt is említette Andrási Nóra, hogy miért éri meg betartania egy olyan étrendet, ami csupa lemondást követel.
A Mindenmentes blog szerzőjének kreativitását a korlátok felszabadították, és ételei sokakat inspirálnak. Ősz elején megjelent a második szakácskönyve, nemsokára pedig megszületik második babája. Interjúnkban szó esett arról, hogyan főz a mindenevő családnak, hogyan oldja meg a reform alapanyagok beszerzését, milyen egy szakácskönyvet elkészíteni az első trimeszter rosszullétei idején, és arról is, készít-e idén húsos és vegán-magtejfölös székelykáposztát is karácsonykor.
Egyszer azt mondta Wahorn András, hogy festőként úgy tudja magából a legtöbbet kihozni, ha akadályokba ütközik. Ha nincs akadály, akkor mesterségesen hozza létre például azzal, hogy nem vesz elég festéket. Ez gyakran eszembe jut a Mindenmentes blogot olvasva. Az, hogy egy szigorú diéta is erősheti a hedonizmust, az, hogy a lemondásokat hippi módra, szabadon is meg lehet élni, és az, hogy létezik poszt, ami úgy kezdődik, hogy ezt az ételt poénból találtam ki, mind a kedvenc okok közé tartozik, hogy miért követem évek óta. Mindenmentes Nóri ősszel megjelent második szakácskönyvét pedig azért is szeretem, mert az olyan, spéci hozzávalókhoz, mint gluténmentes szendvicskenyér, vagy növényi főzőtejszín is találunk receptet, és bár mi húsevők vagyunk, az ünnepekre is lehet ötleteket meríteni belőle.
Ahogy olvastam rólad, 2011-ben váltottál életmódot több lépcsőben. Eszerint nagyjából egyidően kezdtük, és többektől hallottam azt a sajnálkozó megjegyzést, hogy ezentúl kimaradok a legélvezetesebb ételekből. Valóban körülményesebb lett minden, a beszerzés, főzés, a spontán vacsik és vendégségek, de a tudatosság, az alapanyagok jobb megismerése, a kísérletezések abba az irányba vezettek, hogy igényesebb és hedonistább lettem az ételek terén. Neked hogy alakult az ételekhez való viszonyod?
Nekem is hasonló tapaszalataim vannak: paradox módon a szigorúbb étrend ahhoz vezetett, hogy igényesebb lettem azzal kapcsolatban, hogy mi kerül a tányéromra, és jobban is élveztem az új ízeket. Az életmódváltásom előtt nagyon rohanó életet éltem, sokszor csak bekaptam valamit útközben anélkül, hogy egyáltalán tudatosult volna bennem az íze vagy bármi ehhez kapcsolódó élmény. Főzni korábban is szerettem, de főleg az alkotás öröméért. Az új étrendemmel a főzés maga is kalanddá, kihívássá vált, és a jól sikerült ételek felett is nagyobb volt a diadal. Egészen más élmény volt azzal a tudatossággal fogyasztanom az ételeimet, hogy „ez most jó nekem”. Igen, körülményesebb lett így az életem, és emiatt volt egy kezdeti „gyász-időszakom” is, de a mai napig úgy gondolom, hogy ez a változás volt az egyik legjobb dolog, ami történt velem.
A kezdeteknél maradva néhány éve még kevés mentes alapanyagot lehetett kapni, és azok is nagyon drágák voltak. A gluténmentes lisztkeverékek tele voltak keményítőkkel és adalékokkal, azok az IR-eseknek eleve problémásak. de mit gondolsz, most, amikor sokkal több helyettesítő termék, és több mentes/tudatos táplálkozásról szóló könyv, blog, workshop létezik, ugyanolyan lelkesen vágnál bele az ételkísérleteidbe?
Ha ma kezdenék ebbe a műfajba, szerintem valószínűleg kipróbálnék néhány (fél)kész terméket, keverékeket főleg a kezdeti időszakban, de hosszabb távon ugyanúgy meg akarnám ismerni a különböző alapanyagokat, és minél inkább saját kezembe venni a receptjeimet, mint most. A kísérletezés, tervezgetés engem kikapcsol, ez alkati dolog – biztosan nem lennék meg nélküle. Az sem elhanyagolható szempont, hogy keverékek nélkül sütni, főzni nyilván gazdaságosabb is. Az persze jó, hogy most már van lehetőségem például megvenni egy teljes kiőrlésű gluténmentes veknit a boltban, ha úgy hozza az élet, és nem kell a mindenáron sütés és a diétahiba között választanom.
Az interjú további részét olvasd el az Édes Pofa blogon! Kattints ide!
