Pszichológus szakemberek arra jutottak, az első benyomást a ruha adja, utána jön csak az arc és test. De mit vegyünk fel egy állásinterjúra?
Azon kívül, hogy valóban fontos és esetenként sorsdöntő is lehet, mit viselünk egy-egy állásinterjún, az öltözetünk nem pusztán azt fejezi ki, „hogyan is illik felöltözni” az adott esetben: rengeteget elárul önmagunkról, önképünkről, nemi beállítottságunkról, aktuális közérzetünkről, arról is, kik vagyunk, de arról is, kik szeretnénk valójában lenni. Csoporthoz való tartozást is kifejezhetünk a ruhánk által – kinek ne lennének ismerősek a „tök ugyanúgy” kinéző tinilányok az utcán?
Nem csupán azzal tudunk csalni, hogy optikailag vékonyabbá tesszük a derekunkat vagy vékonyabbá a lábainkat egy-egy jól megválasztott ruhadarabbal. Azt hiszem mindenki tapasztalta már azt, hogy feszengve érezte magát egy felszaladt harisnya miatt (Murphy törvénye, hogy akkor szalad fel az a fránya harisnya, amikor pont nincs nálunk pótharisnya), még ha nem is látta más, de ismeretes a dögös fehérnemű hatása is – sokkal magabiztosabbnak és szexisebbnek érezzük magunkat, ha valami vadító csipkeruhát rejt a ruhánk.
Az a bizonyos első benyomás
Na de mennyi fontos, mit is viselünk? Még ha úgy is tartják, ne ítéljünk azonnal, az első benyomás rendkívül fontos: a Fashion Journal készített interjút Lauren Di Bartolo-val, az ausztrál Style Institute alapítójával: kommunikációnk 85%-a nem tudatos és 3,5 másodperc áll rendelkezésünkre, hogy első benyomást tegyünk valakire: így nem marad más, mint a másik számára „szimpatikusan felöltözni”. Joseph Benz pedig a Nebraskai Egyetemen végzett kutatást, amely az első randik és a két nem által viselt szettek kapcsolatára derített fényt: a férfiak öltözete azt a biztonságot sugallata, amit nyújtani tudnának a nőknek, a nők viszont fizikumukat hangsúlyozták – és a legelőnyösebb testrészeiket domborították ki. Ráadásul a férfiak először a ruhát – és csak utána az arcot és a testet – nézik meg Karen J. Pine professzor szerint.
Dress for success - sikerhez öltözni
Visszatérve az állásinterjúkhoz, a lényeg a profizmus: ruhánkkal azt kell üzennünk, hogy a megpályázott állásra mi vagyunk a legmegfelelőbbek. A holland Tilburg University kutatói dolgoztak egy projekten, amit végül az Evolution and Human Behaviour publikált: egyes ruhadarabok ugyanis „hozzák” azokat az elvárásokat és tulajdonságokat, mint amiket a hozzájuk társított reklámok tükröznek – a könnyebb együttműködést, egyszerűbb kooperációt másokkal, munkalehetőséget, jobb állásajánlatot és a több pénzt! Végeredményben az ismert logót viselő alany 9%-kal magasabb bérajánlatot kapott a vizsgált állásinterjún és hamarabb is tartották megfelelőnek a pozícióra, mint a jól (el)ismert logót nem viselő társát. Ráadásul szintén Karen Pine állapította meg, hogy egy interjú során két nő közül a maszkulinabb öltözéket viselő élvez előnyt a nőiesebb riválisával szemben.
A divat pszichológiája
A mér fentebb említett Karen J. Pine professzornő a Mind what you wear: The pschology of fashion című könyvében összegzi a divat, az öltözködés és a pszichológia viszonyával kapcsolatos kutatásának eredményeit, amelyek valahol evidensek, esetenként pedig mulatságos, de meglepő állításokat is tesz. A nők szívesebben vesznek fel farmert, ha depressziósok, rosszkedvűek, mint amikor nem. Ebben az esetben elég sok depressziós nő van! Gyorsabban jár az agyunk fehér kabátban, ha azt hisszük, az egy orvosé (miközben a másik vizsgált csoport azt hiszi egy festő kabátját, köpenyét viseli). A kihívóan öltöző nőkről kevésbé hiszik el, hogy kompetensek (valamilyen munkában) mint aki rendesen „elfedi azt, amit kell”. Ezt valahogy gondoltuk. És azt is, hogy az idegesség, ingerültség és rosszkedv jelentősen csökkenthető egy jól kiválasztott ruhadarabbal. Ha valakit érdekelnek még ehhez hasonló érdekességek, a Huffingtonpost cikkére kattintva tovább csemegézhet!
Az érem másik oldala pedig? „Pszichológiailag is helyesen” felöltözni - megtanulható, elsajátítatható. Ezek mind-mind elleshető fogások: hazudni is tudunk, de mások is nekünk. A stíluskirálynő is lehet sekélyes ember és nem megfelelő egy-egy pozícióra, de a „semmi extra” pulcsi mögött rejtőzhet egy rendkívül izgalmas, színes és kreatív egyéniség. Épp ezért talán érdemes több mint 3,5 másodpercet szánni valakire!
