Haul, azaz zsákmány vagy szerzemény - ha ezt látjuk egy blogposzt vagy videó címében, akkor biztosak lehetünk abban, hogy az adott blogger vagy vlogger közelmúltban beszerzett holmijait láthatjuk majd viszont. Ezek a bejegyzések elképesztően sikeresek (általában ezekre érkezik a legtöbb reakció), de ne gondoljuk azt, hogy ezeket az illető mind saját zsebből finanszírozza – a blogolást bemutató sorozatunk legújabb részében azt mutatjuk meg, hogyan működik a repicuccok rendszere.
Nem szokatlan az, hogy a cégek repicuccokkal lepik meg azokat, akik követőtáboruk révén sok embert elérnek, azonban a közösségi média elmúlt évekbeli robbanásszerű népszerűségnövekedésének hála ez ma már nem csak a kiváltságosokat érinti. Bárki blogolásba kezdhet, ha van internetkapcsolata, egy okostelefon segítségével pedig az Instagramon is megoszthatja az élete pillanatait – ha azok kellően polírozottak, akkor pedig rövid időn belül ezres nagyságrendű követőtáborra tehet szert.
Íratlan szabályok sincsenek
Míg Amerikában a Federal Trade Commisson (Egyesült Államok Szövetségi Kereskedelmi Tanácsa, FTC) ajánlást készített, hogy miként jelezzék a celebek, ha olyan tartalmat osztanak meg, amiért pénzt kaptak (például az Ad vagy Sponsored, magyarul Hirdetés vagy Szponzorált címkék használatával), addig Magyarországon erre nincsen semmiféle szabályozás.
Bár divatbloggernek csak most álltunk, azonban már évek óta figyelemmel követjük a hazai szcénát és elmondható, hogy míg korábban említést sem tettek a bloggerek arról, ha ingyen kapták az adott terméket, most már egyre több bejegyzés végén vagy videó elején írják le és mondják el, hogy a terméket XY cégtől kapták (és néha azt is, hogy ez a véleményüket semmiben sem befolyásolja). Valószínűleg ez soha nem fog megtörténni, de szerencsés lenne egy blogolással kapcsolatos etikai kódex, aminek része lehetne az is, hogy a bloggerek kötelesek jelezni, melyek azok a ruhák vagy sminkcuccok, amelyekért nem fizettek.
Egyetlen email és jönnek a termékek
A divattal és szépséggel foglalkozó PR-cégek általában nyomon követik a bloggereket és azokat, akik passzolnak az általuk képviselt márkák értékrendjébe, esetleg elég követővel rendelkeznek, azokat rendszerint el is látják teszttermékekkel. (A bloggerek és a cégek közötti kapcsolatról egy külön posztban írunk majd.) Teszt alatt itt nem a tesztereket kell érteni, hanem azt, hogy kipróbálás céljából küldenek el valamit a bloggernek, amiről aztán vagy ír vagy nem.
Az sem páratlan viszont, amikor a blogger jelentkezik be a cégnél, hogy szeretne bizonyos termékeket – akár tesztelés, akár nyereményjáték miatt. Utóbbi egyébként elég népszerű: az oldal írójának (vagy vloggernek, ha csak videókat készít) nem kerül semmibe, viszont (hiába hangsúlyozzák sokszor, hogy a már meglévő olvasóknak szeretnének kedveskedni ezzel) a jelentkezésnek sokszor feltétele az, hogy be kell lájkolni a blogger Facebook oldalát, vagy bekövetni az Instagramját és a Youtube-fiókját. Összességében mindenki jól jár: jönnek a követők, akik közül valaki nyer is (már ha a blogger tényleg elpostázza a beígért nyereményt), a megosztásoknak köszönhetően pedig a termék rengeteg emberhez eljut, így a PR-osok is örülhetnek.
Azt hiszi, szoros és hosszan tartó kapcsolat kell ahhoz, hogy valaki csak úgy kapjon valamit? Ne tegye: mi szeptemberben kezdtünk el blogolni és kíváncsiságból írtunk három cégnek, hogy szeretnénk karácsonyi nyereményjátékot szervezni az olvasóinknak, beszállnának-e valamivel. A L'Oreal vissza is írt, hogy természetesen kisegít minket, adjuk meg a címünket és érkezik a csomag. Ez így is lett, december közepén pedig el is indítottuk a nyereményjátékot a blogunkon, amelynek nyerteseit az Instagramunkon posztoltuk. Követőket nem igazán nyertünk vele (az volt a feltétel, hogy mindenkinek két barátnőjét be kell jelölnie a fotó alatti kommentszekcióban), de nem is ez volt a cél. Mi is jól jártunk, mert tapasztalatot szereztünk és a játékba belefutó olvasók is, ugyanis nyertek pár terméket a francia cégtől.
Jobb a blogger, mint a hirdetés
És ez részben érthető is. Gondoljon csak bele: ön mit választana? Hirdetni több száz ezer forintért egy oldalon, ami mögött nincs konkrét arc és nem tudni, hogy jó emberekre lő-e vele (így az sem biztos, lesz-e vásárló, akit érdekel a termék) vagy anyagárban kiküldeni egy krémet egy olyan bloggernek, akinek fő témája a szépségápolás és százezer szintén szépségmániás lány követi? Ráadásul egyetlen cuccot többször is el lehet sütni: a már említett "zsákmányos" bejegyzésekben, aztán be lehet tenni havi kedvenceket összegyűjtő videóba, végül pedig irány a nemrég elhasznált termékeket bemutató és azokról egy-két mondatos (általában semmitmondó), érdekes koncepciójú "elfogytak" videó vagy Instagram-poszt, például ez:
Abban az esetben viszont nem biztos, hogy jó ötlet ez, amikor idősebbeknek szóló, esetleg drága termékről van szó. A százezres követőtáborokat általában 12-14 éves, "haulra" éhes tinilányok alkotják – az a személy valamiért kevésbé népszerű, aki mélyrehatóan foglalkozik egy-egy témával vagy termékkel. Így hiába ér el egy 30 ezer forintos arckrém vagy 70 ezer forintos hajformázó (amiről az áránál fogva szuperlatívuszokban és extázisközeli állapotban beszél a blogger) több tízezer személyt, azok java része zsebpénzből élő gimnazista, ők pedig nem fognak venni belőle egy darabot sem. Akkor sem szerencsés dizájnercuccokkal megdobni egy bloggert, ha egyébként nem passzol a stílusába vagy tudható róla, hogy egyébként minimális költségvetésből vagy kínai webshopokból öltözik. Nem azért, mert nem érdemli meg, csak nem hiteles.
Apropó kínai webshopok
CNDirect, Choies, Romwe, Yoins, Sheinside – ha ezektől a márkáktól lát termékeket egy-egy személynél, akkor abban biztos lehet, hogy nem fizetett érte az illető. Ezek a webshopok szintén a követőkre játszanak, mégpedig úgy, hogy jelentkezni lehet náluk a blog nevének és annak (általában Bloglovinos) vagy Facebookos követőinek számával, utóbbiak függvényében pedig kapunk egy havi keretet, amennyiért választhatunk termékeket az oldalról.
Mi az a Bloglovin?
A Bloglovin rendszerébe bárki felviheti a blogját, amit aztán bekövethet az, akinek tetszik. Ezek után mintegy hírfolyamszerűen láthatóak a "bekövetett" blogokhoz tartozó bejegyzések, így nem kell minden nap egyesével csekkolnia a kedvenceit, hogy posztoltak-e már.
Ez a keret pár ezer forinttól akár több tízezerre is rúghat, a feladatunk pedig mindössze annyi, hogy reklámot csináljunk a márkának: vagy bemutatjuk a tőlük kapott cuccokat "haul" posztokban, vagy ha ruháról van szó, akkor lefotózzunk magunkat benne és jó lesz outfit posztnak, esetleg elrejtjük az aktuális hangulatunkat vagy napi szettünket tükröző montázsban. A haul posztok egyébként azért is lehetnek becsapósak, mert túl hamar készülnek el, így semmilyen tapasztalatot nem tud elmondani róla a blogger, csak azt, amit a képen is látunk: milyen színe van és nagyjából hogy áll.
És hogy nehéz-e ingyen cuccokhoz jutni? Dehogy. Pár másodperces Google-kereséssel belefuthatunk olyan ajánlatba, ahol 75 dollárt, azaz 20 ezer forintért vehetünk 1000 követőt. Hogy miért pont ezt a tarifát néztük meg? Mert bejelentkeztünk egy kínai webshopnál és ők ezt szabták feltételül. Végül nem költöttük el a több heti kajapénzünket erre, de aki hosszú távon gondolkodik és szívesen lehúzná a webshopokat és tündökölne ingyengöncökben, az gondoljon rá befektetésként, úgy kevésbé fájdalmas lesz kifizetni.
Nem elég a pénz, ha valódi sikert akar
Kár a bloggerekre irigykedni, mert bár úgy tűnik, könnyű szerrel, a különböző oldalak segítségével napok alatt fel lehet zárkózni hozzájuk, de ezzel a technikával csak a mézesbödön tetejét kapargathatjuk: maximum leesik pár szemfesték meg néhány kínai gönc. Persze ez is több, mint a semmi, de ahhoz, hogy a repicuccokon kívül pénzt, vagy ingyen utakat is kapjunk a márkáktól (elég népszerű mostanság a bloggerek New Yorkba, Milánóba reptetése) kitartónak is kell lenni és igenis gyártani kell a tartalmat. Plusz tágyalóképesnek, megbízhatónak sem árt lenni, mert rossz tárgyalási stílussal hamar leírja magát az ember. Kezdeti bloggertapasztalataink alapján úgy tűnik, a követővásárlás csak egy kötelező kör, a számokon túl is fel kell tudni mutatni valamit: egyedi stílust, szépen komponált képeket. Viszont a számokat is fel kell tudni mutatni, ehhez segítség, ha beleölünk párszáz dollárt az oldalunkba – sőt, mivel elterjedt szokás a követővásárlás, mondhatjuk, hogy kötelező befektetés, ha ismertségre akarunk szert tenni a blogger szcénában. Természetesen nem mindenki csinálja így, de komoly, értelmes, valódi rajongói bázissal bíró oldalt felépíteni több, akár 5-8-10 év is lehet.
Folyt köv.!
Sorozatunk korábbi cikkei
Divatbloggernek álltunk, 1. rész: vegyél követőket, vegyél sikert?
Divatbloggernek álltunk, 2. rész: mégis, mi a jó ebben?
Divabloggernek álltunk, 3. rész: a kegyetlen számok
