Divatkoncert volt a Trafóban, mi pedig elbeszélgettünk az alkotókkal, honnan jött a nem mindennapi ötlet.
Szeptember 8. és 10. között adott helyet a Trafó a Tabu kollekció című divatkoncertnek, amelynek keretein belül 24 manöken 7 témát és 100 jelmezt vonultatott fel. A showt, amelyet Bartha Márk sound designer zenei aláfestése és Kiss Ákos médiaművész alkotása tett összművészetivé, Halas Dóra, a Soharóza karnagya és Nagy Fruzsina jelmeztervező álmodták meg.
Kik ők?
Nagy Fruzsina neve ismerősen cseng a színházban jártasak számára: a jelmeztervező Bécstől Baselig dolgozott már, oszlopos tag hazai nagynevű színházak előadásainak színpadra vitelében, munkáját több alkalommal díjazták már. Halas Dóra pedig Lantos Rezső-díjas karnagy. A Soharóza pedig több puszta kórusnál: a kórustagok nem professzionális énekesek, helyspecifikus, improvizatív, műfajok határait elmosó, összművészeti, közösen létrehozott műveket adnak elő.
Mellettem ülő barátnőm a legelső jelenetnél, vagyis „looknál” felkiáltott mellettem: „Ez csúnya jó lesz!” Az előadás minden pillanata a komfortzónából való kilépésről szólt: olyan dolgok jelentek meg a színpadon (bocsánat, T-alakú kifutón!), mint a halál, különböző fizikai és mentális tünetei, a párképzés, a duguláselhárítás vagy éppen a menstruáció, valamint a test és annak szentsége.
Tükör is meg nem is
Úgy korkritika, görbetükör társadalmunk, a modern világ embere előtt, hogy közben nem akar társadalomkritika, meg görbetükör lenni. A Gyermeki kegyetlenség kollekció bemutatása alatt például feldolgozták a mindenki által ismert gyermekverseket, énekeket, mert rendben van, hogy a boci tarka, de miért is nincs se füle, se farka? A repülőgép-szerencsétlenségről pedig lehetetlen nem 2001. szeptember 11-ére asszociálni. Ha pedig terror, bekerül a migránstéma is, valamint kikerülhetetlen a testkép (és minden ezzel kapcsolatos aggályunk, exhibicionizmusunk vagy éppen szemérmességünk) és a genderkérdések is.
Volt-e az előadásban egyfajta okító szándék, amelyek a tabudöntögetésre utaltak? Hisz az előadás alatt nem hinném, hogy akár egyetlen ember is lett volna a teremben, aki közben nem egyfajta önvizsgálatot tartott volna, nem arról elmélkedett volna, neki az a bizonyos téma mennyire tabu, mennyire érinti kényelmetlenül. Miközben pedig gyönyörködtünk a produkcióban és igenis belül önvizsgálódtunk, volt aki nevetett, volt aki megdöbbent. Nem egyszer megtörtént, hogy a közönségből egyszer csak néhány ember hangosan felnevetett, a többiek értetlenkedtek ezen, de olyan is, hogy a zömében nevető tömegben egyesek értetlenül csóválták a fejüket. De most éppen akkor illedelmesen nevetni vagy sírni kellett volna? „Akkor működik jól az előadás, ha ezt a döntést a közönségre bízzuk” – nyilatkozta Nagy Fruzsina. „A menstruációt megjelenítő ruha esetében, a véres gyöngyzuhatagnál a nőkön apró mosoly látszott, míg a férfiak döbbent tekintettel ültek. De minden egyes arcon tükröződött valami” – folytatja a jelmeztervező, aki bizony a közönség soraiból figyelte a csütörtök esti előadást. „Beültünk megnézni az előadást külső szemmel. Amikor készülünk és próbálunk, nem tudjuk, milyen lesz. Ez vicces? Ez mellbevágó? Szerettünk volna különböző hatásokat elérni, de ez csakis akkor dől el, amikor zajlik az előadás. A jelenetek közötti taps miatt – amire nem is számítottunk egyáltalán – például az egyik átvezető zene teljesen elveszett” – emlékezik vissza Halas Dóra.
Kockázat és kihívások
Közel 50 közösen bedobott téma közül körülbelül 2 hétig szűkítették az alkotók azokat, amelyek végül helyet kaptak az előadásban. „Amolyan terápia volt a próba a produkcióban résztvevő kórustagoknak, nem volt ez cél, csak hozomány. Mivel hobbiból járnak énekelni, így nem engedhettük meg magunknak azt, hogy elveszítsünk bárkit is amiatt, mert kellemetlenül érzi magát. Ők civil emberek, nem színészek, akiknek megmondod, hogy vetkőzz le és csináld ezt, mert ezért kapják a fizetésüket. Hosszas beszélgetéseket folytattunk és például a szexjelenet szereplői a próbák végére már sokkal többet tudtak egymás intim szférájáról, még ha zenei nyelven is fogalmaztuk csak meg azokat” – meséli Halas Dóra.
Természetesen nem fair, hogy külön kiemelem a jelmezeket, hisz egy ilyen összművészeti produkcióban minden egyes elemnek, minden egyes kis láncszemnek a gépezetben a helyén kell lennie. De mivel elsősorban divattal foglalkozom, így értelemszerűen a jelmezek voltak azok, amikre a leginkább figyeltem, azok pedig teljesen lenyűgöztek. A csontvázat imitáló LED-ruha mellett 3D-s nyomtatott elemek is megjelentek (amelyeket csipkének tűntek), valamint olyan szoknyákat is a kifutóra álmodott a jelmeztervező, amelyek felfújódtak, vagy éppen füstöt köpködtek. Ha pedig divat és divattörténeti utalás: Alexander McQueen tervezett egy olyan fűzőt, amelyet gyakorlatilag a testre öntöttek – erre Nagy Fruzsina még rádobott két lapáttal. Igazság szerint úgy voltak a jelmezek látványosak, hogy közben nem voltak jelmezszerűek: „Azt szerettük volna, ha az egész megmarad közönségbarátnak. Lettek volna extrémebb ötleteim, de úgy éreztük, félrevitt volna a túlzott sokkolás” – mondja.
De vajon mennyire van megkötve egy jelmeztervező keze? „Egyszerre jó és rossz, ha teljesen szabad kezet kapok. Egy kereten belül alkothatok, jelen esetben viszont még a keretet is én rajzolom. Viszont teljesen más úgy bemenni próbára, hogy te várod a többieket és nem rád várnak valahol. El kellett nyernem a Soharózások bizalmát, hisz ők már egy összeszokott csapat (Itt szól közbe Dóra, hogy ezzel egyáltalán nem volt gond.)” – nyilatkozta Nagy Fruzsina, aki nagyon kedveli azokat a jelmezeket, amelyek meg tudnak változni a darab közben – a Tabu kollekció esetében ebben nem szenvedtünk hiányt!
Halas Dórának is komoly szakmai feladat volt a show: „A zeneszerzés, a zenei anyag előkészítése a kórus és Fruzsi számára, de leginkább az elektronikus zene bevonása is kihívás volt. Most először dolgoztam együtt ilyen szinten egy elektronikus zenésszel. Izgatottan és félve vártam a reakcióit, amikor átküldtem neki a nyers ötleteimet. Aztán végül nagyon összehangolódtunk, imádtam vele dolgozni.”
És hogyan is jött létre a Divatkoncert? „Ez csak a forma. Először színházat akartunk, dramaturgot, történetet, de később rájöttünk, hogy amit mi csinálunk, az egy új dolog, ami ennél absztraktabb” – meséli Halas Dóra. És így jött a korábban nem létező műfaj, a divatkoncert ötlete. „A divathoz úgymond semmi köze, csak a bemutató forma az, amit átvettünk” – tette hozzá Nagy Fruzsina.
És egyébként csúnya jó volt.
