A The Guardian szerkesztősége hívta fel a figyelmünket arra, hogy olykor még a legcsillogóbb divatházak történetében is vannak sötét foltok. Ilyen például az olasz Gucci közel 20 évvel ezelőtti sztorija, melyben azzal vádolták meg Maurizio Gucci exfeleségét, Patrizia Reggianit, hogy 1995. március 27-én milánói irodája előtt megölte volt férjét.
A milliárdos családban elkövetett kegyetlen gyilkosság természetesen megrázta a divatszakmát, illetve a milánói elitet, ezért az elhúzódó tárgyalásoknak és a bizonyítékok hiányának köszönhetően évekig lázban tartotta a világot. De valójában senki sem értette, hogy miért is kellett meghalnia a közkedvelt tervezőnek, akinek elvesztésével már egy Gucci sem maradt a 19. században alapított családi üzletben.
A gyanú hamar a gyenge idegzetű Patrizia Reggianira terelődött, aki 1992-es agydaganat műtétje óta többször is megfenyegette exférjét azzal, hogy végez vele. A hároméves tárgyalássorozatot követően Reggianit a méregdrága sztárügyvédek sem tudták megmenteni a börtönbüntetéstől és 29 év szabadságvesztésre ítélték. A bíróság életfogytiglanra ítélte az exfeleség által felbérelt bérgyilkost, valamint 25 évre Giuseppina Auriemmát, Reggiani vitatott múltú jósnőjét, aki egyfajta kapcsolattartóként vett részt a bűncselekményben.
A kiváló üzletember hírében álló Maurizio Gucci és családjának története Ridley Scott figyelmét is felkeltette a közelmúltban, olyannyira, hogy a rendező Angelina Jolie és Leonardo DiCaprio főszereplésével szerette volna leforgatni a luxusház történetét. “Scott biztosított minket arról, hogy nem kíván botrányfilmet készíteni. A családot nagyon meglepte és felzaklatta az ötlet” – nyilatkozta Ridley Scott ötletéről a Corriere della Serának Patrizia Gucci (Maurizio Gucci unokatestvére), aki azt is hozzátette, hogy a család reméli, hogy a film sosem fog megjelenni és akár arra is készek, hogy blokkolják a filmet.
Reggiani egyébként közel két évvel ezelőtt szabadult a börtönből és szabadlábon engedésének feltétele a munkába állás volt, így 2014 áprilisa óta tervezési tanácsadóként dolgozik a neves milánói ékszermárkánál, a Bozartnál, akik annak ellenére alkalmazták, hogy 2011-ben még a munka gondolata is elborzasztotta. “Még soha életemben nem dolgoztam és nem most áll szándékozom elkezdeni” – üzente ügyvédjén keresztül, mikor kiderült, hogy nem szeretne börtönmunkát vállalni.
“Patrizia, miért egy bérgyilkossal öletted meg Maurizio Guccit? Miért nem te lőtted le?” – nyaggatta az egykori előkelőséget egy olasz TV-show vakmerő riportere, aki előzetes egyeztetés nélkül, nem sokkal a szabadulása után bukkant fel Reggiani milánói munkahelyén.
“Nem olyan jó a látásom és nem akartam elvéteni“ – jött a meglepő válasz.
“Oh, mamma mia, ez egyáltalán nem könnyű. Sírtam a tévéműsort követően. Természetesen Patrizia csak viccelt...” – védte meg alkalmazottját Alessandra Brunero, aki üzleti partnerével együtt csak azt szerette volna biztosítani a család 67 éves barátjának, hogy egy tisztes állampolgárhoz méltóan építhesse újra az életét.
Az, hogy irodája előszobájának piros szőnyegén lelőtték a 46 éves Maurizio Guccit, valóban igazi szenzációnak számított az 1990-es években Olaszországban, ahol sokan nem tudták elképzelni, hogy ilyen eset a maffiózó Nápolyon kívül máshol is megtörténhet, nemhogy a puccos Milánóban. A gyilkosság egyébként egybeesett a márka újragondolásával, mivel a családi viszályok ellenére Tom Ford és Domenico Sole segítségével 1993-ban sikerült visszalehelni a Guccit a divatvilágba.
Guccio Gucci 1953-as halála után a vállalat irányítását a fiai vették át, akik csúcsra vitték a márkát és az egyik legünnepeltebb névvé váltak a szakmában. Az A-listás színésznőket öltöztető luxusmárka már a 70-es években 500 millió dollárt kaszált évente. Ennek tudatában semmi meglepő nincs abban, hogy Aldo és Rodolfo Gucci álma az volt, hogy apjukhoz hasonlóan ők is fiaikra bízzák a cég vezetését a haláluk után. De Rodolfo Gucci halála inkább családon belüli viszályokat, mintsem békét és egyetértést szült a dinasztiában.
“A legutolsó, ami még hiányzott a Guccinak, az egy mocskos botrány. A cég az egész drámát megpróbálta figyelmen kívül hagyni és szerették volna, ha más sem vesz róla tudomást” – mondja a veterán milánói író és kritikus, Giusi Ferré, aki szerint a márka folyamatos sikerei háttérbe szorították a gyilkosság kellemetlen emlékeit az elmúlt két évtizedben és az új kreatívigazgatónak, Alessandro Michelének köszönhetően jelenleg az egyik legfelkapottabb luxusmárkák egyikeként tartják számon a szakmában. Ugyan ki emlékszik már arra, hogy a családi vállalkozáshoz egykor olyan szavak tapadtak, mint kapzsiság, szex, halál vagy árulás.
Miután Reggianit letartoztatták, a média elnevezte őt Vedova Nerának (Fekete Özvegynek) és különféle elméleteket gyártottak arról, hogy vajon miért ölte meg volt férjét. Egyesek szerint féltékeny volt Maurizio barátnőjére, mások szerint csak a pénzére hajtott, míg többen úgy gondolják, hogy egyszerűen csak őrült volt. Bár Ferré szerint ezek az állítások közül bármelyik igaz lehet, de volt itt egy jóval mélyebb ügy, méghozzá az, hogy minden erejével azon volt, hogy Guccivá váljon. És ez meglátszott az identitásán. Még a válásuk után is. Dühös volt Maurizióra, hogy lecserélte őt. Még a szabadulása után sem tudta ezt elengedni“ –állítja Ferré, akinek elképzelhető, hogy igaza van, mivel Reggiani 2014-ben azt nyilatkozta a La Repubblica napilapnak, hogy készen áll a visszatérésre és reméli, hogy visszatérhet a cégbe. “Szükségük van rám. Én Guccinak tartom magam, sőt mind közül én vagyok a legjobb Gucci“ – áll a bizarr interjúban.
“Nagyon erős nőnek tartom magam azért, mert túléltem a fogságban töltött éveket. Sokat aludtam. Megöntöztem a növényeimet. Aztán ránéztem a vadászgörényemre, Bambira. Az, hogy velem lehetett egy különös kiváltságnak számított, de sajnos egy rab véletlenül ráült. Egyáltalán nem szeretnék erről beszélni“ – emlékezik vissza a börtönévekre Reggiani, aki hangosan talán sosem mondaná ki, hogy börtönben volt, általában Vittore Residence-ként emlegette a helyet.
Reggiani egyébként egy Milánó melletti kisvárosban született, az anyja pincérnő volt, az apja pedig teherszállítással csinálta meg a szerencséjét. Bár gazdagok voltak, sosem tartoztak a milánói felsőosztály tagjai közé. Mint minden fiatal nő, Reggiani is szerette a szép és drága holmikat és az apja el is halmozta őt bundákkal és gyors autókkal, aminek köszönhetően sikerült bejutni az elitbe. “Egy partin találkoztam Maurizióval és ő őrülten belémszeretett. A Guccik Firenzéből jöttek, így Maurizio is valahol kívülállónak érezte magát“ – emlékszik vissza az özvegy, aki állítása szerint az első időszakban nem sok fantáziát látott a csendes Maurizióban, de a fiatal Gucci végül meggyőzte őt szerelméről és gazdagságáról.
A 24 év körüli pár 1972-ben házasodott össze, annak ellenére, hogy Rodolfo Guccinak nem tetszett Reggiani családi háttere, ahogy erős személyisége is riasztónak tűnhetett. Bár elképzelhető, hogy féltette egyetlen fiát. “Maurizio szabadnak érezte magát velem. Jó csapat voltunk együtt. Rodolfo szíve is megenyhült, amikor világra hoztam lányunkat, Alessandrát és elhitte, hogy tényleg nagyon szeretem Mauriziót“ – mondja Reggiani, aki szerint a család más tagjai sokkal jobban szórták a pénzt, mint ők.
“Szép pár voltunk és persze szép életünk volt. Még mindig fáj, ha erre gondolok“ – nosztalgiázik Reggiani, akinek valóban nincs oka a panaszra, hiszen rengeteget nyaraltak a saját hajójukon, volt faházuk a Saint Moritz-i síparadicsomban, nyaralójuk Acapulcón és farmjuk Connecticutban.
“Az egész akkor kezdődött, amikor Rodolfo 1983-as halála után Maurizio örökölte az apja Gucci részesedésének 50 százalékát. Ettől Maurizio megőrült. Mindaddig én voltam a főtanácsadója minden Guccit érintő kérdesben. De ő a legjobbat akarta és nem hallgatott rám többé. A Gucci azóta elveszítette híres dupla G logóval ellátott presztízsét és ráállt a vászontáska gyártásra” – meséli Reggiani. Maurizio 1993-ra már több millió dollárt vesztett a saját és a cég vagyonából, ezért 120 millió dollárért kénytelen volt eladni részét az Investcorp-nak.
“Gucci úr a karjaimban halt meg“ – emlékszik vissza Giuseppe Onorato, aki az épület egykori portásaként az egyetlen szemtanúja volt a történteknek. “Az elmúlt 21 évben mindennap éreztem egy szúró fájdalmat a bal karomban, ahol eltaláltak. És mindennap hálás vagyok azért, hogy élek. Én szegény ember vagyok, ezért vissza kellett mennem dolgozni a Via Palestro 20. szám alatt lévő irodaépületbe. Mindig rámjön a pánikroham, ahányszor meglátok egy barátságtalan idegent közeledni az épület felé” – mondja Onorato, akinek 142 ezer font, 50.8 millió forint kártérítést ítélt meg kompenzálásképpen a bíróság. Reggiani fizetésképtelennek titulálta magát, ami meglepő, mivel a váláskor 2.5 millió fontot és évi 650 ezer font jutattást ajánlottak fel neki a Gucci ügyvédei, de ezt a jobb üzlet reményében visszautasította.
A fent említett szereplők mellett Paola Franchi élete is fenekestül felfordult a gyilkosság miatt, mivel a szőke és magas Franchi volt az a nő, akivel Gucci már 5 éve együtt élt a halála előtt és a közös esküvőjüket tervezték. Bár a média gyakran ábrázolja elbűvölő aranyásóként Franchit is. “Ha újra láthatnám Mauriziót, megmondanám neki, hogy mennyire szeretem, mert ő volt a legfontosabb ember az életemben. De szerintem azt felelné, hogy ez az érzés nem volt kölcsönös” – gondolkodik reálisabban Reggiani.
