Az hagyján, hogy nem egyeznek a boltok méretei, de a konfekcióméreteket egy 15 ezres, szegény fehér nőkből álló minta felmérése után készítették.
Sok nőnek frusztráló küzdelem megvásárolni a megfelelő méretű ruhát: nekem frusztrálónak éppen nem frusztráló, de ismerem a problémát, pont ezért utálok annyira farmert vásárolni. Nem elég, hogy helyenként farmerméretezés, máshol meg sima európai ruhaméretezés van érvényben, legtöbbször megközelítőleg se találom el a saját méretemet. Hogy lehet az, hogy egyszer 25-ös, aztán 30-as farmer kell? Az egyik boltban 34-es a méretem, a másikban a 40-es is kicsit szűk? Sőt, márkán belül is simán fel kell próbálnom ugyanabból a nadrágból vagy ötöt, hogy valamelyik talán jó legyen. Pont erről forgatott a Vox újságírója egy tanulságos videót.
Egy méret nem méret
A Vox újságírónője azzal kezdi, hogy elmagyarázza nekünk: az, hogy Marilyn Monroe 12-es méret volt anno, nem azt jelenti, hogy manapság 44-es ruhát hordana. A Zaránál 38-as, a Topshopnál 40-es ruha kéne neki. Ezek után az újságíró vásárolt három, azonos számmal ellátott (amerikai 4-es, azaz európai számozás szerint 36-os) farmert három márkánál: már ránézésre is különbözik a valós méretük, tehát a beléjük varrt cetli nem sokat mond. Ennek megfelelően a Zara 36-os nadrágja nagy, a Topshopé pont jó, a Forever21-é pedig túl kicsi lett rá.
A váltakozó méretek egyik oka a "vanity sizing", "hiú méretezés", azaz a valós méretnél kisebb írása a ruhára (10-es helyett például 8-as), amit eredetileg marketingeszközként vetettek be a cégek. “Manapság már szerintem nem marketingeszköz. Szerintem azért csinálják, mert a nők egyre nagyobbak, és ehhez idomulnak” – mondja a videóban Lynn Boorady, a New York állami egyetem Buffalo-i divat- és textilipari részlegének vezető-tanára.
Háborúval és alultáplált nőkkel indult az egész
A ruhák méretezését és tömeges előállítását egyébként a XIX. századi napóleoni, majd az amerikai polgáráborúknak köszönhetjük, mert ekkor volt először szükség arra, hogy rengeteg uniformist állítsanak elő a katonáknak. Ekkor alakult ki, hogy a férfiruhákat a mellkaskörmérethez arányosan igazítsák, feltételezve, hogy a férfiak mind ugyanolyan arányosak. A XIX. század végére a legtöbben már konfekciót hordtak, de csak 1939-ben kezdett bele az amerikai kormány a női konfekcióméretek feltérképezésébe. 15 ezer nőt mértek le akkurátusan minden irányból: két baj volt csak, mégpedig, hogy ezek a nők mind fehérek voltak, és mivel pénz járt a mérésért cserébe, feltételezhető, hogy a modellek a szegényebb néprétegekből kerültek ki. Tehát a mai konfekcióméreteink alapját egy 15 ezres, szegény (ergo alultáplált), fehér nőkből álló minta alkotja.
Ráadásul a női test változatosabb a férfitestnél, már ami a domborulatokat illeti, tehát még nehezebb felállítani egy pár méretre szűkített rangsort. Az első eredmények egy 1958-as táblázatba kerültek be, mely 8-astól 42-esig számol, és ezek csak amolyan légből kapott számok. Ez annyira népszerűtlen számozás volt, hogy 1970-ben frissítették, majd 1983-ban bevonták. A márkák már a központi ajánlás korában is megalkották inkább saját méreteiket, melyek szintén légből kapott számok a csípő körméretéhez viszonytíva és ezek a számok dinamikusan változnak is, azaz egyre kisebb szám tartozik egyre nagyobb fenekekhez. Az 1958-as 8-as méret a modern 00-nak felel meg, 1970-ben a 12-es méret akkora volt, mint ma a 0 – derítette ki a The Washington Post.
Minden márka a saját vásárlóinak számoz
Tehát anno alultáplált fehér nők voltak az etalon, mostanra meg a márkák rájöttek, hogy ha el is akarják adni a ruháikat, ki kell választaniuk egy bizonyos csoportot, akinek tetszeni akar/tud a márka stílusa és az ő igényeikhez kell igazítani a ruhák számait. "Amikor az Abercrombie & Fitch beszámozza a ruháit, az az ő célcsoportjuknak szól, nem nekem. Addig finomítják ezt, amíg a lehető legtöbb ruhát el tudják adni a lehető legkisebb visszaviteli rátával" – mondja Boorady. Ennek az az eredménye, hogy még az egy cégcsoporthoz tartozó márkákon belül is van méreteltérés: ha a Zarában jó a 36-os, nem biztos, hogy a szintén az Inditex csoporthoz tartozó Pull and Bearben is jó lesz.
"Nem velünk van a baj, nem a női testtel van a gond, mi jók vagyunk úgy, ahogy vagyunk, ezek csak random számok, amik nem jelentenek semmit. Ha nem tetszik a méret, egyszerűen csak vágd ki a címkét!" – tanácsolja Boorady
