Aki egy kicsit is szeret főzni, az tudja, hogy a palacsinta egyáltalán nem unalmas. A palacsinta egy őssejt, ami bármivé fejlődhet, attól függően, hogy mit kezdünk vele. Nem véletlenül lett ez az egyszerű étel a kedvenc felnőtt süteményem alapja.
A probléma, amit meg kellett oldani, a következő: mi az, amibe úgy lehet beletenni a vaníliakivonatot, hogy ne veszítse el az alkoholtartalmát. Mert a jó házi vaníliakivonatban, mint tudjuk, a vodka nem csak vivőanyag: az a szesz, amibe az ember nem sajnál beletuszkolni tíz rúd vaníliát, az biztos, hogy kiváló minőségű párlat. És ebből a minőségi italból sajnos sülés közben pont az alkohol távozik el. Olyan ez, mintha a tiramisuból elveszítenénk a koffeint, vagy a gyümölcssalátából a vitamint. Vagyis kell egy étel, aminek kifejezetten jól áll nem csak a vanília, hanem az alkohol íze is.
A kiindulópont az a palacsintatöltelék volt, amivel egy párizsi család kínált egyszer. A háziasszony Bretagne-ből származott, azt mondta, ott így eszik. A forró palacsintát megkenik sós vajjal, majd megszórják fahéjas cukorral, erre pedig jóféle konyakot locsolnak bőségesen. Összehajtják, megeszik, és 3-4 darab után igen felszabadultan érzik magukat.
A hagyományos bretagne-i palacsinta egyébként hajdinalisztből készül, de mi ettől most eltekintünk, a brandy helyett pedig vaníliakivonattal locsoljuk meg a palacsintánkat.
Hozzávalók:
palacsinta a szokásos módon elkészítve (papírvékony itt, a desszertek között, normál meg itt)
sós vaj
fahéjas cukor
vaníliakivonat
- A palacsintát még forrón megkenjük a sós vajjal, ez egyben a pórusokat is eltömíti, így nem folyik át rajta a töltelék
- rászórjuk a fahéjas cukrot, alaposan, hogy mindenhová jusson
- majd jól meglocsoljuk vaníliakivonattal, szintén jusson belőle mindenhová
- felhajtjuk, fogyasztjuk.
Rövid idő alatt hatalmas kedvenccé vált, azóta sajnos palacsinta partikat kell tartani rendszeresen.
Bónusz tipp: a mákos gubára is lehet utólag locsolni a vaníliakivonatot, ha biztos, hogy csak a felnőttek esznek belőle. Próbálják ki!
