Ön meg tudná állni, hogy 12 hónapig nem vesz új ruhát, cipőt vagy kiegészítőt? Ennek elméleti síkon semmi akadálya, hiszen nincs olyan ruhadarab, amit ennél sűrűbben kéne cserélni. Ennek ellenére csak kevesen bírják ki, hiszen a legtöbb minidepresszióból mindenkit kiránt az, ha valami aprósággal (vagy nagyobb dologgal) meglepi magát. A kisebbséghez tartozik Sarah Lazarovic is, akinek az egyéves önmegtartóztatása végül egy könyvben manifesztálódott (Egy csomó szép dolog, amit nem vettem meg címmel). A mű elgondolkodtató: vajon tényleg elég bölcsen költjük el a pénzünket? Kiderül, hogy a legtöbbször nem is a szükségletek, hanem a kényelem miatt vásárolunk.
Lazarovic sem állította, hogy könnyű volt számára ez az időszak és a kirakatok, illetve a feneketlen Pinterest nézegetése, ezért is hozott létre egy Tumblr fiókot, ahova feltöltötte a kívánságlistás termékekről készült rajzait. A nyálcsorgatás mellett humoros infógrafikák és társadalomkritikus művek is felkerültek az oldalra, a nő pedig egyre nagyobb népszerűségre tett szert. A HuffPost remek interjút készített vele, amit itt nálunk is elolvashat.
Kik tartoznak a könyv elsőszámú célcsoportjába?
Remélem, hogy minél többen elolvassák majd, de a fő közönség szerintem a nálam kicsit fiatalabb, a húszas éveiben járó fiatal lányok. Azok, akik már legalább egyszer azon kapták magukat, hogy teljesen felesleges dolgokat vásárolnak, bűntudatuk is volt, de egyszerűen nem tudták, hogy miképp állhatnának le.
A könyvben megírtam a tapasztalataimat – természetesen a nehézségekkel együtt. Azt akarom, hogy a többieknek ezeket ne kelljen megtapasztalni – igazából olyan, mintha levelet írnék a fiatalkori énemnek.
Milyen ötlet állt az illusztrációk, a szövegek és a gazdasági történetek összekötése között?
Az embereknek mindig kell egy kis segítség és persze racionális példák. Számos könyv készült arról, hogy hogyan NE vásároljunk, nagy részüket jól is írták meg. Viszont azt akartam, hogy az emberek rájöjjenek, hogy nem is igazán a ruhák miatt vásárolunk, hanem a vizuális inger késztet minket arra, hogy megvegyünk valamit.
Ha egyetlen tanácsod adhatna a fiatalabb vásárlóknak, mi lenne az?
Óriási közhely, viszont azt, hogy várjanak! Idén fogyasztói magatartást tanulok a Torontói Egyetemen. Tananyag az is, hogy a vásárlás tisztán érzelmi dolog és amint valaki képtelen kordában tartani őket, akkor impulzusvásárlás következik.
Igen, ezer és ezer gyönyörű ruhadarab van, amit úgy érez, hogy meg kell vennie, de gondoljon bele: hányszor történt meg, hogy az üzletből kilépve már meg is bánta azt, hogy megvett valamit és mire hazaért, már nem is tetszett?
Van tippje a fast fashion üzletekkel (ZARA, H&M, stb.) kapcsolatban? Különös tekintettel a minőségre?
Megkértem a helyi varrónőt (akit amúgy imádok!), hogy tartson nekem egynapos „oktatást” a minőségről. Olyan nő voltam, aki még varrni sem tudott, azt meg pláne nem, hogy mi számít minőséginek.
Az egyik legfontosabb az, hogy eldöntsük, mit mire szeretnénk használni. A H&M-es póló teljesen jó mondjuk edzésekre vagy ha például kifestjük a gyerekszobát. Arra kár is több tízezres felsőt pazarolni, de ha minőségi, több éven át kitartó ruhadarabot (például télikabátot) szeretnénk, akkor ott mélyen a zsebünkbe kell nyúlni. Egyszerűen le kell osztani azzal, ahány évig tervezzük hordani az adott ruhát és rájövünk: sokszor a drágább az olcsóbb. Hiába kerül valami feleannyiba, ha mondjuk harmadannyi ideig tudjuk viselni, mint a másikat.
Mi az a (vásárlási) szükségletek hierarchiája?
Ez egy olyan piramis, aminek több lépcsője van és csak a legfelső (legutolsó) lépése a vásárlás. Használd, amid van -> Kérj kölcsön -> Cseréld el -> Turkálj -> Készíts -> Vásárolj! Így épül fel és azt (is) jelenti, hogy ha szükségünk van egy szép ruhára egy estély miatt, akkor nem feltétlenül éri meg elrohanni a boltba és venni egyet.
Ajánljuk egyébként Lazarovic honlapját és Tumblr-jét is: mindkettő szórakoztató és nagyon sokat lehet belőlük tanulni. A nő könyvét ide kattintva találja, tökéletes karácsonyi ajándék a spórolós ismerőseinek vagy akár önnek, ha ihletet kapott.
