Gimis korunkban az unokatesómmal, Szandrával rengeteget röhögtünk egy ismerősünkön, aki minden vasárnap palacsintapartira ment a Tiszteleteshez. Mi afféle neveletlen szakadárok voltunk, ő pedig igazi jókislány – de bevallom, ha a Tiszteletes, és a „jógyerekek“ társaságát annyira nem is, a palacsintaevést marhára irigyeltem.
Ma már persze tudom, hogy a Tiszteletes akár tök jó arc is lehetett, aki tök spirituális, meg minden, de akkor még minden formaság ellen vehemensen tiltakozó tinédzser voltam. Na de vissza a palacsintához: a sztoriban az volt a lenyűgöző, hogy ez a lány nem akármilyen palacsintát evett, hanem amerikait, ahogy ő nevezte. Na ez volt életem első találkozása a pancake-kel, azaz akkor még csak a fogalmával.
Első valós, személyes, minden érzékszervemmel tapasztalható találkozásunk Londonban történt, ahol is a Soho – naná, hogy a meleg-negyed – egyik musical színháza mellett üzemel egy igazi kis „diner“ (amúgy dájn(ö)rnek kell ejteni, nem dinnernek). Amolyan amerikai, útszéli bár-étterem-fagyizó, mindenféle burgerekkel, shake-ekkel, meg persze pancake-kel.
Természetesen a mennyekben jártam: vanília fagyival és áfonyamártással megpakolt, juharszirupba áztatott, mogyoróvajas mártással tálalt kerek, foszlós kis párnácskák, valahol a piskóta és a palacsinta között. Aztán vegán lettem, és a ez a nyalánkság évekre tiltólistás lett – egészen addig, míg egy átlagosnak nem mondható szombat reggelen vaníliaillatra ébredtem, és a konyhába érve ujjongva tapasztaltam: a férjem vegán pancake-et süt.
Azóta rendszeres vendég nálunk, ám amióta mindketten a harmadik X felett vagyunk, kicsit alaposabban átgondoljuk, megegyünk-e fejenként négy (öt-hat) szénhidrátbombát szénhidrátszószba mártva. Ez a recept azonban - amely abból a megfontolásból született meg, hogy a kínai és japán konyhában édesség alapként használják a bab pürét - kulináris forradalmat hirdet: mostantól AKÁRKI ehet pancake-et – még az is, aki egyébként soha nem eszik édességet.
Hozzávalók (16-18 pancake-hez, azaz 4-6 főre)
- 1 csésze csicseriborsóliszt, vagy kávédarálóban finomra őrölt szárított csicseriborsó (ennek hiányában sárgaborsóval is remekül működik, és nem, nem lesz "bab" íze, sőt, pukizni sem fog tőle)
- 1 csésze kókusztej (vagy egy banán egy csésze vízzel és egy evőkanál olajjal összeturmixolva, esetleg a kókusztej és a fenti kombináció fele-fele elegye)
- 1 kiskanál stevia (amely egy növényi kivonat, a világ legegészségesebbikének kikiáltott természetes édesítőszere, és harmincszor olyan édes, mint a cukor, így pár csepp is elég belőle, de persze kiváltható juhar-, vagy agavésziruppal, végső esetben mézzel is, csak ugyebár akkor már nem vegán, és nem is annyira alakbarát)
- Fél zacskó sütőpor
- 1 csipet só
- 1 csipet őrölt fahéj
- Pár csepp vanília olaj, esszencia, vagy aroma, esetleg ha olyan jól megy a sora, egy vaníliabab kikapart belseje
- Kókuszolaj, másnéven kókuszvaj, vagy kókuszzsír - a sütéshez (esetleg mogyoróolaj, vagy bármilyen olaj, előbbi kettő előnye, hogy igen magas hőmérsékleten sem ég meg, és ezért nem képződnek benne rákkeltő vegyületek)
Amerikai palacsintázásra fel!
1. Minden összetevőt egy kancsóba teszek, majd fakanállal összekeverem őket – ha házi őrlésű borsólisztet használok, botmixerrel átkeverem, hogy ne maradjon darabos. Elképzelhető, hogy kell vízzel hígítani, de észben tartom, hogy a tökéletes pancake keverék sokkal sűrűbb, mint a palacsintatészta – hiszen ha a forró serpenyőre öntök egy pettyet, annak fél tenyérnyi párnává kell folynia, nem pedig beborítani a serpenyőt, mint a mi palacsinták esetében.
2. Egy nagy teflonserpenyőbe egy evőkanálnyi kókuszzsírt olvasztok fel, majd közepesen erősre veszem a lángot, és ha már forró az olaj, a kancsóból – vagy keverőtál esetében merőkanállal – annyi pancake-et pakolok rá, hogy azok kényelmesen elférjenek egymás mellett. Akkor van kész, ha a teteje buborékosodni kezd, majd megszilárdul – ekkor lapos kiszedőkanállal megfordítom őket, és a másik oldalukat is átsütöm röpke fél perc alatt.
3. Az öntetek nélkül még 50 kalória sincs egy pancake-ben, és színtiszta fehérje az egész cucc, de a szószokkal megpakolva is egészséges bűnözés. A „klasszik“ köret a juharszirup, de 100% gyümölcsből készült lekvárral, cukrozatlan mogyoróvajjal, friss gyümölcsökkel (különösen felszeletelt banánnal), összeolvasztott étcsokoládéval is mennyei falat reggelire, uzsonnára, vacsora után desszertnek, vagy a nap bármely szakaszában.
