Felejthetetlen mexikói kajaparti - sok barátnak, kis családnak, vagy akár magányos vacsoraként is. Vigyázat, függőséget okoz.
A mexikói kaja csodálatos! Nem csak a különféle fogások, hanem az egész “életérzés”. Én ha csilisbabot, vagy quacamolet készítek, mindig benyomon a Putamayo világzene válogatás mexikói kiadását, töltök magamnak egy pohár olcsó száraz vöröset, és máris megvan az alaphangulat. Nem volt ez másként, amikor életemben először quesadilla készítésre vetemedtem – amely nagyon szájbarágósan egy serpenyőben sült melegszendvics, mexikói lepénykenyérben, azaz tortillában.
Ezen a ponton nyilván mindenkiben felmerül, hogy mi a fenének bajlódjon a házi készítésű tortillával, ha szupermarketben készen, lecsomagolva megvehetjük – és ez tökéletes igaz, nem is feltétlen kell vele szöszmötölni. Bolti tortillából is finom lesz a quesadilla, és nyilván mégjobban leegyszerűsíti az egyébként is pofonegyszerű receptet. Ennek ellenére úgy gondoltam illene kipróbálnom a torillakészítést, nehogy aztán megkapjam, hogy megint olyan hozzávalókat használok, amiket művészet beszerezni.
De ha már nehezen beszerezhető hozzávalókról beszélünk – a quesadilla szíve nem más, mint a sajt, ezért hozzám hasonlóan vegánoknak azt javaslom, szerezzenek be egy tejmentes sajtot valamelyik jobban felszerelt bioboltban. Ma már rengetegféle kapható, készül tofuból, olajos magvakból, sőt, rizsből is – és a tökéletes fűszerezésnek és érlelésnek köszönhetően valóban ugyanazt az élményt nyújtja, mint a sajt. Itt van néhány tipp, hogy Magyarországon online hol szerezheti be őket.
A receptben egyébként az a legjobb, hogy abszolút szabadon variálható – ezért aztán erre senki sem mondhatja, hogy “ezt nem szeretem”.
A tészta hozzávalói (8-12 quesadillához)
A hozzávalókat “csésze”mennyiségben adom meg, aminek az a lényege, hogy az arányokat betartva bármekkora csészével működik a recep, de a “hivatalos” csésze nagyjából két és fél-három decis.
3 csésze liszt (én fehér búzaliszt, kukoricaliszt, és rozsliszt egyenlő arányú keverékét használtam)
1-2 csipet só
½ tasak sütőpor
½ csésze olaj (én olívát használtam)
¾ csésze forró víz
A töltelékhez
100-200 gramm (vegán) sajt
A leggyakoribb töltelék a vékony szeretekre vágott gomba,
de mehet bele olívabogyó,
bazsalikomlevél,
egy kis citromlével, sóval, fokhagymával és korianderzölddel összekevert főtt bab-püré,
kapribogyó,
vékonyra szelt vöröshagyma,
fenyőmag... szóval tényleg bármi, ami épp van otthon.
A salsa szószhoz
2 szem paradicsom, apróra vágva
½ fej hagyma, apróra vágva
Csilipapika tűréshatár szerint
Ínyenceknek karikákra vágott jalapeno paprika
Friss zöldfűszerek apróra vágva – a korianderzöld a legcsodálatosabb, de ha nincs, petrezselyem, bazsalikom, és oregano is megteszi.
1 lime, vagy citrom kifacsart leve
Só ízlés szerint
Ne feledjük az avocadót sem!
Ha már itt tartunk, ne hagyjuk ki a buliból az avocadót sem. Jó mellé simán csak felszeletelve egy finom érett avocadó, de persze csinálhatunk belőle krémet, azaz guacamolét is. Erről már korábban írtunk, a receptet itt találják.
Vamos a la cocina! – azaz „irány a konyha!”
(de ezt csak Google translate-ből tudom, mert amúgy a spanyoltudásom kimerül Madonna „La Isla Bonita”-jában, a Macarenában, és Geri Halliwell „Mi Chicco Latino”-jában)
1. A liszte(ke)t egy keverőtálba öntöm, majd alaposan összekeverem a sütőporral és a sóval.
2. Most beleöntöm az olajat, és mintha morzsás süteménytésztát készítenék, az ujjaimmal bigyurgászva (van ilyen szó?!) gyúrmázom (ilyen biztos van!) a keveréket.
3. Felöntöm a mérőcsészémet egyharmadig – egyenesen a vízforralóból -, és ismét gyúrni kezdem a tésztát, vigyázva, hogy ne égessem meg magam. Innentől nagyjából egy perc, míg tökéletes, sima golyót kapunk a masszából, amely már láthatólag meg puffadt a sütőporos liszt és a forró víz áldásos tevékenységének köszönhetően.
4. Ezt a lasztit 8, vagy 12 szelere vágom fel, mintha csak tortát szeletelnék. Attól függ, hány darabra, hogy mekkora a serpenyő, amiben sütöm majd. Ha nagy, akkor 8 szelet a nyerő, ha kicsi, akkor kijön belőle 12 is. A szeletket egyenként lasztiba gyúrom, és egy kicsit békénhagyom őket – addig előkapom a kedvenc serpenyőmet, előkészítem a töltelékeket, és összedobok egy salsát. (Nem a táncot, a szószt.)
5. Akármit teszek a quesadillába, minél apróbbnak kell lennie, hogy hamar átsüljön – eszerint vagdosom fel a kedvenc zöldségeimet. A (vegán) sajtot lereszelem, a salsa készítése végtelenül szimpla ügy: összekufircolom a a felsorolt hozzávalókat. A serpenyő már nehezebb kérdés: alumínium nem jó, de teflon, vagy nehéz, öntött vas simán. Én végül a teflon mellett döntöttem, mert azt könnyű elmosogatni.
6. Fogok egy tésztagolyót, és sütőpapíron (hogy ne kelljen suvickolni a konyhapultot) vékony lappá nyújtom sodrófával, vagy ha nincs, egy borosüveggel. Nem lesz tökéletes köralakú, de kit érdekel?
7. Szárazon felforrósítom a serpenyőt, és ha már izzik, a tenyeremről belefordítom a tésztát. Egy perc se telik el, és már buborékosodik is a közepe – ha megjelenik 4-5 bubi, ideje fordítani. Ez megoldható „palacsintafeldobós” üzemmódban is, kevésbé bátrak lapos kiszedőkanállal próbálkozzanak.
8. Ahogy megfordítottam, pakolom az egyik felére a (vegán) sajtot, és a kívánt tölteléket, néha egy kis olívaolajjal is meglocsolom, és random fűszerekkel kínálom meg. Ez a jó a queasailla partiban – totális kreatív kulinária! Újabb adag sajtot szórok rá, majd a kiszedőkanállal egyszerűen ráfordítom az üresen hagyott felet a töltelékkel pakoltra, hogy (teljesen szabálytalan) félhold alakot kapjak. A kanalat finoman rányomom a sistergő cuccra, majd egy mozdulattal megfordítom, és így is sütöm még pár másodpercen át. Hát ennyi.
9. A quesadillákat sebtiben faljuk, nem várjuk meg, amíg mind a 12 elkészül, bár hidegen is biztosan nagyon finom, de odáig nem jutottunk el, hogy ezt megtudjuk. Gyorsan fogy – és holnap is sütni kell majd. Meg holnapután is.
Extra tipp - az egyik tésztakorongot háromszögekre nyestem, és úgy sütöttem ki a serpenyőben, töltelék nélkül. Csodálatos mártogatós a maradék salsához.
