Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Tisztelgés a horrorfilmek előtt, vagy családon belüli erőszak ellenes kampány? A Vogue melléfogott véres divatanyagával, a halott modellekkel.
Az olasz Vogue szereti borzolni az idegeket, áprilisi számuk divatanyagában nőket bántalmaznak – írja a Jezebel. A koncepció a horrorfilmek világát jobban felidézi, mint a családon belüli erőszakot, pedig utóbbira kívánják felhívni a figyelmet a szépen megkomponált képekkel: a modellek véresen, összeverve menekülnek a baltás gyilkos ellen, és késekkel védekeznek, de van köztük halott is – természetesen dizájnerruhában.
A hallgatás bűn
A lap valószínűleg érezte, hogy darázsfészekbe nyúl, mert az editorial bevezető szövegében már mentegetőzik (a teljes szöveget itt olvashatja angolul és a linken képeket is talál!), mondván, ők épp azért hozzák be a bántalmazást, mint témát a divatmagazinba, mert ilyet nem szokás csinálni, viszont a hallgatás nem old meg semmit: ha nem beszélünk az erőszak jelenlétéről, az olyan, mintha bűnrészesek lennénk.
Arra hivatkoznak, hogy ők mindig fogékonyak voltak a rizikós témákra, például 2005-ben Linda Evangelistával csináltak viccet a túlpasztikázott celebekből, 2007-ben rehabon, detoxikálóban fotózták modelleiket. Egyébként más magazinok is imádják véres nőkkel eladni magukat, sikk lett az erőszak filmszerű ábrázolása: a Vice például öngyilkosokról lőtt divatanyagot, egy új-zélandi butik már halott öngyilkosoknak állította be modelleit, de az AnOthernél is megalázták a nőket.
A Vogue-nak igaza abban, hogy beszélnünk kell a nők bántalmazásáról, abban viszont téved, hogy erre a legjobb módszer a megkínzott, esetleg élettelen női testet divatosnak, glamúrosnak beállítani. És hogy a Steven Meisel fotósorozattól akár egy bántalmazott nő is közelebb érezné magát a magazinhoz? Mi nem hisszük, de ők igen:
„Nem érdekel, ha általános felháborodást váltunk ki, vagy azzal vádolnak, hogy az egészet csak a jobb eladásokért tesszük. Nekünk az a fontos, hogy legalább egy a sok bántalmazott nő közül azt érezze, mellette vagyunk. És hogy azok, akik követnek minket, végre kiálljanak a bajban lévő nőkért, tegyenek valamit! És hogy ők is azt érezzék, hogy mi a Vogue Italiánál mellettük állunk, teljesen és radikálisan elutasítjuk az erőszak minden formáját” – adta ki közleményben a Vogue Italia, mely véres horrorfilmeket megszégyenítő videót is forgatott a fotózáshoz.
Hogy jön a horror a valós erőszakhoz?
A Jezebel szerzője számára sem teljesen világos, hogy a Ragyogás egyik jelenetéből készült, Prada ruhás divatfotónak mi köze a családon belüli erőszakhoz: úgy fogalmaz, hogy az efféle, filmszerű megjelenése a témának mindenképp triviális és sematikus. A Vogue kisfilmjében az egyik rettegő modellt a Ragyogás Shelley Duvall-jának stylingolták, a vágás az Amerikai Horror Story-t idézi. Japán hangalámondás, sikolyok, véres szemeteszsákok és ijedt tekintetet jönnek, majd egy meglepő csavarral a nők válnak szörnyeteggé és kinyírják az őket fenyegető férfiakat.
„Csak a halál közelében értheted meg, ki vagy” – ez a zárómondat, mely alatt Issa Lish modell átöleli halott bántalmazója fejét. Az egész inkább tisztelgés a horrorfilmek előtt, mintsem a figyelem felhívása egy olyan fontos témára, mint a családon belüli erőszak. A nők áldozatszerepe egyébként is nagyon divatos fotótéma sajnos, a divatvilágban már-már tradíciója van.
Az erőszak glamúros?
Franca Sozzani, a Vogue Italia főszerkesztője az Independentnek azt nyilatkozta, hogy nagyon egyszerű a párhuzam a horrorfilm és az élet között: ezzel a filmmel és editoriallal azt kívánták kifejezni a Vogue-nál, hogy az élet még szörnyűbb jeleneteket tud produkálni mint egy horrorfilm rendezője. „Az valóban egy horror-show, amit nap mint nap látunk és olvasunk az újságokban, az, hogy milyen törékenyek mai napig a nők, milyen könnyen megtámadhatók, bántalmazhatók, megölhetők” – mondja a szerkesztő.
A gúnyos Jezebel szerzőnek, Callie Beusmannak persze erre is van válasza: ha valóban szörnyűbb a valóság, mint a horrorfilm, akkor miért kell azt egy horrorfilm szintjére kicsinyíteni, butítani? És egyébként is, miért jó egy ilyen horrorisztikus témában divatanyagot fotózni, mire jó a bántalmazott nőket gyönyörűnek és passzívnak beállítani, miért kell az erőszakot szépnek, jól komponáltan esztétikusnak ábrázolni?
Lehet ezt jól is csinálni
Ha bővebben is érdekli a családon belüli erőszak témája, az öröklődő családi sémákról és hátborzongató KSH adatokról ebben a cikkünkben olvashat. És ha már eddig az elhibázott figyelemfelkeltésről beszéltünk, álljon itt ellenpontként ez a videó: egy nő napja Google Glass-on keresztül. A Google-nek semmi köze a projekthez, melynek készítői ütős kisfilmjükkel szeretnék felhívni a figyelmet arra, mit kell nők millióinak átélni nap mint nap. Semmi horror, semmi vér, semmi trendi ruha, csak a szörnyű, döbbenetes, hétköznapi valóság:
