Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A táska- és jelmeztervezőnőt mindig is a bőr vonzotta, most táskái mellett jelmezeket is készít. Interjú.
Juhász Dóra táska- és jelmeztervezővel a Jurányi Inkubátorházban található bemutatótermében beszélgettünk, ahol most éppen a Justine című színdarab jelmezei mellett bőrtáskáit készíti. Hamar kiderült róla, hogy már fiatal korában is vonzódott a bőrhöz, nem véletlen hát, hogy ezt az anyagot találta a legideálisabbnak, mikor az Iparművészetin szakirányt kellett választania az első alapozóév után. "Rögtön ruha- és bőrszakra jelentkeztem, úgy éreztem, hogy izgalmas lesz ennek a formai részével megismerkedni. Annyira másképp kell a bőrt használni, sokoldalú és sokkal tartósabb anyag, mint a textil" – kezdte a Díványnak. "Azért mondom, hogy nehezebben lehet megmunkálni, mert speciális gépek kellenek hozzá, teljesen más technológiát igényel, nem olyanok a szabásvonalak, rögzítések mint egy ruhánál. A különböző bőröknek lelkük van, nagyon jó velük dolgozni."
A tervezőnő számára szinte evidens volt, hogy inkább táskákat fog tervezni: „A táskák nagyon sokrétű használati tárgyak és sokféle funkciót szolgálnak. Ezt az új kollekciómban próbáltam megfogalmazni. A táskák mellett az utóbbi időben tabletek és laptopok tokjai is bekerültek a repertoárba, hiszen a bőr minőséget képvisel. Miért ne öltöztessük napi használati tárgyainkat tartós és elegáns ruhába? A kiszélesedett paletta apróbb tárgyakkal, pénztárcákkal és kisebb lakberendezési tárgyakkal egészül ki, színes és változatos felületű bőrőkből készült tárgyak vesznek körül minket a műhelyben."
Juhász Dóra nem egyedül dolgozik az egykori tanteremből showroommá avanzsált szobában, hanem Szerencsés Gabóval együtt, aki divattervező, és akivel közösen találták ki a Lucky Sheperd márkanevet, amit mostanában kezdenek felfuttatni. "Gabóval - aki a márkanévben vezetéknevéből adódóan a Lucky, én meg ugyanezért a Sheperd vagyok - az egyetem óta együtt dolgozunk, és szerettük volna, hogy legyen nevünk, meg műhelyünk. A Gabó ruhás, neki a kikacsintás a bőr felé egy szerelem, ő viszi tovább a kesztyűzést. Általában együtt vagyunk a műhelyben, abszolút kiegészítjük egymást, de Lucky Sheperdként a Design héten tűntünk fel először."
Egyelőre kicsiben gondolkoznak, úgy tervezik, hogy csinálnak egy mini kapszulakollekciót, de az Lucky Sheperd lesz, és emellett fut mindenkinek a saját terméke, hiszen nem minden termékük kompatibilis egymással. "Tizennyolctól hatvanöt éves korig kattintgatnak ránk a Facebookon, és ez jó, mert a tinédzser is tud választani a dolgok közül, de egy középkorú úr, hölgy is talál magának megfelelőt."
A tervező szerencsés helyzetben van, hiszen akadnak külföldi vevői is, és szerinte nem feltétlenül ünnepekhez kötődően vásárolják a a 45 és 260 euró közötti táskáit, hanem sokszor csak úgy, hogy meglepjék magukat vagy a párjukat. "Szerencsére sokan gondolják úgy, hogy érdemes a minőségi, jó anyagokra áldozni. Inkább kevesebbet vásárolnak, viszont arra az egyre áldoznak. Emellett megpróbáljuk nem aranyáron adni a termékeinket, igaz nem szabad elfelejteni, hogy ezek kis szériás termékek, tehát nagyon olcsóvá nem tudjuk tenni. Vannak, akik szerint ugyanezt máshol megkapják negyedannyiért, de azokkal a termékekkel, amikből tízezerszám készül, árban nem tudjuk és nem is szeretnénk felvenni a versenyt, hiszen magunk dolgozunk és egy-egy embert foglalkoztatunk. Meg nem is akarjuk olyan olcsón adni. Ennek ez az értéke, mert sokáig készül, és gyakran egyedi igények alapján szabjuk személyre a termékeinket."
Azt lehetne gondolni, hogy ennyiféle dolog már elég is lehet egy fiatal divattervező számára, ám Juhász Dóri esetében ez nincs így, mert vele előfordul, hogy jelmezeket tervez, elsősorban alternatív társulatok számára (ő készítette például a Roló és a Jövedelmező állás jelmezeit is). "Régebbi dolog ez, ami egy gimnáziumi kapcsolatból indult, aztán újra és újra felmerült, hogy jelmezezzek, de egyáltalán nem csinálom főállásban. Kálmán Eszterrel, - aki most a Justine című előadást rendezi a Trafóban - már régóta jóban vagyunk, eleve együtt pályáztunk erre a darabra, így amikor kiderült, hogy megcsinálhatjuk, biztos volt, hogy én felelek a jelmezekért."
"Néha ez nehéz, mert előfordul, hogy olyan jelmezeket kell csinálni, amiknél a szabásmintaszerkesztést nagyon speciálisan kell megoldani, és azt csak nagyon picit tanultam még a Mome előtt. És ugyan tinédzserkorom óta varrok, de az is fontos, hogy közel sem szalon minőségben. A színpad sok mindent elbír, de vannak olyan dolgok, például egy direkt eltúlzott méretű ruha, amit abszolút nem a 36-os modellméret szerint kell kiszabni. Ezért nehezebb, viszont izgalmasabb is, ráadásul egy színdarabnál azért nagyon sok szabadságom van, amit imádok."
Ezzel a három dologgal már úgy néz ki, hogy megelégszik a tervezőnő és nem gondolja, hogy valaha ruhakollekció elkészítésére adná a fejét. "A jelmez mindig jelmez marad, de ahhoz, hogy ez szalonminőség és tökéletes munka legyen, ahhoz nagyon kell tudni a szakma csínját-bínját, és teljes embert igényel. Ott abszolút nem tartok. A jelmeztervezés is olyan munka, hogy most csak ezt csinálom, és amíg el nem készül, addig mindenkinek, akinek emiatt csúszik a táskarendelése, szíves türelmét kell kérjem."
