Ha a magyar tervezőkhöz ragaszkodunk, batikolt haspólókban vagy sötétkék kösztümökben töltjük a nyarat. Marie Calire, második felvonás.
Végre a fiatal magyar tervezők is eljutottak arra a szintre, hogy októberben már a tavaszi-nyári ruháikat mutatják be, nem a télieket, így a Marie Claire Fashion Days-en tizenhárom újgenerációs designer kollekcióját nézhettük meg két blokkra bontva. Mi a második blokkról számolunk be, plusz a matyó énekesnő, Csézy ruháiról, melyek külön bemutatót kaptak a szombati közönségnapon. A meleg évszakra tervezett gyűjtemények között voltak egészen zseniálisak és kevésbé jók, melyeknek másait megvehetjük bármelyik fast fashion boltban, vagy régimódi butikban. Nézze meg a folytatásban, miből választhatunk nyárra, ha ragaszkodunk a magyarokhoz!
Az Annaeva nyitotta a magyar tervezők második blokkját, olyan fehér ruhákkal, melyeken fekete szegélyes díszítések voltak. A fehér kényes szín, mert ha nem tökéletes az anyag, akkor borzasztóan néz ki, messziről látszik, ha műszálas, vagy túl vékony az anyag és nehéz vele dolgozni. Itt némelyik ruhánál az volt az érzésünk, hogy nehéz lehetett megvarrni. A pikkelyes műbőr viszont jó ötlet volt, és szépek voltak a strukturált felületek, még akkor is, ha nekünk Gyulai Natália, a Sugarbird botrány és a Burberry hasonló 2009-es ruhái ugrottak be.
A Celeni kellemes meglepetés volt, bár a reneszánsz kor ihletését nem láttuk a ruhákon, de tetszett, hogy olyan szetteket küldött kifutóra a tervező, melyeket minden átalakítás nélkül fel lehetne venni nyáron, úgy, hogy nem lennénk kirívóak bennük a pesti utcán. Ráadásul attól, hogy a pasztellszín ruhák egyszerűek voltak, még nem voltak tucatdarabok, mindegyik szoknyában, felsőben volt valami plusz, amitől azonnal több lett, mint egy hasonló fast fashion ruha. A táskákon még azért kéne dolgoznia a tervezőnek, itt valahogy nem találta el a kívánt egyensúlyt.
A Daige 2014 nyarára is printekben gondolkozott: nekünk örökös kedvencünk a cápás ruha, és a hegymászós kollekciót is szerettük, de ez a gyűjtemény már túlságosan 80-as évek. Aki nem élt már akkor, annak üdítő újdonság lesz a neonszínek kavalkádja, a fröcskölt, batikolt minták sokasága, a rapperekre illő szabások és apró, fehér haspólók, aki meg már élt akkor, annak úgyse illik ilyesmiben pózolgatnia. A táskák nagyon jók, és a kollekció egységes, variálható, összességében nagyon jó, csak tudni kell viselni.
Az Es-tu un ange? szezonról szezonra uniszex pólókollekcióval jelentkezik: 2014 tavaszára-nyarára a virággrafikák mellé pornós szövegek kerültek a felsőkre (a tervező egész pontosan úgy fogalmazott a Marie Claire mellékletében: „a letisztult feliratok a pornótematikát nyitják meg”). Valójában ez úgy néz ki, mintha a Bershka swag és yolo feliratú pólóit küldték volna kifutóra.
Az Imogen minimalista utcai viseleteket készített nyárra, a kollekció egy részét farmerből, a másikat selyemből. Bajcsai Vikit a víz mozgása inspirálta, de mi leginkább sötétkék irodista szetteket, 80-as évekbe illő bő szárú gatyákat és blézereket láttunk a kifutón. A csillogó anyagok is a 80-as évek irodai világát hozták vissza.
A Kele zárta a bemutatókat szokásos csíkos és színblokkolt pulóvereivel. A nyári kollekciót a Tisza-tó és a horgászat ihlette, ezért kerültek halminták egyes pulcsikra, és ezért lett a kollekció fő színe a kék. A jókedvet árasztó, színes kötött utcai ruhákat tervező három tagú csapatra már felfigyelt az olasz Vogue is, nézze meg a galériában, mit vehetünk tőlük nyárra!
+1
Csézy kilóg a sorból, egyrészt mert nem elsősorban ruhatervező, hanem énekesnő, másrészt mert egy olyan kollekciót vonultatott fel a többi tervezőtől elkülönített show-n, mely nem egy adott szezonhoz köthető – katalógusában is csak az áll, hogy ezek 2013-as ruhák. Nem tett jót a bemutatónak, hogy Csézy saját számai szóltak, a zene ráadásul nem illett a változó minőségű, egyen-matyóhímzéssel díszített ruhákhoz. A bemutatót kabátok nyitották, melyeknek különböző részeire matyó minta volt hímezve. Aztán jöttek a felsők, melyeket a modellek leggingsszel párosítva mutattak be – valószínűleg matyó nadrág nincs a palettán.
A kabátok és felsők közt voltak nagyon jó minőségűnek tűnő darabok és csapnivalóak is, az estélyikre ugyanez volt jellemző: kivonult egy szép, igényes darab, amiben Lévai Anikó nyugodtan elmehetne az Anna-bálra, aztán kivonult egy olyan, ami olcsó kölcsönzői ruhára emlékeztetett. A kollekciót elnézve az az ember benyomása, Csézy matyó tervezése abban merül ki, hogy kész ruhákra felhímezteti a mintát, mely néhol nagyon szépen idomul a ruha szabásához, máskor meg olyan, mintha egy rosszul pozícionált túl nagy felvarró lenne –főleg a blézereknél. Egyébként használható gyűjtemény ez, egyáltalán nem az a fajta olcsó ungarische-kalocsai-matyó, ami pár éve elöntötte a kínai piacot.
+2
Az Iner harsány nyomatokkal teli kollekciója volt idén a kedvencünk: Gyöngyösi Renáta szarvasokat, nyulakat, baglyokat nyomott a kabátokra, pulóverekre, sok műszőrmével keverte a sötét hangulatú erdei mintákat – ez nem nyári kollekció volt, hanem téli, de minket megvett.
