Évek óta kacérkodom a gondolattal – hogy saját zöldségeket fogok termeszteni – de a franciaerkélyem annyira kicsi, hogy mindig feladtam az ötletet. Aztán két hónapja ajándékba kaptam pár paradicsom- és paprikapalántát, kipakoltam az egészet az alig-teraszra, és vártam.
Az első meglepetés akkor ért, amikor a hervadt virág alól elkezdett kibújni egy kicsi paprika-kezdemény (tipikus városi lány effektus: csak guggoltam a palánta előtt, és simogattam a kis jövevényt). Annyira belelkesültem ettől, hogy azonnal vettem a piacon további palántákat: két hegyes erős paprikát, és további koktélparadicsomokat. Na, itt még nem tudtam, hogy még érhet meglepetés.
Így történt, hogy hobbi zöldségtermelő lettem. Annyira, hogy amikor már ehetővé váltak a zöldségek, nem volt szívem megenni őket. Úgy éreztem nincs jogom megenni amit neveltem, alkottam. Egyfajta kannibalizmusként éltem meg a saját zöldségeim fogyasztását, ezért napokig csak hezitáltam, hogy tényleg megegyem-e őket. Végül persze nekiláttam.
A kezdetek
Elültettem (sima virágföldbe) az új palántákat, és kíváncsian vártam, hogy mikor arathatok. Egy-két hét múlva a virágokból már kezdett is paprika és a paradicsom nőni. És itt kezdődtek a bajok: először is a piacon jól átvertek, mert koktélparadicsom helyett, rendes, bika méretű paradicsomaim fejlődtek, a hegyes erősből meg fura módon sima sárga paprika lett. Szerettem volna azt írni, hogy TV paprika, de sajnos még ez sem lenne igaz. A TV paprika egyébként tölteni való paprikát jelez, az enyém viszont nem akar nagyobbra nőni mint 5 centiméter, és hát „kövérnek” sem kövér.
Inkább a kertészet, mint a piac?
Mivel kollegáink közül már többen jártak így a paradicsompalántákkal, jó tanácsként annyi elmondható, ha biztosra akar menni, vegye őket inkább kertészetben, vagy barkácsáruház kertosztályán. Amit ott koktélként adnak el, az az is lesz.
Másodszor is, ha ön is úgy dönt, hogy saját kis veteményest készít először is nézzen utána, hogy mely zöldségeket lehet egymás mellé ültetni, na meg persze azt is, hogyan néznek ki palántaformában. Persze, ha mégis valami tök mást tukmálnak az emberre mint amire számít nem akkora cucc, hiszen egy palánta körülbelül 150-300 forint.
Szóval pénzben sokat bukni nem lehet rajta, és ha már egyszer elkezdte nevelni saját zöldségét, nem fogja kidobni csak azért, mert kis paradicsom helyett ökölnyi lóg le a palántáról. (Mindenesetre vicces.)
Tápozni sajnos muszáj – de tényleg?!
Amikor már 3 hete csak zölden ficánkoltak a paradicsomok a hajtásokon, megkérdeztem egy szakértőt, kell-e őket tápozni. Íme a válasz: „azért érdemes, mert a növények sokkal jobban ellenállnak a kártevőknek és a betegségeknek, ha nincsenek legyengülve. Természetes (és szagtalanított) trágya, komposzt, csalánlé, biotáp, sok minden jó nekik akkor is, ha nem akarsz műtrágyázni.” Ámen.
Azon mókáztam magamban milyen jó lesz az ötödik emeletre felcipelni egy kis tehénszart, azt belekeverni a virágföldbe, és szagolni (ja, nyilván a szomszédok is) egész nyáron. Mondjuk a kutya élvezte volna! Szóval ezt a változatot kiiktattam, viszont a legegyszerűbb módszer, a műtrágya is eléggé taszított.
Bio zöldségeket szeretnék nevelni, és nem vegyszerrel locsolt bármit. Az van a boltban is. Elkezdtem keresgélni a neten, és szerencsére megtaláltam az ideálist: bio táp (gilisztahumusz).
Megvettem a tápot, körülbelül 700 forint volt 750 ml. Ez a mennyiség egy ilyen kis veteményeshez mint az enyém, valószínű 2-3 évig kitart. Ha nem tovább...
Lelkesen permeteztem a növényeket, öntöztem vele a földet, és csodák csodája a giga méretű paradicsomok is elkezdtek pirosodni.
Az ízorgia
Először a koktélparadicsomot kóstoltam, majd a koktélnak vásárolt hagyományosat. Előbbi ízre nem kifejezetten különbözött a jó minőségű, kemény, kicsit savanykás, kicsit édes társaitól, utóbbi viszont döbbenetesen veri a boltit! Soha nem gondoltam volna, hogy valaha fogok még olyan ízbombát érezni, mint amilyet gyerekkoromban, paradicsom evése közben.
A paprikát még nem mertem learatni, mert várom, hogy hátha nő még egy kicsit. Igazság szerint ez elég esélytelennek tűnik, de reménykedni azért ér. A következő posztban úgyis megírom, hogy mi lett a sorsa.
