Thierry Gillier, a Zadig & Voltaire alapítója elég kínos helyzetbe hozta magát, amikor legújabb párizsi hoteljéről kijelentette, hogy nem mindenki szállhat ám meg benne. „Nem lesz például nyitva a kínai turisták számára” – tette hozzá. Ez azért sem túl szerencsés, mert nem sértegetünk más népeket, és azért sem, mert a kínaiak imádják a luxustermékeket, talán ők lesznek a megmentői ennek az ágazatnak. Ezt azóta Gillier is belátta, és elnézést kért megjegyzése miatt. Részletek a hajtás után.
Hogy miért is nem illik kekeckedni a keletről érkező vásárlókkal? A kínai turisták tavaly állítólag 72 milliárd dollárnak megfelelő összeget költöttek el Franciaországban luxustermékre, míg 2010-ben ez az összeg csak 54 milliárd volt. Az előrejelzések szerint világviszonylatban 2020-ra 44 százalékban ők veszik majd meg a méregdrága árucikkeket. Ez az arány jelenleg 15 százalék. A hirdetők többsége is tisztában van ezzel, a kínai Vogue az elmúlt hét évben alaposan meghízott a sok reklámfotónak köszönhetően. Emellett persze egyre többen nyitnak üzletet az országban és a kínai divatbloggerek is gombamód szaporodnak.
Egyelőre tartja magát az az elmélet, hogy a kínai vásárlók ízlése nem olyan kifinomult, őket jobban érdeklik az emblémák a designnál. Ha ennek valaha is volt valami valóságalapja, akkor ma már más a helyzet – írja a Guardian. Ezt mutatja a Prada példája is. Míg a Burberry bevételének növekedése több százalékkal visszaesett 2011 utolsó két negyedéve és 2012 első negyedéve között, addig az előbbi márka profitja 60 százalékkal nőtt és ez nagyban a távoli országnak köszönhető.
A Guardian szerint igenis presztízsértékű megvásárolni az olasz márka valamelyik termékét, még akkor is, ha az utcán nem mindenkinek egyértelmű, hogy mi is van a kezünkben és a feltűnő márkajegyek hiányában csak az igazi divatfanatikusok veszik észre, milyen érték van nálunk. Persze egy monogramos Louis Vuitton táskát vagy egy kockás Burberryt már messziről ki lehet szúrni, de ezeknek most leáldozott, a diszkrét márkajelzésekkel ellátott, nagyon igényesen elkészített, nagyon drága cuccok most a menők. Ezt a Bottega Veneta és Yves Saint Laurent illetékesei is tudják, és emiatt valószínűleg elég sikeresek is lesznek a kínai vásárlók körében.
Egyre több márka ismeri fel, hogy az agresszív terjeszkedés helyett az exkluzivitásra kell helyezni a hangsúlyt. Ez például azt jelenti, hogy a Hermés az elkövetkezendő öt évben csak 20 új boltot nyit világszerte. Persze ők eddig is elöljárói voltak a slow fashion mozgalomnak, a várólistáik kilométer hosszúak. Az alapelv igen egyszerű, minél nehezebb megszerezni valamit, annál jobban akarjuk. Jó, ettől még az emberek többsége továbbra sem engedhet meg magának egy saját Birkint, de talán egy papírzacskó belefér.
És ott vannak még az olyan szolgáltatások is, mint például a LuxUp, amelyet többek közt a Vogue-os Harriet Quick és Averyl Oates, a Harvey Nichols egykori munkatársa visz. A szeptemberben indult oldalon a kedves vásárlók olyan márkák termékei között válogathatnak, mint például a Marni, a Lanvin, vagy a Valentino, és a működtetők nem állítanak kevesebbet, mint azt, hogy az ajánlataik különlegesek, más üzletekben, oldalakon nem lehet találkozni hasonlókkal. Igaz, a megvásárolt darabot nem szállítják házhoz, nekünk kell elmenni a kiválasztott üzletbe. Micsoda teher!
