Valószínűleg kevés olyan ember van Magyarországon, aki ne ismerné a „túrórudit”. A klasszikus retró édesség hosszú évtizedek óta népes rajongótábort tudhat magáénak. De honnan ered a termék, hogyan készül, és mi lehet elképesztő sikerének titka? Élelmiszeripari érdekességeket bemutató sorozatunkban ma ennek járunk utána.
Honnan ered ez a méltán népszerű túrós édesség?
Mint arról korábbi tesztünk kapcsán is beszámoltunk, a mai „túrórudi” őse egy szovjet termék, a túróvaj és zsír keverékéből készült, cukrozott és csokoládéval bevont, lágy állagú, kerek formájú „глазированный сырок”, vagyis a szirok, amelyre 1954-ben magyar tejipari dolgozók figyeltek fel a Szovjetunióban egy tanulmányút során. Az édességet, amit első körben „túrómignonnak” kereszteltek el, 14 évvel később, 1968-ban a szovjet szabvány módosított változataként kezdték el hazánkban gyártani a Szabolcsi Tejipari Vállalat égisze alatt.
A túrós édesség termékfejlesztését az Erzsébetvárosi Tejüzem művezetője, Mandeville Rudolf vezényelte, a reklámpszichológiai kampány megtervezése pedig Klein Sándor, a Budapesti Műszaki Egyetem oktatójának feladata volt, aki a formaterv kialakításához két iparművészeti hallgatót vont be. Ők találták ki a klasszikus pöttyös csomagolást, ami azóta a termék védjegyévé vált.
Klein a névadás ügyében több szakemberrel is konzultált, de végül nem hallgatott senkire, és saját ötlete, a „Túró Rudi” mellett tette le a voksot. A frappáns ötlet eleinte nem aratott osztatlan sikert, mivel pornográf asszociációknak adott teret, végül azonban mégis emellett döntöttek. A többi már történelem.
Hogyan készül?
Traszkovics Zsolt élelmiszermérnök, a DIATRA Mérnöki Iroda Kft. ügyvezetője a Dívány kérdésére elmondta, a köznyelvben elterjedt gyakorlat dacára a Túró Rudi valójában nem egy általános megnevezés, hanem egy termék védett márkaneve. „A termék helyes megnevezése a túródesszert, de annak nevében szerepelhet a bevonat jellegére utaló jelzés is” – magyarázta a szakember.
Azaz minden Túró Rudi túródesszert, de nem minden túródesszert Túró Rudi.
A termék egy henger formájúra alakított túróbelsőből és az azt bevonó masszából áll. Természetesen manapság már nemcsak a massza keverése, de a formázás, a mártás és a csomagolás is teljesen gépesített rendszerekkel működik – tudtuk meg Traszkovics Zsolttól.
Az élelmiszermérnök hozzátette, a túrót a gyártás során citrommal vagy egyéb aromákkal ízesítik, a bevonathoz pedig jellemzően a csokoládé helyettesítésére kifejlesztett olcsóbb étbevonót használnak, amelyben a kakaóvajat egyéb olajokkal, például pálmaolajjal helyettesítik.
„Azon túl, hogy az így készült masszának gazdaságosabb az előállítása, a csokoládéhoz képest a kezelése is sokkal egyszerűbb. Szerepe nemcsak az íz kialakítsa miatt fontos, hanem azért is, mert a romlékony túrótölteléket szó szerint elzárja a levegőtől, ezáltal az eltarthatóságot is növeli” – magyarázta a szakember. Mint mondta, a piacon kapható termékek leginkább a túró ízesítésében és a bevonat jellegében különböznek (van olyan is, amit valódi csokoládéval vonnak be), illetve különféle töltelékű változatok is kaphatók, így mindenki megtalálhatja köztük az ízlésének megfelelőt.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
