Díszfák a kertben

A megfelelő fa megtalálása komoly kihívást jelenthet még a gyakorlott szakemberek számára is. A választékban rengeteg faj és fajta található, és ez az előny ugyanakkora hátrány is lehet, hiszen a bőség zavarában könnyű elveszni. A témáról, illetve a leggyakrabban félreismert díszfákról Megyeri Szabolcs kertészmérnökkel beszélgettünk.

Miért olyan nehéz fát választani a kertbe?

Szabolcs szerint a díszfa kiválasztása kicsit olyan, mint amikor egy kisgyerek elszabadul az édességboltban, hiszen vannak kis és nagy termetű, csüngő  és oszlopos habitusú és virágos fajták is, de a lehetőségeket még hosszan lehetni sorolni. „Az ember ilyenkor próbál abba kapaszkodni, hogy mit ismer, milyen fajt látott már, vagy melyik nevét hallotta valahol, majd gyakran ennek alapján dönt. Egyes díszfákat azonban sokan félreismernek, és vagy nevük, vagy megjelenésük alapján tartanak a telepítésüktől”, hívta fel a figyelmet a kertészmérnök.

Mitől lesz félreismerhető egy fa?

Bizonyos fajokat talán gyerekkorod óta ismersz és kedvelsz, így van egy kialakult kép a fejedben róluk. Erre nagyon jó példa a fehér eperfa (Morus alba). „Igaz, mára már nagyon megritkult az állománya Magyarországon, de pár évtizede még szívesen csemegéztünk mézédes terméséből a nyári időszak folyamán. Erről manapság is úgy tartják, hogy igen nagy termetű fa, amelynek alsó ágait alig lehet elérni, és ez megnehezíti a terméséhez való hozzáférést. Így sokan már a mérete miatt is elvetik a telepítését”, fejtette ki Szabolcs.

A másik dolog, ami miatt megbélyegezik ezt a fát, az maga a termés. Ez színében és megjelenésben is a szederhez hasonló, csak annál valamivel kisebb. „Mindig lehetett tudni, ki evett belőle, ugyanis a gyümölcsnedv erősen összefogta a kezünket, a szánkat és akár a talpunkat is.”

A fának tehát nemcsak a mérete, hanem a termése is elgondolkodtat sok kertbarátot, hogy érdemes-e telepíteni, vagy sem. Pont ez teszi félreismert fajjá is, nemesítése ugyanis igencsak előrehaladott állapotban van, így már léteznek csüngő habitusú fajtái, amelyek formás koronával rendelkeznek, illetve kompakt méretüknek köszönhetően nem növik ki a kertet.

Ezek a fák igen könnyen gondozhatók, és mesebeli hangulatot árasztanak.

Ha fehér eperfa, akkor miért fekete a termése?

A hobbikertészek sok esetben abba a hibába esnek, hogy örömmel megvásárolják a növényt, hiszen a neve alapján arra számítanak, fehér termése lesz. Aztán amikor megérnek a termések, szembesülnek azzal, hogy bizony nem egészen úgy festenek, ahogy ők elképzelték.

„Aki egy kicsit is tud latinul, annak rögtön feltűnik, hogy a faj latin neve Morus alba, ahol az alba fehéret jelent. A kifejezés azonban nem a gyümölcs, hanem a fa színére utal. A Morus alba növényeknek valójában fekete, fehér és pirosas-rózsaszín termése is lehet, ám a csüngő változatból például nem létezik fehér és piros termésű példány. Erről a vásárlás előtt érdemes tájékozódni”, szolgált magyarázattal a szakember.

Van még hasonló fa, ami szintén félreismerhető?

„A szivarfával gyakran találkozunk. Úgy veszem észre, hogy számos városban és közterületen hagyományos szivarfát ültettek, amely sok kertbarát szívét is megdobogtatja, telepítésén ugyanakkor már kevesebben gondolkoznak el”, említette meg Szabolcs. Ennek oka, hogy a középnagy termetű, kompakt habitusú faj kifejezetten terebélyes koronát nevel. Ezért aztán nem is kiskertekhez való, és főleg nem légvezetékek közelébe vagy azok alá, hiszen könnyen felnyújtózik abba a magasságba, ami számos veszélyt rejthet magában. Van, amikor ezt csak koronájának megcsonkításával lehet elkerülni.

A gömbkoronájú szivarfa nemesítésével azonban ez a méretből adódó problémakör is elhárult. A Catalpa bignonioides „Nana” fajta még kompaktabb habitusú, mint az alapfaj, ráadásul koronába oltott, ami azt jelenti, hogy a magassága nem változik, állandó marad. Emiatt bátran ültethető kisebb kertekbe, valamint természetesen légvezetékek alá és a ház elé, de nagyszerű választás útsorfának is.

Idetartozik az akác is, ugye?

A fehér akác (Robinia pseudoacacia) egy betelepített növény, amely bár nagyon jó mézelő, mégsem szokták díszkertbe ültetni, mert hatalmasra nő, nem is túl mutatós, illetve sem kisgyerekek, sem pedig háziállatok mellé nem ajánlatos telepíteni, mert tele van szúrós tüskékkel. Éppen ezért a selyemakáccal is egy kalap alá veszik, pedig annak szépségét jól mutatja, hogy virágzása alatt sokan keresik meg Szabolcsot a növényről készült fényképekkel, hogy megtudakolják, milyen fajtáról van szó.

„A selyemakác (Albizia julibrissin) ideális dísznövény a közepes és nagy méretű kertekbe is. Soha nem nő meg akkorára, mint a fehér akác, mérete kifejlett korában 4-5 méter. Bár tüskéi vannak, ezek korántsem olyan nagyok. A levelei és maga az egész lombozata igen elegáns és nemes, mintha valóban selyemből lenne. Legnagyobb különlegességei a nyári hónapokban nyíló, nagy méretű, pompomszerű virágok, amelyek igen egyedi megjelenésűek. A fa koronája terebélyes, és kiváló árnyékot ad. Érdemes tehát megpróbálkozni a nevelésével, de fiatal korában mindenképpen takarjuk, mert ilyenkor fagyérzékeny. Az alapfajnál kissé erősebb virágszínű a Tropical Dream fajta, de a legtöbben a csokiszínű levelekkel rendelkező Summer Chocolate fajtáért rajonganak”, mutatta be a növényt a kertészmérnök.

És mi a helyzet a császárfával?

Szabolcs szerint a császárfa az utóbbi évek egyik leginkább megosztó díszfája. Mielőtt trend lett volna belőle, ritkán lehetett vele találkozni, hiszen bár szép leveleket hozott és óriási, lila virágokkal díszített, hatalmas termete miatt csak kevés kertben fért el. Emellett útsorfának sem volt alkalmas, mert rövid időn belül túl magasra nőtt.

„Aztán következett egy áttörés, melynek köszönhetően a mikroszaporítással előállított egyedek magassága már kezelhetővé vált, és dús, terebélyes koronájuk lett, ezzel mélyárnyékot adva. Az újabb fák dekoratívak, továbbá kifejezetten gyorsan nőnek, így ha árnyékolás a cél, érdemes megfontolni a telepítésüket”, veti fel Szabolcs.

A növény nem szaporodik sarjakkal, ezáltal terjedése egyáltalán nem agresszív. Mivel a hibridek nem hoznak magot, nem kell tartani attól sem, hogy a kis császárfamagoncok kiszorítják a többi növényt a kertből. Ha ezt a fát választod, akkor hallgass a szakemberre, és vedd figyelembe, hogy a fiatal, 1-2 éves növények kissé fagyérzékenyek, nagy leveleinek megfelelően pedig vízigényesek.