A Washington Egyetem kutatásai alapján 94 százalékos érzékenységű PCR, tehát nukleinsav-alapú vizsgálat során az otthon levett mintát egy humán diagnosztikai laboratóriumban elemzik, az eredményről pedig 36 órán belül értesítik a pácienst – ígéri a Neumann Diagnostics, ami elhozta Magyarországra az otthoni tesztelés lehetőségét, mi pedig kipróbáltuk, hogy tényleg olyan egyszerű-e a mintavétel, mint ahogy mondják.
Hogyan zajlik a tesztelés?
Annak érdekében, hogy a tesztelés során a lehető legkevesebb emberrel érintkezzünk, a szettet futár hozza házhoz. Legtöbbünkhöz a megrendelést követő harmadik munkanapon meg is érkezett a csomag, amely egy rendkívül részletes tájékoztatót, egy vizsgálatkérő dokumentumot, egy mintavevő pálcát, egy Vírus Transzport Médiumot (VTM) tartalmazó csövet, valamint egy újabb dobozt tartalmazott. A csomagot a mintavételtől számított 18 órán belül a megadott címre, a 13. kerületbe a tesztelőnek kell eljuttatnia, innen szállítják majd a mintákat a laboratóriumba.
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
A teszt elvégzése előtt 8 órával nem lehet enni, inni, de még fogat mosni sem ajánlott, ezek ugyanis befolyásolhatják az eredményt. Egy weboldalon kell regisztrálni, itt meg kell adni a mintaazonosító vonalkódot, amelyet a nevünkhöz és a tesztünkhöz rendelnek. Ezután jöhet is a tesztelés: a mintavevő pálcát kihúzzuk a steril tokból, majd a szivacsos fejét az egyik orrnyílásunkba helyezzük, éppen csak addig, amíg nem érzünk egy kis ellenállást. Az orrnyálkahártyához dörzsölve négyszer megforgatjuk a pálcát, majd ugyanezt megtesszük a másik orrlyukban is. Ha ez megvan, a pálcát a VTM-et tartalmazó kis csőbe helyezzük úgy, hogy a szivacsos vége a folyadékba érjen. A kilógó véget levágjuk, majd visszazárjuk a csövet. Ezt követően a levett mintát tartalmazó csövet 30 percre függőleges helyzetbe állítjuk, ugyanis ez kell ahhoz, hogy a pálca fejéről a minta belemosódjon a folyadékba. Végül a tájékoztatón szereplő utasítások alapján becsomagoljuk a mintát, kitöltjük a szükséges dokumentumot, majd a dobozt leadjuk a megadott címen. És hogy nekünk milyen volt a tesztelés? Elmondjuk!
Tesztalany_1 (Barbi)
Na végre valami, amit még én sem tudok elrontani. Ezekkel a szavakkal nyugtáztam a PCR- paksaméta felbontásakor, hogy mennyire alapos és minden részletre kiterjedő leírást mellékeltek a teszthez. Nemcsak arról írnak részletesen, mire kell figyelni a teszt elvégzése előtt (nekem például eszembe se jutott volna, hogy az evés vagy ivás bármiféle hatással lehet egy ilyen jellegű vizsgálat eredményére), de szó esik arról is, mit kell előkészíteni a vizsgálódáshoz, majd annak végeztével mit és hogyan kell visszacsomagolnunk a dobozba. Arra, hogy ennek ellenére mégis kihagytam egy lépést (a mintagyűjtő flakonra nem írtam fel a nevem), logikus magyarázat nem, megoldás viszont szerencsére volt. Mivel a mintát több ponton be lehet azonosítani (regisztrálni kellett egy online felületen, és kapcsolódik hozzá egy, a mintaadóhoz rendelt vonalkód is), nem lett baj a dologból.
A teszt teljesen fájdalom-, sőt kellemetlenségmentes, a szivacsos fejű mintavételi pálcikát csak alaposan körbe kell forgatni az orrban és kész. A mutatvány végeztével a többszörösen lezárt mintát mindenféle személyes kontakt nélkül le lehet adni az erre kijelölt gyűjtőponton. Bár a teszteredményre a paksaméta szerint maximum 36 órát kell várni, az én negatívom ennél rövidebb idő alatt elkészült még úgy is, hogy közben hétvége lett. Rólam meg kiderült, hogy nem vagyok fertőzött. Jó tudni.
Tesztalany_2 (Réka)
Világéletemben ódzkodtam a kórházi környezettől (előfordult, hogy egy beteglátogatás alkalmával, csupán a szagok miatt a padlóról kellett felmosni), ezért a teszt elvégzése után egyből beugrott, milyen kár, hogy vérvételt nem lehet hasonlóképpen, otthon lebonyolítani. Ahhoz, hogy a világ legrosszabb páciense minden bizonnyal én vagyok, az is hozzátartozik, hogy a fájdalomküszöböm borzasztóan alacsony, a pálcikás mintavétel viszont egyáltalán nem volt vészes.
A teszt kétoldalas, sűrűn telegépelt leírása viszont egy pillanatra megtorpantott. Olyan hatalmas információáradat zúdul vele az emberre (hány órával evés után hova dugjam a pálcikát, amit mennyi időn belül, mikorra kell leadni, hol...?), hogy én az egyszeri elolvasás helyett minimum kétszerit ajánlok. Barbihoz hasonlóan nálam is kimaradt egy pont. Mindazoknak, akik a receptek hozzávalóinak mennyiségeivel világéletükben nagyvonalúan bántak, nem árt odafigyelni, hogy ez egyszer ne kövessék ezt a berögzült szokást.
A legkalandosabb résznek mindenképpen a minta leadása bizonyult. Az irodaházszerű épület portáján egy mosolygós hölgy fogadott, aki látszólag egyáltalán nem izgult, hogy naponta akár több potenciális hordozó is elsuhanhat kicsiny kuckója előtt. Ő irányított tovább a folyosó végén egy ajtóhoz, ahol eldobható kesztyűt kellett húznom, megnyomnom egy csengőt, és amikor zöldre váltott felette a kis, világító pötty, beléphettem az üres szobába. Itt várt az „érintésmentes doboz”, amibe a fedőt leemelve pottyantottam bele a mintámat, miközben a szemközti lenejlonozott ajtóra meredve egyre inkább úgy éreztem magam, mint egy science fictionben. (Igaz, az elmúlt hónapokban kinek nem volt ilyen pillanata?)
Ugyan az asztalkára kikészítettek egy fertőtlenítőspray-t, hogy lemosakodhassak, miután levettem a kesztyűt, úgy éreztem, a gyűjtőponton kerültem a legközelebb a tűzhöz az elmúlt hetek alatt. A teszt eredményét mindenesetre meglepően gyorsan, már másnap reggel elküldték e-mailen: nem kaptam el a vírust.
Tesztalany_3 (Zsófi)
Én az általános lehangoltságon kívül nem vagyok különösen rosszul a kórházaktól, a tűtől sem félek, sőt volt már olyan is, hogy saját magamat tetováltam. Éppen ezért bennem sokkal erősebb volt a kíváncsiság, hogy mégis hogyan működik egy ilyen. Még soha semmire nem teszteltem magam itthon, külön izgalmas volt számomra, hogy az egész pakkot házhoz hozzák, kicsit úgy éreztem magam, mintha végre megkaptam volna azt a kémiai kísérletezős játékot, amire gyerekkoromban vágytam.
A csomagban szerintem minden szuper egyértelmű, néha még úgy is éreztem, hogy kicsit túl van biztosítva a dolog, hiszen mire leadtam a mintát, minden papíron, mintavételi eszközön és dobozon szerepelt a nevem ÉS a hozzám tartozó kód is. Mivel reggel érdemes a tesztet végezni, kicsit nehezményeztem, hogy a labor honlapján nem lehet a tesztelést megelőző napon regisztrálni, ugyanis meg kell adni a tesztelés dátumát, itt pedig csak az adott napot tudtam kiválasztani. De még a regisztrációval együtt sem telt 20 percbe a mintavétel – mint ahogy ezt a leírásban is jelzik.
A legnagyobb nehézséget az okozta, amikor a mintavevő pálcát (rajta az orromból vett mintával) úgy kellett tartanom, hogy nem ér hozzá semmihez, miközben ki kell nyitom a VTM-folyadékot tartalmazó csövet, hogy elhelyezzem benne a pálcát. Életemben először éreztem úgy, hogy bárcsak eggyel több kezem lenne, de szerencsére akadt itthon egy plusz segítő kéz. Ettől eltekintve minden simán ment, egyáltalán nem volt kellemetlen érzés a mintavétel, és számomra jól követhető volt a leírás is. A mintaleadás volt talán az egész folyamat legkevésbé steril lépése, de maszkkal és kesztyűvel felszerelkezve itt is biztonságban éreztem magam. És bár pénteken adtam le a csomagot, már hétvégén megérkezett a negatív eredményem. Éljen!
