A legtöbb ember fogkefét, fogkrémet és fogselymet használ a fogtisztításhoz, egyes népcsoportok azonban jóval hagyományosabb technikákkal próbálnak boldogulni. A The Conversation szerint ezeknek a módszereknek a némelyike hatékonyabb, mint a többi, de olyanok is vannak, amik többet ártanak, mint amennyit segítenek.
Miswak
A Közel-Keleten, illetve Dél- és Délkelet-Ázsia egyes részein az arakfa (Salvadora persica) ágával mosnak fogat. Ehhez előbb lehántolják a végét, 10-15 percre vízbe vagy rózsavízbe áztatják, majd egy kicsit megrágcsálják, hogy szétnyíljanak a rostjai. A miswakot ezután szinte ugyanúgy lehet használni, mint egy sima fogkefét. Az arakfa előnye, hogy nemcsak természetes, de magas koncentrációban tartalmaz fluoridot és más antibakteriális anyagokat, amikkel megelőzhető a fogszuvasodás.
Rágófák
Más kultúrákban az emberek aromás fafélékkel igyekeztek felfrissíteni a szájukat. Az úgynevezett rágófák több ezer éves múltra tekintenek vissza: a feljegyzések elsőként az időszámításunk előtti 3500-as években említik őket az ősi Babilónia kapcsán.
Kutatások szerint gallyakkal hasonló tisztító hatás érhető el, mint a hagyományos fogkefékkel, ám a fogak közötti területhez nem feltétlenül férnek hozzá, nem megfelelő használatuk esetén pedig felsérthetik a fogínyt, illetve kárt tehetnek a fogakban is.
Ujjak
Vannak népcsoportok, amelyeknek a tagjai különféle anyagokat dörzsölnek a fogaikra az ujjuk segítségével. Bizonyos muszlim országokban például a diófa kérgét alkalmazzák ilyen célra. Úgy tartják, hogy antibakteriális és fehérítő hatása is van, de kutatásokkal ezt egyelőre nem igazolták, ahogy esetleges mellékhatásait sem vizsgálták.
Téglapor
India, Afrika, Délkelet-Ázsia és Dél-Amerika vidéki régióinak egyes lakói téglaporral, sárral, sóval vagy hamuval oldják meg a fogmosást. Habár ezek valóban képesek eltávolítani a lepedéket, nem tartalmaznak fluridot, és gyakran abrazív hatásúak, ami a fogak érzékenységéhez, sőt a fogíny visszahúzódásához vezethet.
Szén
A szénpor szintén hagyományos fogtisztító megoldásnak számít. A több modern fogkrémben és fogkefében is visszatérő anyag a bizonyítékok alapján a káros baktériumokhoz kötődve képes inaktiválni azokat.
Bételbors
Attól, hogy valami természetes, még nem feltétlenül tesz jót. A Délkelet-Ázsiában fogtisztításra használt bételdió és bételbors például elszínezheti a fogakat, de ami ennél is rosszabb: a szájüregi daganat megnövekedett kockázatával hozzák összefüggésbe.
Olajos öblögetés
Az ősi ajurvédikus módszerek közé tartozó olajos öblögetés lényege, hogy 15 percen át kis mennyiségű kókusz-, szezám- vagy napraforgóolajat kell öblögetni a szájban. Ettől azt várják, hogy kimossa a szájüregből a baktériumokat és méreganyagokat. A közelmúltban végzett vizsgálatok alapján a rutinszerű fogmosással és fogselymezéssel kombinálva a technika az ínygyulladás visszaszorításában is segíthet.
Modern technikák
Az Egészségügyi Világszervezet szerint a fogszuvasodás és a különféle ínybetegségek a leggyakoribb megbetegedések közé tartoznak, és a világ népességének nagy részét érintik. Néhány kivételtől eltekintve a problémák pusztán megfelelő szájhigiénével és egészséges táplálkozással is megelőzhetők lennének, ebből pedig az következik, hogy nagyon sokan vannak, akik valamit rosszul csinálnak.
A modern szájhigiénés eszközöket eleve úgy tervezik, hogy a nehezen elérhető helyeken is hatékonyan tisztítsanak (ehhez persze az is kell, hogy helyesen használják őket), néhány technika ugyanakkor – mint az olajos öblítés – hasznos kiegészítés lehet ehhez.
Ha attól tartasz, hogy te is rosszul mosol fogat, alábbi cikkünkből megtudhatod, hogy tényleg így van-e.
