Azt, hogy milyen feliratok szerepelhetnek egy élelmiszer csomagolásán, jogszabályok határozzák meg, de a fogyasztók sok esetben nincsenek tisztában ezek hátterével. Cikkünkben Szöllősi Réka, a Felelős Élelmiszergyártók Szövetségének ügyvezető igazgatója sorol fel 6 kevésbé ismert érdekességet a jelölések kapcsán, amik a vásárlásnál is a segítségedre lehetnek.
1. A feliratok nem lehetnek megtévesztők
Az élelmiszerek jelölésében nem szabad olyan tulajdonságokat kiemelni, amelyek az összes hasonló termékre jellemzőek. Egy konzervre például nem írhatják rá, hogy nem tartalmaz tartósítószert, hiszen a szabályozás eleve kizárja ezt, így a gyártó tévesen azt sugallná vele a fogyasztóknak, hogy a többi termékben viszont megtalálható.
2. Nem állítható be akármi egészségesnek
Szigorú jogszabályi feltételei vannak annak is, hogy milyen kijelentéseket lehet tenni egy élelmiszer egészségre gyakorolt hatásával, illetve tápanyagtartalmával kapcsolatban (például hogy erősíti az immunrendszert vagy magas rosttartalmú). Gondoljunk csak például a csökkentett cukortartalomra, ami csak akkor kommunikálható, ha az legalább 30 százalékos energiatartalom-csökkenést jelent egy hasonló termékhez képest. Az engedélyezett állításokat és a szükséges feltételeket uniós lista tartalmazza.
3. Fogyaszthatósági és minőségmegőrzési idő: nem ugyanaz
A jelölésben szerepelnie kell a fogyaszthatósági vagy minőségmegőrzési időnek is. A kettő között azonban van egy fontos különbség. Az élelmiszer-biztonsági szempontból érzékenyebb termékek esetében a gyártó a fogyaszthatósági dátum lejártáig tudja garantálni, hogy az előírt (és szintén feltüntetett) tárolási körülmények között az élelmiszer biztonságosan fogyasztható marad. A minőségmegőrzési idő ezzel szemben azt jelenti, hogy a lejáratot követően a termék érzékszervi tulajdonságai változhatnak, de még egy jó darabig fogyasztható marad, tehát nem szükséges automatikusan kidobni.
4. Kötelező feltüntetni a tápértékeket
A legtöbb élelmiszeren kötelező az úgynevezett tápértékjelölés feltüntetése, ám a vonatkozó jogszabály alapján vannak kivételek is, ide tartoznak például a nagyon kis felülettel rendelkező, apró termékek. A jelölés minden esetben megmutatja, hogy az adott termék 100 grammjában/milliliterében milyen mennyiségű energia, szénhidrát (ezen belül cukor), zsír (telített és telítetlen zsírok), fehérje és só található. Egyes tápanyagok vagy vitaminok feltüntetése ugyanakkor nem kötelező, de lehetséges (például rostok, vitaminok), másoké pedig nem megengedett (például koleszterin, transzzsírsavak).
5. Nem mindegy, mi és hova kerül
Ugyancsak jogszabály határozza meg, hogy az információkat hol és milyen sorrendben lehet elhelyezni, adott esetben megismételni a termékek csomagolásán.
6. Nem mindig kell feltüntetni a származási helyet
Az élelmiszerek származási helyének feltüntetése – egyes termékcsoportok kivételével – csak akkor kötelező, ha ennek elhagyása a fogyasztó megtévesztésével járna. Ha például egy sajt csomagolásán ott virít az Eiffel-torony, de a sajt nem Franciaországban készült, akkor erre a tényre fel kell hívni a figyelmet a gyártási hely megjelölésével.
