A Facebook atyja a közösségi portált illető jelentős változásokról számolt be az április végén megrendezett eseményen, melynek elsődleges célja, hogy tisztára mossa a vállalat hírnevét az elmúlt két év folyamatos adatkezelési botrányait követően. Zuckerberg többek közt a biztonságos, privát üzenetküldés, a magukat egy idő után automatikusan kitörlő üzenetek, illetve a különféle egyéb csetalkalmazásokkal (Messenger, WhatsApp, Instagram DM) való fúzió ötletét lengette be. A Facebook azonban teljesen másképp értelmezi a magánélet védelmét, mint az átlagemberek – véli Rob Price, a Business Insider szerzője.
A Facebook mindent tud rólad
A maga 550 milliárd dolláros tőkéjével a Facebook hatalmas piaci szereplőnek számít, a vagyon jelentős része pedig abból a hatalmas reklámmennyiségből származik, mellyel a közösségi oldalon nap mint nap szembetalálkozunk. A Facebook igazi aranybánya a különféle vállalatoknak, hiszen segítségével személyre szabhatják hirdetéseiket, így azokat célozhatják meg velük, akiket valóban érdekelhetnek a reklámozott termékek. A közösségi oldal ugyanis szinte mindent tud rólunk. Tudja, hová jártunk iskolába, hol élünk és dolgozunk, mely ismerőseinkkel kommunikálunk a legtöbbet, mi a hobbink, milyen filmeket és zenéket kedvelünk, hová járunk szórakozni, milyen termékeket vásárolunk. Ezeket az információkat bonyolult algoritmusok segítségével dolgozza fel a rendszer, majd segítségükkel személyre szabott hirdetésekkel bombáz bennünket.
Az elmúlt évek adatkezelési botrányai főként akörül alakultak ki, hogy a Facebook nem átállotta hasonló, személyes információinkat jó pénzért cserébe harmadik félnek – elsősorban a náluk reklámozó cégeknek – továbbítani. Price szerint a Zuckerberg által belengetett változások inkább afféle parasztvakításnak számítanak, melyek a problémát egyáltalán nem oldják meg, és vajmi keveset változtatnak a legnagyobb közösségi platform adathalász természetén.
Hiába nem tudnak mások beleolvasni privát levelezésünkbe, ha minden egyéb információ pusztán profilunk és Facebook-tevékenységünk alapján rendelkezésükre áll. A szerző ahhoz hasonlítja a helyzetet, mint mikor egy üzletember füldugóval a fülében figyeli, miközben legjobb barátunkkal beszélgetünk. Habár nem hallja, miről folyik a társalgás, minden egyéb nonverbális jelzés (ruhánk, testbeszédünk, a helyszín stb.) jól értelmezhető számára. Ez pedig nem éppen a magánélet védelme, legalábbis nem azon a módon, ahogyan mi azt gondoljuk.
Tágul a tér, de a falak megmaradnak
A Facebook-alapító másik nagy innovációja az egyéb, a cégcsoport tulajdonában lévő üzenetküldő alkalmazások, a Messenger, a WhatsApp, illetve az Instagram DM fúziója a legnagyobb közösségi oldallal, mely azt jelenti, hogy a felsorolt applikációk bármelyikének segítségével válthatunk üzeneteket bármelyik másik alkalmazást használó ismerőseinkkel, kikerülve a Facebook privát üzenetküldési funkciójában rejlő csapdákat. Ez azonban csupán félmegoldás Price szerint, hiszen még így is megmaradnánk a Facebook falain belül, csupán kibővülne az azokon belüli mozgástér. Nem véletlen, hiszen sohasem lenne olyan ostoba az anyavállalat, hogy feladja saját dominanciáját a közösségi média felett.
A botrányok sújtotta gigavállalat tehát azzal kecsegtet bennünket, hogy ezentúl minden megváltozik. Sok tekintetben azonban úgy tűnik, ugyanúgy maradnak a dolgok. Egy radikálisabb változás megingathatná a Facebook legfőbb bevételi forrását, ezt pedig nem mernék megkocáztatni a tulajdonosok. Kiderül majd, mennyi valósul meg az ígéretekből, és hogy valóban biztonságosabb hellyé válik-e a közösségi média a jövőben.
