Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Profi divatfotós mesélt arról, hogyan készíthetsz új és menő Facebook-profilképet
Jó portréfotót készíteni nem egyszerű, mindegy, hogy egy szelfinek szánod az Instagramra vagy profilfotónak a Facebookra, esetleg munkakereséshez kell rólad egy jó kép. Wetzlarban jártunk, a Leica központjában, ahol Alex Lambrechts divatfotós segített abban, hogyan lehet telefonnal is profi képeket csinálni, többek között olyan portrét, ami kitűnik a megszokottak közül.
Az okostelefonokba beépített mesterséges intelligencia nyilván sokat segít a képeken, de Wetzlarban annak jártunk utána, hogy mi mindenre kell még ezen kívül odafigyelni, hogy ne csak jó minőségű, de izgalmas képeid legyenek. Sorozatunk következő részeiben pedig elmondjuk, hogyan készíts profi nyaralós képeket úgy, hogy azok történetet meséljenek, mit kell tudni az ételfotózásról, és mi a helyzet az éjszakai fotózással.
Alex Lambrechts
Oktatónk egy túlmozgásos, állandóan beszélő uruguayi születésű fotós, aki Ausztráliában nőtt fel, azóta pedig az egész világot beutazta. Több kiállítása volt a fekete-fehér munkáiból, de mostanában inkább színesben gondolkodik, viszont visszatért az analóg fotózáshoz is a divatmunkái során. A képeivel nagy divatházak kampányai mellett a GQ, Elle, Nylon és még számtalan magazinban lehet találkozni. Wetzlarban ő mondta el nekünk, hogyan is álljunk a portékészítéshez és az ételfotókhoz, és mivel működött, ezért most mi adjuk tovább a lépéseket, amik közül az első és legfontosabb, hogy mindent, de tényleg mindent felejts el arról, amit eddig gondoltál a portréfotózásról, mert az 2018-ban már baromi unalmas.
Alapszabályok portrékészítéshez
Van néhány olyan alapszabály. amit azért tudnod kell ha valami igazán izgalmasat szeretnél alkotni.
- A legfontosabb, hogy amennyiben profi géppel csinálod a felvételeket, állj távol a modelledtől, a lencse kialakítása miatt ugyanis a közelről fotózás szélesíti és torzítja az arcot, ez pedig nyilván nem célja egy portréfotónak sem.
- Figyelj arra, hogy te hol vagy a fotózás közben. A célod az, hogy a modelledet erősnek, szépnek, igazinak mutasd. Ha például fölülről fotózod, lehet, hogy nem látszódik a tokája, viszont a képeden kiszolgáltatott, gyenge és erőtlen lesz. Változtass a pozíciódon, próbálj ki különböző szögeket. Igen, talán le kell guggolnod, sőt az is lehet, hogy le kell feküdnöd a betonra, de mivel az egész életedben mindent szemmagasságból látsz mindent, ha izgalmasat szeretnél alkotni, akkor ezt el kell felejtened.
- Tűnj ki a képeiddel, és ne másolni akarj. Inspirálódni lehet, de ne akarj beállításokat, pózokat leutánozni, mert egyrészt azt már megcsinálta előtted valaki, másrészt az nem te leszel. A portrénak a modellről kell szólni, az ő személyiségéről, pillanatáról.
- Nem kell használni a szépítő funkciót. Felesleges, mű és teljesen kifejezéstelen lesz az arc, ráadásul az emberek is azonnal kiszúrják, és Lambrechts szerint azonnal azt feltételezik, hogy sokkal rosszabb az eredeti, mint valójában. Itt is a fényekre, a beállításokra figyelj, játssz az árnyékokkal. A barna hajúak engedjék ki a hajukat, a szőkék pedig fogják össze, mert a fényt visszaveri a hajuk, és szélesebbnek tűnik az arcuk.
Hogyan legyen oldott a hangulat?
A portréfotózás egyik legnagyobb feladata, hogy olyan hangulatot teremts, ami oldott, fesztelen, és ahol a modelled mer természetes és önmaga lenni. Mikor te készítesz képeket a barátnődről vagy ismerőseidről, megvan az az előnyöd, hogy ismered az alanyt, bízik is benned, de mikor kamerát fognak valakire, akkor befeszül. Nincs ebben semmi rossz, a profi modelleknek is kell idő, amíg felengednek. Lambrects a következőket tanácsolta nekünk arra, hogy minél oldottabb legyen a fotózás.
- Minden portré célja, hogy azt mutasd meg, hogy az alany jól érzi magát, kényelmes neki a helyzet és rendkívül magabiztos. Soha ne akard másnak mutatni, mint amilyen valójában. Lambrechts például soha nem utómunkázik a modelljein, inkább játszik úgy a fényekkel és beállításokkal, hogy a végeredmény retusálás nélkül is megfelelő legyen neki is, és a modelljének is.
- Fotózás előtt beszélgessetek, akkor is ha olyan a modelled, akivel jól ismeritek egymást. Beszéljétek át, hogy milyen képeket szeretnétek, mit szeretnétek megmutatni ezekkel a képekkel.
- Fotózás közben is beszélgessetek. Beszéltesd az alanyod, hogy feloldódjon, és közben is elkapj olyan pillanatokat, amikor mondjuk éppen őszintén nevet, vagy elmereng.
- Szintén segít abban, hogy természetes legyen a kép, ha mozgatod az alanyt. Megkéred, hogy lassan forduljon jobbról balra, majd vissza, lépjen előre és hátra, csináljon bármit egymás után sokszor, hogy oldódjon, természetes legyen, és hogy eltereld a figyelmét arról, hogy őt most éppen fotózzák.
- Minél jobban bízik benned, te is minél inkább tűnsz úgy, hogy pontosan tudod, hogy mit miért csinálsz, annál egyszerűbb lesz a fotózás.
Jöhet a fotózás
Nem baj ha nincs profi stúdiód, mert ott a természet, ahol sokkal izgalmasabb képeket lehet készíteni. A természetes fények, az árnyékok, mindennel lehet játszani, derítőnek használhatsz egy fehér falat, kísérletezhetsz azzal, hogy például a víz hogyan veri vissza a fényt.
Nem baj, ha kilóg az alanyod a képről. Nekem ezt volt a legnehezebb kiviteleznem a workshop során. Eddig mindenki azt hallotta, hogy fontos, hogy mondjuk ne maradjon le az alany fél feje a képről, vagy ne lógjon ki a keze. Most kiderült, hogy de, igen is izgalmassá tesz egy képet az, ha például új keretet adunk neki, és lemarad a fejtető, mert ilyenkor például azonnal a modell szeme, tekintete kerül előtérbe.
Ne félj játszani az árnyékokkal. Persze gyakorlás kérdése, hogy észrevedd, de ha látsz egy klassz árnyékot, amit belekomponálsz a képbe, azonnal lesz egy különleges fotód.
Hátulról jön a fény? Semmi gond, sőt örülj neki! Évekig hallgattam, hogy nem lehet jó képet csinálni Nappal szemben, pedig de. A titok egyébként annyi, hogy alul kell exponálni a képet, legalábbis Lambrechts gyakorlatilag az összes képével ezt csinálja.
Legyen szuperhős az alanyod. A legtöbben félnek az olyan fotóktól, amik lentről készülnek, mert attól nagyobbnak tűnnek rajta. Alapvetően ez igaz is, de ilyenkor a fotós dolga, hogy úgy állítsa be az modellt, úgy játsszon a fényekkel, és olyan szöget találjon, ami jót tesz a képnek. Vagyis kísérletezz ezzel a beállítással is, csak légy türelmes, és ne félj kúszni-mászni a földön.
Összegezve tehát hagyd, hogy a modelled feloldódjon, gyakran válts szöget és testhelyzetet, és ne félj attól sem, ha egész testrészek maradnak le a képről. Jöhet hátulról a fény is, a lényeg az, hogy egy olyan fotód legyen, ami kifejezi, hogy az alanyod jól érzi magát a bőrben, kissé szokatlan, és van valami különleges hangulata.
És akkor mutatjuk, hogy nekem mit sikerült ebből az egészből elsajátítanom. Tehát eddig az uncsi fotósok táborába tartoztam, aki mindent középre rendezett, gondosan ügyelt arra, hogy viszonylag szépen mosolyogjon az alany, ne pislogjon, vagy ne a tüsszentés előtti állapotát örökítsem meg. Lambrechts a workshopon el is mondta a képeimről, hogy unalmasak, és megkért, hogy csupa olyan dolgot csináljak, amit eddig nem mertem. És akkor születtek meg ezek a képek róla, ő pedig elégedetten konstatálta, hogy ezek már olyan portrék, amik már képesek arra, hogy a nagy instagramos képpörgetésbe az emberek megálljanak, és talán jobban megnézzék.
