Miután tesztünk keretében végigettük a magyar rudik jelentős részét, lehetőséget kaptunk, hogy kedvenc desszertünk keleti értelmezését is kipróbáljuk. Ki tudna erre nemet mondani!? Csapatunk ezúttal sem szorult különösebb noszogatásra, örömmel vetettük bele magunkat a feladatba.
Miben más?
Horváth Istvántól, a litván Zemaitijos Pienas cég képviselőjétől megtudtuk, a túrórudi elődjét minden szovjet utódállam, így a Baltikum is a magáénak vallja, és a régióban manapság is óriási kultusznak örvend.
„Itt fűzném hozzá, hogy az első magyar elnevezése a terméknek mennyire találó volt. Valóban puhább, édesebb ízvilágú és mignonosabb mint a mi rudink.”
Mint mondta, a volt Szovjetunió területén az édességet az „ősi”, nagyjából az eredetivel megegyező recept alapján gyártják, méghozzá vanília hozzáadásával. Ez az ízesítés már a téglatest alakú orosz termékben, a Szirokban is megjelent.
„Még ma is fő erénye az édességnek, hogy 84,5 százalék habosított krémtúrót tartalmaz, és nincsenek benne adalékanyagok.”
A litván rudik - hivatalos nevükön tejdesszertek - szintén ezt a vonalat követik. A hazai boltokban is elérhető Magija kizárólag természetes anyagokból készül (ami a magyar termékek többségéről nem mondható el), és a vaníliás mellett két egyéb ízesítésben, karamellás bevonattal, illetve csokidarabkákkal kapható. Naná, hogy mindhármat megkóstoltuk.
Milyenek voltak?
Finomak! De azért nem egészen olyanok, mint amit megszoktunk. És nemcsak a hengeres forma miatt. Át is adnám a szót kóstolóinknak, akik a következőképp nyilatkoztak a litván rudiértelmezésekről:
- Mindegyik isteni finom, lágy és krémes állagú, kiegyensúlyozott ízvilágú. A vaníliás jobban ízlik, mint a csokis, biztosan azért, mert a magyar túrórudik erre kondicionáltak. De a csokis is finom, egy kicsit tényleg egy jégkrémre emlékeztet. Mindegyiket venném.
- Tök finomak. A karamellás cuccokért mondjuk annyira nem rajongok, de még így is bejön, a lágy túrótöltelék kompenzálja a karamella tömény ízét, szóval finom. A vaníliásban nem éreztem ki a vaníliát, de összességében finom. A csokis pedig a csokis jégkrémekre emlékeztet. Nem rossz, de nekem bőven elég, ha a bevonat kakaós, ez már túl sok. Mindegyikben pont jó a töltelék állaga és az is, hogy a bevonat nem kőkemény, hanem szépen rásimul a krémre.
- Érdekes módon én a sima csokis (kék csomagolású) és a karamellás (világosbarna csomagolású, világosabb színű) között nem sok különbséget éreztem. Mindkettőt elég gusztustalannak találtam. Az állaguk nagyon nyúlós volt, és ízre sem nyertek meg. Meglepő volt, hogy külsőre mindegyik inkább Milky Wayre vagy más hasonló csokiszeletre hasonlított, de érzetre utána tényleg inkább jégkrémszerűek voltak (ahogy a többiek is mondták), mint túrórudisak. Számomra nagyon nagy különbség volt a korábban kóstolt kettő és a sötétbarna papírba csomagolt, sötétebb színű, szerintem étcsokis ízű között: utóbbi ugyanis kifejezetten ízlett. Ja, és a sima csokisat és a karamellásat fura módon nemcsak minőségre, hanem ízre is tök egyformának találtam.
- A vaníliáson vékonyabb és olvadósabb a csoki, mint a Túró Rudin, a túrókrém pedig kellemesen savanykás, kissé szárazabb a megszokottnál. Vaníliásnak mondjuk nem vaníliás. A csokis olyan, mint a Chita jégkrém volt régen. A harmadik ugyanaz, mint a vaníliás változat, csak karamellával. Ha szeretném a karamellát úgy általában, akkor bejönne.
- A sima kicsit savanykás, mégis vaníliás ízű a belseje. A csokiréteg nem annyira roppanós, de összességében meglepően finom. A karamell nem a kedvencem, úgyhogy nálam ez az utolsó a listán, de a minőségével nincs semmi bajom. A csokis kívül is, meg belül is csokis, juj, nagyon finom. Hamar eltelít mondjuk, úgyhogy nem tudom, hogy egy egész rudat meg lehet-e enni belőle, de kellemesen csalódtam benne.
