Gyerekként az ember még őszintén tud rajongani dolgokért. Nincsenek prekoncepciói a magas kultúráról, gasztronómiai remekekről és az egészséges étkezésről. Aztán jön a főiskolás lét. Az ember próbál minél kisebb energiabefektetéssel és minél kevesebb pénzből enni valami meleget, ami esetleg még laktat is. Hány kollégiumban van rendes tűzhely főzőedényekkel, és ki akar utána még mosogatni is? Na, most megtaláltuk az ideális ételt: mirelit rántott párizsi kenyérpirítóban elkészítve! Nem hangzik túl jól? Hát, mert nem is az!
Mikor megláttuk, hogy a rántott párizsi újra divatba jött, ráadásul mirelit verzióban, tudtuk, hogy ezt ki kell próbálnunk. Aztán amikor kiderült az is, hogy ehhez elég egy kenyérpirító is, vagyis a szerkesztőségben is le tudjuk tesztelni, akkor éreztük úgy, hogy tényleg elérkezett a mi időnk.
A kollégák nagy részét undorral övezett bizsergő vágyakozás fogta el, amikor megtudták, hogy hamarosan milyen ebédet rittyentünk nekik. A Saga Fini Mini gyorsfagyasztott párizsi a kenyérpirítóban süthető tasakkal pontosan olyan bizarr, mint ahogy az elsőre hangzik. Mondjuk a csomagolása cuki, de az meg pont arra jó, hogy a gyerek kihisztizze a boltban a szuperhősös csomagot. De kezdjük az elején.
Összetevők
A gyorsfagyasztott párizsiról már az összetevőknél kiderül, hogy azért ez nem lesz az egészséges étkezésünk alappillére. A terméknek mindössze fele a pulykapárizsi, aminek mindössze az 51 százaléka pulykahús, a többi meg sertésszalonna, csontokról mechanikusan lefejtett pulkyahús, víz, só és még sokan mások. A panír tartalmaz búzalisztet, búzakeményítőt, vizet és sót is, meg persze folytathatnánk még a sort tovább is, és ne maradjon ki felsorolásból a napraforgó olaj sem.
Az elkészítés
Két módon lehet nekieesni a rántott párizsinak: az egyik a hagyományos olajban sütés, a másik pedig az, amit mi is választottunk, a kenyérpirítós verzió. Ehhez a csomagban találtunk egy darab tasakot, amibe két párizsi fér. Ha két tasak lenne benne, akkor egy sütéssel akár négy párizsit is süthettünk volna, sokkal energiatakarékosabb lenne, hiszen akkor nemcsak a pirító egyik részében sütnénk valamit.
Első körben fel kell engedni a párizsikat két percig a kenyérpirító defrost funkciójával, amiről eddig nem is tudtuk, hogy létezik, aztán pedig szabadjára engedhetjük a fantáziánkat, mert csak annyit írnak, hogy a legmagasabb hőfokon pirítsuk meg. Hogy ez 5 perc vagy 15, az sosem derül ki (olyan 10 percig sütöttük, volt, aki szerint még kellett volna, volt, aki szerint ezen már az sem segített volna). Nagyjából a második perctől kezd el terjengeni a penetráns olajszag, pedig a szerkesztőségi konyhában sok minden van, de olaj az egészen biztosan nem. Ez egyébként addig eszkalálódott, hogy a sütés végére annyira olajszagú lettem, mintha egy hetet töltöttem volna non-stop egy nagyforgalmú balatoni lángosozóban állva. Olajos lett a sütőzacskó és a tányér is, pedig semmilyen zsiradékot nem adtunk hozzá. Igazából a fő kérdés az, hogy ha ezt olajban sütöttem volna ki, akkor vajon több olaj lett volna a serpenyőben, mint mikor beletettem?
Vélemények
Mivel a mostani tesztünknél mindenki tudta, hogy mit eszik és nem volt versenytárs, ezért a pontok is feleslegesnek bizonyultak, főleg, hogy a vélemények többsége magáért beszél. Az tény, hogy a gyerekkori nosztalgiázás miatt nagy sikere volt a tesztnek, de csak addig, amíg fel nem szolgáltuk a falatokat.
- "Az egész nagyon bizarr, mint valami sci-fi kaja. panírban még egész normális, ahogy kinéz, de az a mélyrózsaszín párizsi a panír alatt... perverz. És ami ennél is rosszabb: az íze. Mert az nem annyira szörnyű, sima meleg olajíz, de az utóíze nagyon makacs és nagyon zavaró. Még egy kávé után is érzem a fáradtolaj ízt a számban. Soha, de soha többé nem ennék ilyet, szerintem nagyon rossz dolog ez."
- "Gyerekként rendszeresen ettem rántott párizsit, talán még szerettem is, bár megkoptak az emlékek, és biztosan nem ez a termék hozza vissza ezeket. A színe is hitetlenül természetellenes (ez nyilván nem bug, hanem ficsör), amit még talán megbocsátanék, de a bunda, és az utána órákig velünk maradó olajos utóíz teljesen értékelhetlenné teszi. Pedig az ötlet alapvetően nem rossz, hiszen minimális energia befektetéssel készíthetsz el olyan kaját, ami miatt tényleg felesleges a tűzhely mellett aszalódni, hogy aztán órákig szellőztess."
- "Ez a cucc egy óriási paradoxon. A párizsi színre a bizarr fajta, amit soha nem vennék meg, íze sincs sok, a panírnak sincs panír íze, inkább valami kiszáradt, fűrészporos valami benyomását kelti, érthetetlen módon olajszaga van, és valamiért mégis ÍZLIK. Szerintem túl sok E-t ettem az évtizedek folyamán."
- "Egyrészt teljesen lenyűgöz a sütőzacskós megoldás, biztos vagyok benne, hogy a kolikonyhákban ez olyan forradalom lesz, mint a Holdra szállás, a vízforraló vagy éppen a Vifon leves megjelenése. Másrészt mérhetetlenül csalódott vagyok, mert ennek a terméknek egyáltalán nincs íze, ami mondjuk nem olyan fura, hiszen az összes összetevő nagyjából csak 25 %-a hús, a többi az mindenféle ki tudja, mi. Az is fura, hogy valamiért a gyerekekre akarják pozicionálni ezt az egészet, de egy kisgyerek még ezzel a sütőzacskós dologgal sem tud szerintem elbánni, szóval a szülő készíti el neki. A szülőnek viszont az esetek döntő többségében van tűzhelye, amin azért lényegesen kényelmesebben lehet megmelegíteni a párizsikorongokat, szóval fölösleges a sütőzacskó. Szóval maradnak a konyhával nem rendelkező, az elfogyasztott ételek minőségére nem túl sokat adó emberek, mint célcsoport, ezek pedig egyértelműen az egyetemisták, őket viszont nem ilyen béna kisgyerek-kompatibilis csomagolással lehetne igazán megfogni."
- "Zseniális ötlet, hogy kenyérpirítóban is meg lehet sütni. Igazi kamasz/kollégista kaja, gyermekkori menzanosztalgiával fűszerezve. Amúgy szerintem minden túl vastag benne: a hús és a panír is. De a vajaskenyér - kínai leves - főtt virsli szentháromság változatosabbá tételére kifejezetten alkalmas."
- "Gyerekként rajongtam a rántott párizsiért. Emlékszem én az oviban találkoztam vele, aztán könyörögnöm kellett, hogy otthon is bekerüljön a menübe. De azért az jobb volt. Ebben eleve túl vastag a párizsi. A színe pedig annyira élénk, hogy hirtelen azt hittem, hogy valami eperkrém torta. Az íze nagyon olajos és mű, a panír vállalhatatlan. Meggyalázták a gyerekkori párizsi emlékét."
- "Ha gyors kajára vágynék, akkor is inkább rendelnek valami egészségtelen kaját , amire 1 órát kell várni minthogy ilyet egyek. Íztelen, lenyelni alig lehetett, vastag a párizsi benne, a prézli műanyag, igaziból a párizsi is műanyag."
- "Nagyon éhes voltam amikor odahoztátok, hogy kóstoljam meg, úgyhogy még örültem is neki. Aztán az öröm nem tartott sokáig. A kinézetén meglepődtem, rosszabbra számítottam valamitől, ami egy kis tasakban, pirítóssütőben készül. De ha félbevágod, a párizsi színe már elég rémisztő benne. Ha túllendülsz a lehetetlen színű húson, és beleharapsz, először egész kellemesen gyerekkori menzaízű, de aztán támad az olajos bunda. Egyetlen falatot ettem belőle, mégis olyan érzésem volt utána, mintha több deci étolajat ittam volna rá. De ha azt nézzük, hogy miután egy falatot ettem belőle farkaséhesen, úgy elvette az olajos utóíz az étvágyamat, hogy még legalább másfél óráig kibírtam ebéd nélkül, akkor valamire mégis jó. "
- "Nagyon tetszik a kis táskája, amiben sütni kell, viszont maga a dolog lehangoló. Főleg csak olajíze van, csúnya benne az állottbordó párizsi, és az egész meg a menzás emlékeimnél is szomorúbb."
- "Nagyon mű a prézli, és a szaga ahogy megcsapja az orrot - bár hasonlít valamelyest a párizsiéra - de kevésbé étvágygerjesztő. Meg ahogy ráragad a prézli a párizsira... inkább fűrészporízű"
- "Pont olyan íze volt, amilyet az ember egy félkész rántott párizsitól elvár. Nem sokban különbözött az iskolai menzán kapott cucctól, maximum annyiban, hogy ez nem tocsogott az olajban, ami egyébként ebben az esetben nem előny. Én elégedett voltam a termékkel. Tökéletes junk food. "
Cserébe legalább nem olcsó
Azt hittük, hogy legalább anyagilag megéri a dolog, mert valószínűleg a kollégisták vagy a nyári szünetben otthon lebzselő iskolások a fő célcsoport. Tévedtük, a 330 grammos kiszerelés, ami 8 darab mini korongot tartalmaz, ugyanis 799 forintba kerül, és ha megnézzük a fajlagos árát, akkor jön csak az fekete leves, egy kiló ebből 2421 forintba kerül a Tescóban. Igen, mindezt egy olyan termékért, amiben alig van hús. Ennyiből már bőven lehet filézett csirkemellett vásárolni körettel együtt. Igaz, az nem készül el a kenyérpirítóban, nekünk kell megsütnünk- és főznünk.
