Sokan gondolják, hogy a lazacdarabokból főzés közben szivárgó fehér trutymó valamilyen zsiradék, és nagyjából ugyanaz történik a lazaccal, mint egy piruló bacon szelettel. A saját színnel rendelkező hal kedvelőinek azonban most sem kell csalódnia kedvencükben: a fehér nyálka nem zsír, hanem egy hő hatására előbújó fehérje.
A fehérjét albuminnak hívják, és teljesen ártalmatlan, ennek ellenére szemlátomást nem örvend túl nagy népszerűségnek. Tény azonban, hogy a túl sok fehér cucc valóban nem jó jel. Az összehúzódó izomrostokból kipréselődő anyag 140-150 C° környékén bújik elő, és minél több van belőle a felszínen, annál kisebb lesz a halszelet nedvességtartalma. Ha valaki nagyon undorodik a nyálkás haltól, vagy a bő nedvű húst részesíti előnyben, nem árt, ha alacsonyabb hőfokot választ, vagy épp ellenkezőleg, gyors kérget pirít a halszelet mindkét oldalára, útját állva így az értékes nedvek elszivárgásának. Más módszer is létezik persze, egy tíz perces sós víz fürdővel is megoldható a váladék-probléma. A hal felületén elhelyezkedő rostokat feloldja a só, így később úgy keményednek meg, hogy nem húzódnak össze annyira, és nem pumpálják a felszínre a fehér anyagot.
