Mikor almáspitéről van szó, sokan esküsznek arra, hogy a tökéletlen, akár ütött almák sokkal jobb alapanyag hozzá, mint tökéletes formájú fényesen ragyogó társaik. Ahogyan a bébirépákról is kiderült már, hogy azok egyáltalán nem luxustermékek, csak furfangos megoldás a kicsit furcsábbra nőtt sima répák eladására. Minek pazarolni az ételt, ha ízre és minőségre pontosan ugyanolyan, csak éppen a megszokottól eltérő az alakja vagy a mérete?
Azon senki nem fog meglepődni, ha azt állítjuk, nincs két tökéletesen egyforma krumpli vagy alma. A nagy üzletláncok viszont törekednek arra, hogy például répa címszóval minden üzletükben nagyjából ugyanazt kapja a vásárló, ezért meghatározott külalaki és méretbeli standereknek kell megfelelnie a zöldségeknek, hogy egyáltalán átvehetőnek ítéltessenek. Vagyis hiába tökéletes minőségű valami, ha az átlagnál kisebb, vagy girbegurba, vagy a szokásostól eltérő az alakja, akkor esélye sincs bekerülni az eladótérbe. Ez nem feltétlenül az áruházak heppje: a vásárlók azok, akik mindenből a tökéletest keresik, ami pedig kicsit is kilóg a sorból, az az üzletben marad és megy a kukába. Pedig a felesleges pazarlás megelőzésének egyik elsődleges mozzanata az lenne, hogy mindenki elkezdjen tudatosan viszonyulni a vásárláshoz, ehhez pedig hozzátartozik a kicsit görbe répa, vagy éppen a közeli szavatossági idővel rendelkező tej bevállalása is. Egyrészt mert mindegy, hogy 3 napig vagy 5 napig jó még, ha úgyis felhasználja aznap, másrészt mert tudjuk, a lejárati idő sem azt jelenti, hogy egy perccel utána a termék fogyasztható finomságból varázsütésre rohadt undormánnyá változna.
Igazságot a nonkonformista zöldségeknek!
Aki ezt a mondást tartja, annak van egy jó hírünk. A Tescoban mostantól olcsóbban juthat hozzá azokhoz az almákhoz, krumplikhoz és répákhoz, amik kicsit mások mint a többiek. Itt most ne a szokásos értékcsökkent árukra gondoljon a bebarnult banánnal, vagy a kicsit már kókadozó petrezselyemmel, hanem például egy krumpliforma helyett szív alakú krumplira, vagy egy olyan, elágazó répára, ami úgy néz ki, mint egy hosszú lábú, jóságos mocsári szörny. Akinek (vagy a szüleinek, nagyszüleinek) volt valaha konyhakertje, már láthatott ilyen szabálytalan formájú zöldségeket, de éppen a furcsa megjelenésük miatt nekik eddig esélyük sem volt arra, hogy bekerülhessenek a kereskedelembe, hogy aztán alapanyagként a vasárnapi ebéd részeseivé váljanak. Pedig ízre ugyanazt hozzák, mint a szabványosak: csak kicsit kisebbek, kicsit mások, de ugyanolyan finom lesz velük minden. Így pedig ráadásul még olcsóbbak is lesznek, mint a tökéletes megjelenésű társaik.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egységcsomagokban veheti majd meg őket, a másfél kilós krumpli és répa 149 forint, az egy kilós piros és zöld alma 229 forint jelenleg. Mindegyik egységcsomagon megjelenik a jelölés, miszerint másodosztályú termékek, de mindegyik csak esztétikai hibás, minőségük kifogástalan. Ezek a csomagok január 24-től kezdve 12 Tescoban érhetőek el, de a tervek között szerepel, hogy egyre több áruházban megjelenjek a "perfectly imperfect", azaz "tökéletlenül tökéletes" termékek.
Fejenként 40 kiló élelmiszer, 50 ezer forint megy a kukába
Mivel ezek a termékek kevesebbe kerülnek, így már csak azért is érdemes bizalmat szavaznia nekik a következő nagybevásárláskor, mert nemcsak az így is hatalmas méreteket öltő élelmiszerpazarlás ellen lehet felvenni a versenyt velük, de a környezet mellett a saját pénztárcáját sem terheli meg annyira. Azt már az Élelmiszerpazarlás felszámolásáért tartott konferencián megtudtuk, hogy egy átlagos magyar család 100 kiló élelmiszert, nagyjából 50 ezer forintot dob ki a kukába évente. Világszinten az élelmiszerek harmada (ami EU-s szinten egészen pontosan 88 millió tonna élelmiszert jelent) megy a szemétbe, ami elképesztő mennyiség, és valóban jogosan merül fel a kérdés: ha ennyi élelmiszer áll a világ rendelkezésére, hogyan lehet, hogy mégis vannak, akik éheznek?!
Nem csak a pazarlás baj
Cseh Balázs a Magyar Élelmiszerbank elnöke elmondta, hogy bár pontos számítások nincsenek, de a kalkulációk szerint 50-100 ezer tonna élelmiszer megmenthető lenne, vagyis elkerülhetne azokhoz, akik nélkülöznek. Sok családnak az Élelmiszerbank által közvetített adomány az egyetlen lehetőség, hogy zöldség vagy gyümölcs kerüljön az asztalára. Az emberek többségének nincs reális képe arról, hogy mennyi élelmiszert dob ki, pedig ez nem csak felesleges pénzköltést jelent, hanem a környezetet is megterheli. Magyar adatokra vetítve a feleslegesen megtermelt élelmiszer előállítása során keletkező károsanyag-kibocsátás egy évben akkora, mint Zala és Veszprém megye károsanyag-kibocsátása együttvéve. Ha pedig globálisan nézzük a kérdést, még rosszabb ez az arány: ha az élelmiszerpazarlás egy ország lenne, ő lenne a harmadik legnagyobb károsanyag-kibocsátó a világon.
Sokkal több családon lehetne segíteni
Hogy mennyi minden kerülhet az Élelmiszerbankhoz, arról bővebben itt írtunk már, azt viszont fontos tudni, hogy a szervezet szeretne sokkal több rászorulóhoz élelmiszert eljuttatni. A modell szerint most a civil szervezetek és felajánló áruházak között jelentik a kapcsolatot, itt lehet arról szó, hogy összekötnek egy helyi szervezetet például egy Tesco helyi kirendeltségével, vagy hogy a központjukba érkező céges felajánlásokat segítenek eljuttatni szervezetekhez.
Mindkét esetben a fő hangsúly a rendszerességen és a kiszámíthatóságon van, hiszen a nagy üzletláncoktól rendszeresen el kell szállítani a megmaradt felesleget szétosztani a rászorulók között, ezt pedig sok civil szervezet forráshiány miatt nem tudja vállalni. Sőt vannak olyan elszegényedett települések, ahol civil szervezetek sincsenek, akik segíteni tudnának. A szűkös anyagi lehetőségek mellett az eszközök sincsenek meg: hiába adnának szívesen az áruházak közeli lejárati idejű tejtermékeket, ha a szervezeteknek - közismerten alulfinanszírozottak lévén - nincs olyan hűtőkocsijuk, ami télen-nyáron biztosítani tudná, hogy megfelelő hőmérsékleten tartva jussanak el a felajánlások a rászorulóknak.
Pedig az integrációba, visszailleszkedésbe és egyáltalán a szociális kapcsolatok kialakításában is nagyon fontos szerepe van a rendszeres élelmiszer-adományoknak. Idős emberek esetében sokszor pont ez a napi élelmiszercsomag jelenti azt az alkalmat, amikor a civil szervezet segítője rá tud kérdezni hogy van-e elég tűzifája, vagy miben tud még segíteni. Az Élelmiszerbank éppen ezért próbál kormányzati szinten is egyeztetni arról, hogy például az EU élelmiszersegély-forrásainak egy részét a szervezetek ilyen eszközök beszerzésére is fordíthassák, vagy éppen emberi erőforrásra, azaz több munkatárs alkalmazására, ezzel pedig a feleslegelosztó hálózat finanszírozása is megoldódhasson.
Hogy ezt számokkal is érzékeltessük, az Élelmiszerbank működési szorzója rendkívül magas, ami azt jelenti, hogy 1 forintnyi működési költségből 30 forintnyi adományt tudnak szétosztani. Minél több lenne tehát a működésükre fordítható összeg, annál többen juthatnának élelmiszerhez, annál kevesebb kifogástalan minőségű étel landolna a kukában és annyival kevesebb lenne a pazarlás.
