Szeretne egy igazán egzotikus megjelenésű, jól alakítható, ernyős fát? Akkor a selyemakác az egyik legjobb választás!
Az akác messze nem ismeretlen a hazai kertekben. Ha másért nem, akkor azért, mert hiába szeretnénk csak egy-két példányt belőle, minden évben küzdeni kell a kis magoncokkal, melyek felütik fejüket a veteményben, a gyepben és a virágágyásokban is.
Ha azonban valaki mediterrán területre utazik, akkor az akác egy másik, érdekes és gyönyörű fajtájával is találkozhat, a selyemakáccal. Nekik jó hír, hogy ez a növény nem csak a déli szomszédoknál marad életben, itthon is nevelhető.
Minek nekem még egy akác?
Igen, gondolhatná ezt is, részben joggal – ám ez a fa egy kicsit más. Egyrészt a lombkorona nem zárt, tömött, hanem ernyős, és tagolt, vagyis kifejezetten egzotikus megjelenése van. A másik, hogy metszéssel viszonylag könnyen tartható alacsonyan, akár 3 méteresen is, amivel egy igazán impozáns díszfára tehet szert.
Ha szereti a nagyobb, de nem teljesen árnyékoló fákat, a selyemakác akkor is ideális lehet, hiszen ha engedi, akkor akár 10 méteresre is cseperedhet, bár ez az a mi éghajlatunkon azért ritka.
„A selyemakácot a nyugalmi állapotában, ősszel és télen lehet alaposan megmetszeni; növekedési időszakban csak a sérült, esetleg beteg ágakat szabad levágni. A metszéssel kialakíthatunk felfelé növekvő fát; ha van támasztékunk, akkor árnyékot adó lugast; vagy akár egy viszonylag kicsi, de formás cserjét is. Mindez olyan, mint egy türelmes szobrászat: annyit kell tennünk, hogy a "nem megfelelő" irányba növekedő ágakat levágjuk. Ahol pedig sűrűbb ágszerkezetet szeretnénk látni, ott évről évre az ágak harmadát vágjuk vissza, így több és erősebb elágazást kapunk” – tanácsolja Boross Dávid, az Oázis kertészet munkatársa.
Virágok és illat
A selyemakác virágzásban is eltér a megszokottól. Az itthoni fürtökben lógó (akár ehető!) virágfejek helyett ez a faj kis ecsetszerű, a rózsaszín különböző árnyalataiban pompázó virágokat nevel. A hosszú porzószálak nemcsak látványosak, de illatosak is, így a méhek és más beporzó rovarok is előszeretettel látogatják. Nem utolsó sorban pedig a szél viszi az illatot, így a nyári virágzási időszakban a teraszon és a kertben is élvezheti az édeskés, erős illatokat.
„Akár dézsában, akár kiültetve tartjuk, a selyemakác a napos helyet kedveli. Hazánkban télálló növényként tartják számon, de a fiatal - 2-3 éves - növényeket óvni kell télen: a dézsában lévő fácskát tegyük védettebb, szélmentes helyre, az edényt fedjük be, hogy ne fagyjon át. A kiültetett példányokat téli takaró fóliával szokták védeni, a tövét 20-30 cm vastag fenyőkéreg, avar védje. Nyáron a tűző napon lévő növényt alig kell víznek érnie, hiszen alapvetően szárazság tűrő. Ennek ellenére azt javasoljuk, hogy a természetes csapadékon felül heti 1-2 alkalommal érdemes meglocsolni, ezt intenzívebb növekedéssel hálálja meg. A földjére sem túl igényes, de a jó vízáteresztő képességű, laza földeket szereti jobban.”
És az erkélyen?
A selyemakác dézsában is megél egy darabig, vagyis erkélyen is nevelhető, igaz, nem véglegesen. Míg a szabad földbe ültetve egyetlen év alatt akár 2 métert is nőhet, addig edényben kifejezetten lassan fejlődik. A fagyérzékenysége azonban a tartóban fokozottabb, így erre mindenképpen ügyeljen.
A selyemakác szaporítása nem nehéz, mindössze a magokat kell begyűjteni, melyek késő ősszel érnek be, amikor a magház bebarnul. Télen is sokáig a fán maradhatnak, így a begyűjtésük nem lesz nagy gond. A szaporításhoz a magokat májusban érdemes elvetni, de ehhez egy kis trükköt kell alkalmazni. Mivel a magház külső burka vékony, de nagyon kemény, így a magokat vetés előtt érdemes koptatni vagy forrázni, hogy a maghéj megrepedjen. A kis facsemeték az első két évben fokozottan fagyérzékenyek, így a teleltetésük kupacolással lehetséges.
