Először is szögezzük le: bármilyen mosolygós sikerfotót láttak róla a facebookon, a régi mázolmány ajtó- és ablakkeretekről való eltávolítása kimondottan és elképesztően szar meló, de valakinek ezt is el kell végeznie. És mivel a házvásárlás után egy fityingünk sem maradt mesterekre, hát jobb híján mi lettünk azok a valakik, a férjem, és én.
Sajnos a lecsupaszítási műveletet nem lehetett ellinkelni, pedig szívesen megtettük volna. A régi nyílászáró tokok ugyanis rettenetes sötétbarna színben pompáztak, ami semmiképpen sem maradhatott úgy. A régi mázolmányt viszont a fehérre festés előtt mindenképpen el kellett távolítani a fáról, és nem azért, mert maximalisták vagyunk (van az a feladat mennyiség, aminél a maximalizmus értelmezhetetlen). Hanem mert a próbamázolásoknál bebizonyosodott, hogy a borzasztó barna csak olyan mennyiségű fehér festék alatt tűnik el, ami az életben nem fog keményre száradni.
Ha eleve fehér volt az ajtókeret, akkor ezt a műveletet megúszhatjuk, elég az új mázolás előtt kissé átcsiszolni a régi festést, egyrészt, hogy eltüntessük az egyenetlenségek éles kontúrját, másrészt pedig, hogy ne folyjon meg az új festék a régin.
Mi viszont ráhergeltük magunkat érzelmileg, és nekiálltunk az égetésnek. A felszerelést kettő darab hobbi hőlégfúvó képezte, (ne kérdezzék miért, de nekünk van itthon kettő darab hobbi hőlégfúvónk, és használjuk is őket), valamint két spakli. Az eljárás a következő: a forró levegővel felhólyagosítjuk a festéket, a spaklival pedig lekaparjuk. Nem hangzik valami bonyolultan, és nem is az, cserébe viszont egyáltalán nem haladós. Egy délelőtt alatt egy ajtófélfának a harmadával sikerült így végezni, vagyis egy ajtótok legalább másfél napot vett volna igénybe.
Ekkor upgrade-eltük az eljárást, és előkerült egy gázlámpa. Ez azért már eléggé Rambo-feeling volt, a harminc centis irányított lángnyelvvel a lakásban. A spaklit innentől kezdve ajánlatos munkavédelmi kesztyűben fogni, az égési sérülések elkerülése végett. A padlót pedig ne nejlonnal, vagy papírral óvjuk, mert időnként égő festékdarabok hullanak szanaszét.
A gázlámpával égetés már tényleg egy ütős és hatékony módszer, amivel egy nap alatt sikerült levakarni négy ajtóról a festékeket. Igaz, hogy az ajtó körül itt-ott arasznyi füstfoltok éktelenkedtek, de sebaj, úgyis a falfestés lesz a következő lépés. Cikk is lesz róla hamarosan.
A lecsupaszított ajtótokok nagyon szépek, ha shabby chic hatást szeretnénk elérni, de ha inkább kulturált, polgári dizájnt szeretnénk kialakítani, ami nem szorul magyarázatra senki előtt, akkor érdemes innen még tovább haladni.
Most jön a csiszolás, amivel elegyengetjük a felületet, ezt sima kis fadarabra csavart csiszolóvászonnal gyorsan el is tudjuk intézni, szót sem érdemel. 80-100-as durvaságúval érdemes kezdeni, és onnan lehet a finomabb felé haladni.
Ez után következik a fa kezelése, szaknyelven beeresztése, mint megtudtuk. Erre lenolaj és lakkbenzin 1:3 arányú keverékét használtuk, mármint egy rész lenolajhoz 3 rész lakkbenzint kevertünk. Az így felhígított lenolaj jó mélyen beszívódik a fába, és eltömíti a pórusokat.
Ez a művelet azért fontos, hogy a fa ne szívja magába a mázolást, hanem a felületén maradjon. Mivel oldószeres hígításról beszélünk, ami hamar párolog, egy napig elég békén hagyni. Ez után jön a finomcsiszolás, mivel a száraz fa beeresztéskor kiszőrösödhet – és ami megtörténhet, az meg is fog történni, nyugodjunk bele előre.
Eddig tartott az előkészítés, most jön a mázolás. Lemázoljuk.
Na jó, ezt is lehet szofisztikálni, mi vízbázisú alapozófestéket használtunk, amitől még simább és finomabb lett az ajtókeret felülete. Ennél a lépésnél már biztosak lehetünk benne, hogy a máz tényleg csak a felszínre fog kerülni, és nem fog beszivárogni a fába.
Az alapozást szintén hagyni kell száradni a festék dobozán feltüntetett ideig, és ez után lehet rámenni a zománcfestékkel, ami egy szép, fényes, mosható, fehér felületet eredményez az ajtókereten.
És ezzel készen is vagyunk, csak szólni kell mindenkinek, aki megcsodálja a végeredményt, hogy egyelőre ne fogdossa össze. Egy-két nap tutira elég a száradáshoz, a lakás pedig, a maga romosságában is sokkal kulturáltabban néz ki ettől az egy látványos lépéstől, már megérte.
Az ablaktokokhoz egyelőre nem nyúltunk, mert túl sok van belőle, és mindennek van határa. Majd eltakarjuk függönnyel.
