Az egész azzal kezdődött, hogy meguntam a brutális méretű, ám nagyon praktikus íróasztalomat, és úgy gondoltam, valami könnyedebbre váltok. Mivel a környéken több fatelep is van, ezért adott volt a lehetőség, hogy levágatok meg megfelelő méretű falapot, és az lesz az asztalom. Nem nagy dolog, ki kell választani a fát vagy bútorlapot, esetleg OSB-t, ízlés és pénztárcavastagság szerint.
Nem gondolom, hogy csak a fa jöhet szóba, főleg ha úgyis festve fogjuk használni. Én most viszont a pácolást akartam kipróbálni, és azt kombinálni a festéssel.
Az íróasztal lapjának vettem egy fenyőlapot, amit levágattam a megfelelő méretre. Ezt általában pénzért végzik el a boltokban, bár ha szerencséje van, egy mosoly is elég.
A pácról azt hittem, fillérekbe kerül (nagyjából a tojásfesték árában lőttem be), és még sosem hallottam róla, hogy van szeszes és vizes is. Egy gyors továbbképzés alatt kiderült, hogy a retro kinézetű, por alakú kis zacskóból tényleg létezik vizes és oldószeres változat. A közelemben lévő festékboltban csak utóbbi volt, úgyhogy vettem mellé egy liter denaturált szeszt, ami azt hiszem, velem együtt fog megöregedni. A Perla márkájú szeszes fapác 640 forint volt, a denaturált szeszből egy liter pedig 724 forintba került.
A pácokról azt érdemes tudni, hogy csak kezeletlen felületre kenhetőek, és gyorsan beszívódnak a fába. Önmagában nem védik a fát, de szépen hangsúlyozzák az eredeti mintázatot. Kültérre nem praktikus önmagában, ezért oda érdemes a felületet lakkozni is. 10 grammos zacskó nagyjából 8 nm-re elegendő, ha egy rétegben használja. Bár én szín alapján döntöttem az oldószeres mellett - magyarul vizesben nem volt az a piros szín, amit el szerettem volna érni - ennél azért van tudományosabb megfogalmazás is.
Tehát elvileg fafajta függő, hogy vizest vagy oldószerest választunk. Vízpácot használunk égerfára, nyárfára, fenyőre, bükkre, hársra. Szeszpácot, oldószeres pácot tölgyre, akácra, cseresznyére, Na ehhez képest én szeszest vettem fenyőre, ezért is érdemes előre olvasni, és utána vásárolni.
Ami viszont fontos, hogy a vizes pác használata előtt a munkafelületet meleg vízzel nedvesítse be, majd száradás után nagyon finom csiszolóval (200-220) menjen át rajta, mert különben a kenés során kiszőrösdhet az anyag. A szeszes pácok beszívódása jóval gyorsabb, és nagyon kell figyelni a kenés során, hogy ne menjünk rá újra a már megszínezett rétegre, mert értelemszerűen ott el fog térni a szín. Ezért javasolják a profik, hogy végezzünk próbafestést, amit én kivételesen megtettem, mert maradt egy darab fám.
Szerencsére meglepetés nem ért, ám az jó tapasztalat, hogy a noname festék, amire csak annyi van írva, hogy ezüst zománc festék (forgalmazó: Klorid Zrt.) hiába került csak 530 forintba, nem érte meg az árát. Túl folyékony, nem tapad rendesen és nagyon hosszú (kb 2 nap) a száradási ideje. Ja és oldószeres, amit nyilván onnan kéne kitalálni, hogy a festék fele lakkbenzinből áll, de semmi más nem jelöli.
Én két rétegben festettem, majd utána jött (a csalódást okozó) ezüst festék. A sablonnal vagy maszkolással nagyon egyszerűen készíthetünk mintát, ehhez csak az kell, hogy nagyon jól le legyen ragasztva a maszkolószalag, és minél szárazabb festéket hordjon fel, így biztosítva, hogy nem folyik be a festék. A galériában látható, hogyan ne csinálja. A legjobb a sablon esetén egy kisebb szivacs, és némi tunkoló mozdulat, amivel felhordja a festéket. Aztán már csak a száradásra kell várni, illetve eldönteni, használ-e felületkezelést (lakkot, waxot), vagy nem nyúl hozzá.
