Aki valaha is érdeklődött a házilagos bútorfelújítás iránt, biztosan találkozott már Szentgyörgyi "Kicsiház" Kata nevével, aki talán a legismertebb, és legrégebben alkotó magyar csináld-magad blogger. Kata - látva sikerült és kevésbé sikerült próbálkozásaimat - meghívott egy háromnapos bútorfelújító workshopra. Bár nem tudtam, mire számítsak, és kicsit ijesztőnek is tűnt a két nap elmélet – egy nap gyakorlat tematika, belevágtam, leginkább azért, hogy kipróbálhassam Kata gépparkját.
Így keveredtem három egymást nap követő délutánján egy csapat lelkes nő közé – meglepő módon ugyanis a workshopon csak és kizárólag csajok voltak.
Nem bántam meg a részvételt, egyrészt, mert eddig csak sejtettem, hogy nem élet az élet excentercsiszoló nélkül, mostanra viszont biztosan tudom. Ami ennél meglepőbb volt, hogy mennyire hasznos volt a két nap elmélet, pedig ezzel kapcsolatban voltak kétségeim. Mégpedig azért, mert attól féltem, hogy két napig ugyanazt fogom hallgatni, amit már úgyis olvastam nyolcszázszor az elmúlt években a blogokon.
Ezzel szemben az a kellemes meglepetés ért, hogy nagyjából az volt a beugrószint, és innen haladtunk tovább. Ha valaki esetleg egyáltalán nem lenne képben, annak sem kell megijednie, a bőséges írásos anyagban ugyanis az alapok átláthatóan és jól befogadhatóan össze vannak szedve.
Kinek ajánlanék egy ilyen workshopot? Azoknak, akik kacérkodnak a gondolattal, hogy saját maguk próbálják meg szebbre formálni a lakásukat. Ebben például nagy segítség lehet, hogy elég jó összefoglalót kaptunk arról, mire kell figyelni, ha elkap a lendület, és nekilátunk a használtcuccos aukciós oldalakon/ócskapiacokon lepukkant bútorokra vadászni. Tipikus (legalábbis a legtöbben beleszaladtunk már például), hogy leütjük a full rozoga 2 ezer forintos tonettszéket, aztán mire eljutunk odáig, hogy végre festeni is lehet, már egy hétig dolgoztunk rajta, beletettünk 5 ezer forintnyi anyagot, és rájövünk, hogy lényegesen egyszerűbb lett volna megvenni a jó állapotút 4 ezerért.
Az ottlévők közül mindenki próbálkozott már ezzel-azzal, volt, aki bútorfelújítással, volt, aki falfestéssel, más ősi nyílászárók lángszórós újjávarázsolásával. A legtöbb, itt megszerezhető infó olyan, amire idővel valószínűleg magától is rájönne az ember, de elég sok csalódást és melléfogást (valamint időt és pénzt) megspórolhatunk magunknak, ha egyszer tematikusan végigmegyünk a témán.
Jó volt az is, hogy rengeteg gyakorlati tudnivaló elhangzott (beszerzési helyek, tippek és trükkök), és nem csak Kata beszélt az általa már kipróbált megoldásokról, de a többiek is megosztották, ki hol látott valamit mennyiért, illetve kinek hogy sikerült ez vagy az.
A harmadik nap, amikor végre kézbevehettük a gépeket, szintén remek volt: Kata minden olyan masinát odahozott, amire egyáltalán szükségünk lehet, és meg is mutatta, hogyan kell azokat jól használni. Aztán az is kiderült, mit tesz a gyakorlat, mert ugyanazzal a géppel, amivel Kata gyönyörű íveket vágott, mi tehetségesen roncsoltunk szét a fát. Ennek persze megvolt az az előnye, hogy kiderült, amit elbénáztunk a fűrésszel, ki tudjuk javítani egy delta- vagy excentercsiszolóval.
Szóval egész délután vágtunk, csiszoltunk, teleraktunk sérülésekkel egy csomó szép deszkát, hogy aztán mindenféle módszerrel kijavíthassuk a fára barmolt nyomainkat; festettünk, pácoltunk, stencileztünk. Nekem az is élmény volt, hogy Kata rengetegféle festékkel készült, így kipróbálhattunk egyszerre többfélét, köztük olyan drága izéket is, mint a például a nagyon sztárolt Annie Sloan chalk paint, amit biztos nem vettem volna meg csak azért, hogy megnézzem, milyen (felkenve nagyon vékony, köztes csiszolás nélkül is meglepően sima felületet ad több rétegben is).
Összességében mennyivel vagyok beljebb a workshop után? Annyival mindenképpen, hogy most már biztosan sokkal átgondoltabban ütöm le az aukciós oldalakon látott kincseket, és annyival is, hogy látom, milyen gépekkel szeretném bővíteni az otthoni készletemet. Lehet, hogy konkrétumokat nem nagyon fognak megtudni az alábbi videóból, de a hangulat átjön:
