Péntek délután 14 órakor találkoztunk a Beyond Budapest által szervezett „A Nyócker málló pompája“ elnevezésű szocio-kulturális séta vezetőjével. Randink helyszíne a Nemzeti Múzeum lépcsője volt. Amikor megérkeztem senkit nem találtam, majd észrevettem, hogy Baglyas Gyuri a rekkenő hőség elől az árnyékba menekült és éppen turisztikailag felvilágosít egy arra tévedt külföldi fiatalokból álló csapatot.
A Negró nem rasszista
Azután, hogy a sétálókat egymásnak gyorsan bemutatták, el is kezdtük a programot, amit az alaszkai Anchorage-ből érkezett Christine kedvéért Gyuri angolul tartott. A múzeum kertjében röviden megismerkedtünk Budapest és főleg a nyolcadik kerület közelmúltjával, majd amerikai társunk kedvéért előkerült néhány jellegzetes hazai termék. Christine kicsit furcsán nézte mindenki torkának kéményseprőjét, de túravezetőnk gyorsan elmagyarázta neki, hogy a magyar nyelvben e termék nevének semmiféle rassziszta vonzata nincsen. Christine egyébként azért is vett részt a túrán, mert gyermekkorában, az ötvenes évek elején, Budapesten élt, apja az amerikai nagykövetségen dolgozott. 1956 őszén visszautaztak Amerikába, de a nő azóta is egy darabka Magyarországot hordoz szívében.
A Bermuda-háromszög rejtélyei
A Nemzeti Múzeum háta mögötti kertben egyből a Nyócker Bermuda-háromszögében találtuk magunkat. Gyuri ugyanis elmesélte, hogy így is lehet gondolni a múzeum, az attól balra található Festetics palota, illetve a jobbra lévő Károlyi palota által behatárolt területre. Természetesen itt megmagyarázhatatlan eseményekről szó sincs, ha csak arra nem gondolunk, hogy mit keres a Palotanegyed szívében egy díszműlakatos, de erre is hamar jött a magyarázat. Ugyan nem a vezetőnktől, hisz a Beyond Budapest sétái meglehetősen interaktívak, a szervezők nyereménnyel ösztönzik a résztvevőket a feltett kérdések megválaszolására, s így a nyert információ is jobban rögzül. Szpojleresen elárulom, hogy a pénteki játékot tengerentúli sétatársunk nyerte, pedig nem is hagytuk, jómagam is igen szorgalmasan igyekeztem megfejteni a feladott rejtvényeket, de erről majd később.
Egy kovács nagyon erős, nem érdemes vele szórakozni
A Bródy Sándor utca 4-es szám alatt található Ádám palota erkélyén egy Lotz Károly freskóra hívta fel Gyuri a figyelmünket, majd arra buzdított, hogy keressünk egy fontos táblát a környéken. Meg is lett, a múzeum kerítésén áll ugyanis az 1838-as árvíz jele, amiben rengeteg ember vesztette életét és számos épületet teljesen elmosott a folyó. Ezután benéztünk az Olasz Intézet mellett lévő díszlakatos műhelybe, de csak azután, hogy sikerült kitalálni mit keresett egy kovácsmester a város közepén. Hát persze, pattant ki agyamból a válasz, mint Zeusz fejéből Pallasz Athéné. A nemesek hintóval jártak, azokat lovak húzták, s ahol lovak vannak, oda kell patkó is. A műhelyben kellemes hűvös volt, szerencsére tűz épp nem volt begyújtva, és találkozhattunk Szabó Viktor kováccsal is, aki állítólag a környék legerősebb gyereke, tehát nem érdemes vele szórakozni.
A bagoly és a gránátalma nőgyógyászra utal
Interaktív játékunk egy szürke háznál folytatódott a Bródy Sándor és a Puskin utca sarkán, ahol a homlokzaton lévő díszelemekből kellett kitalálnunk az egykori tulajdonos foglalkozását. A nyomravezető elemek egy könyvön álló bagoly és egy gránátalma voltak. Dereng már? Igen, a bagoly meg a könyv tudósemberre utal. A gránátalma pedig a termékenység szimbóluma. Ezen ismeretek birtokában nem volt nehéz a feladat. Nőgyógyász – mondtam magabiztosan, mint aki egész életében hasonló rébuszok megfejtésével foglalkozott, holott a rejtvényújságokban kedvenc agytornám számokat összekötni egy vonallal. S valóban, a ház valamikor dr. Tauffer Vilmos birtokában volt, kinek nevéhez a bábaképzés elindítása köthető.
A titkos ajtó mögött ott a fény
Következő állomásunk a Festetics Palota volt, amely jelenleg az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetemnek ad otthont. A vastag falak remekül védtek a kint tomboló hőségtől, mi pedig a széles lépcsőn igyekeztünk felfelé, hogy többek közt a báltermet megnézhessük. Gyuri itt felkínálta a lehetőséget minden résztvevőnek, hogy a Márványterem ajtaját egy hatalmas kulccsal kinyithassa. Illedelmes vártam, hogy valaki jelentkezzen, majd miután senki sem tette, fogtam a kulcsot és benyitottam.
Szerintem utoljára Alíz érezhette magát így, miután átlépett a tükör másik oldalán található valóságba. Egy letűnt világ fogadta kis csoportunkat, szinte hallani lehetett, ahogy muzsikosok szórakoztatják az úriközönséget a zeneszobában. Amikor azonban átléptük a bálterem küszöbét, mindenkinek tátva maradt a szája. Némi akklimatizálódás után felocsúdtam, s gyorsan készítettem egy vázlatot, hogy semmilyen információ ne maradjon le. A teremben nyolc darab hatalmas velencei tükör van, egy akkora központi kristálycsillár, amit csak kosztümös filmben lehet látni, nyolc kisebb csillár, s tükrönként két lámpa. Azaz, összesen 25 különböző fényforrást számoltam.
Híres golyónyomok
A nyolcadik kerületben természtesen nem lehet szótlanul elsétálni az '56-os események nyomai mellett, egyébként Christine kérésére is több szó esett a rádió körül kirobbant csatáról, a házakat ért golyózáporokról. Ezek a Bródy Sándor és Szentkirályi utcák sarkán lévő épületet sem kímélték, ami Kármán Tódor, Szabadság-díjas híres tudósunk szülőháza volt. A Szentkirályi utca egyik udvarában, ahol vezetőnk második világháborús golyónyomok történetét ismertette, jómagam szóba elegyedtem a piros otthonkás Erzsi nénivel, aki éppen macskájával foglalatoskodott érkezésünkkor.
A sötét oldalon vidám az élet
A József körút egy határvonal, ami elválasztja a Palotanegyedet a kerület félelmetesebb oldalától. Persze a mondat második fele az emberek előítéletének terméke, Gyuri szerint a „sötét“ oldal inkább mosolygósnak mondható. Rengeteg művész, szobrász, muzsikuscsalád lakott és dolgozott itt, példának okáért a Tavaszmező utcában lévő Roma parlament épülete valamikor egy kőfaragó műhelynek adott otthont, ahol a Szent István bazilika néhány szobrát készítették. A málló falú lépcsőház mennyezetét itt is egy Lotz Károly freskó dísziti.
Kálmán bácsi elhúzza a nótánkat
S mivel nem élhetünk muzsikaszó nélkül, sétánk utolsó állomása Kis Kálmán és felesége, Éva néni otthona volt, a kerület számos többgenerációs muzsikus cigánycsaládnak ad otthont. A mi házunkban is lakik egy idős cimbalmos, aki annó még a híres Boros Lajos vezető prímással zenélt, s nyáron, nyitott ablaknál mindig élvezetesen hallgatom magánkoncertjeit.
Kálmán bácsi és Éva néni remek szórakozást talált ki számunkra, egy tálból mindenkinek húznia kellett egy papírlapot, amin egy szám címe állt. Vigyázzatok - mondta Éva – amit választotok az jellemző lesz egész életetekre! Ezek után Kálmán bácsi elhúzta a nótámat, ami az „Asszony, asszony az akarok lenni“ című dal volt. Egész úton hazafelé azon gondolkoztam, vajon mit jelenthet ez, de a „nékem abból nem parancsol senki“ sorban végül magamra ismertem.
