A Tünet Együttes 2008 februárjában a Trafóban mutatta be a Nincs ott semmi – avagy alszanak-e nappal az álmok című mozgásszínházi produkcióját az MTA SZTAKI médiatechnológiai csoportjának közreműködésével. Az előadást beválogatták a litvániai International Dance Festival 2008-as programjába.
A Tünet Együttes darabjának középpontjában a valóság-elv és az igazság-elv folyamatos konfliktusa áll. Az ebből fakadó szorongás végigkíséri egész életünket, a realitás álarca mögé bújva keseríti mindennapjainkat...
Az előadásban használt real-time videotechnika reagál a mozgó test térbeli elhelyezkedésére, alakjára, mozgásának irányára és dinamikájára. Így alakítja a hat táncos mozdulatait szorongásaik és fantáziáik kivetített képévé, kapcsolataik rendszerét mozgékony absztrakt festménnyé.
„A Nincs ott semmi jó sodrású, ötletgazdag, költői vénáról és dramaturgiai érzékről egyaránt tanúskodó produkció. Az ember külsővé tett belső félelmeiről, világba böfögött démonairól és az ezek okozta csendes, hétköznapi tönkremeneteléről szól.
A dübörgő jazzre előadott darab egy bizarr rettegésekkel megtűzdelt, éber álom megjelenítése, amelyben David Lynch Radírfej c. filmjére emlékeztető, egy-egy pillanatra éppen csak felsejlő tablókból szürrealista, úszódresszben és kamásliban előadott báltermi mozgássorok alakulnak ki, hódolattal adózva Pina Bausch-nak. Fájdalommal, félelemmel és szomorúsággal telített jeleneteket láthatunk révetegen lebegni egy megdöbbentően különös világítástechnika fényjátékában. Rendkívüli.
Szabó Réka minden ízében újító munkájának alapötlete lehengerlő. A táncosegyéniségek nagyszerűek. Márkos Albert dzsesszkompozíciója elsőrangú. Nagy Fruzsina jelmeze, Szirtes Attila tér- és fényterve megkapó. Körvonalazódni látszik egy – nem csupán a vegetáló, honi kortárs táncéletben – kiugróan eredeti, intellektuális, játékos, okos, rafinált opus.”
