Ilyet még nem látott a világ: majd 40 méteres repülést élt túl ez a férfi! Fotó!

1903. december 17-én szállt fel a levegőbe a történelem első repülőgépe, Wilbur és Orville Wright találmánya. A testvérpárt egy gyerekkori játék inspirálta a szerkezet elkészítésére, melyen hosszú évekig dolgoztak. Találmányuk új korszakot nyitott az emberiség történelmében.

Wilbur Wright 1867. április 16-án született az Indiana állambeli Milville-ben, öccse, Orville 1871. augusztus 19-én látta meg a napvilágot az ohiói Daytonban. Édesapjuk egy protestáns felekezet, a Krisztusban Egyesült Testvérek Egyházának püspökeként szolgált, a hívek számára újságot is szerkesztett. A családfő okolható a testvérek repülés iránti szenvedélyének megszületéséért: 1878 karácsonyán egy helikopterre emlékeztető 50 centis játékmodellt vett fiainak ajándékba, mely elbűvölte a fivéreket – miután a játék tönkrement, maguk konstruáltak egy újat. A műszaki tehetséggel megáldott testvérek később más szerkezeteket is építettek, szívesen foglalkoztak szerelgetéssel. Kézügyességüket minden bizonnyal édesanyjuktól örökölték, aki szívesen készített egyedi játékokat gyermekeinek.

Ugyan Wilburnek és Orville-nek még három testvére volt, a két fivér között a kezdetektől különleges, szinte szimbiotikus kötelék állt fent. Mindketten műszaki főiskolára jártak, de tanulmányaikat nem tudták befejezni: Wilbur egy sportsérülés miatt volt kénytelen félbehagyni az iskolát, Orville-t a költözés akadályozta diplomája megszerzésében. Műszaki tehetségüket kihasználva különböző vállalkozásokba fogtak, nyomdát alapítottak, majd újságírásba kezdtek, végül egy kerékpárok javításával, tervezésével és gyártásával foglalkozó céget hoztak létre 1892-ben. A vállalkozásból megkeresett pénzüket a repülés iránti érdeklődésükre költötték, számos ötlettel és kitartó próbálkozással a siklórepülés tökéletesítésén dolgoztak.

Szorgos és nagyon alapos kutatómunkával láttak hozzá a feladathoz, kutatásaikat az alapoktól, a hajózás leghétköznapibb ismereteitől kezdték, végigvették a repülés különféle elméleteit Leonardo da Vincitől a kortársakig. Napokat töltöttek a természetben a madarak megfigyelésével, ellesték és kielemezték a szárnyas állatok repülési technikáit. Nyomon követték a német Otto Lillenthal munkáját, aki 1896-ban készített kétfedeles siklógépet, a találmány azonban nem vált be: felszállás után a földbe csapódott, feltalálója halálát okozva. A testvérpár bicikligyártó műhelyében születtek meg a repülés máig érvényes és alkalmazott alapelvei, itt kristályosodott ki többek között a háromtengelyű vezérlés gondolata és a szárnyhajlítás technikája. Szintén a műhelyben épült a világ első, fából készült propellerje. A fivéreknek nagy segítségére volt egyik alkalmazottjuk, Charles Taylor, aki a légcsavar és a szárny formájának kikísérletezésére szolgáló szélcsatorna megépítését vállalta, és ő alkotta meg a világ első léghűtéses, négyhengeres repülőgépmotorját is.

Egy meteorológus ismerősük javaslatára Daytonból az észak-karolinai Kitty Hawkba helyezték át székhelyüket, ahol az Atlanti-óceán közelsége miatti erős széljárás sokkal kedvezőbb feltételeket biztosított a tesztrepülésekhez. A helyiek eleinte szkeptikusan, félelemmel vegyes ámulattal fogadták a különös kísérleteket végző fivéreket, akik olykor órákat töltöttek azzal, hogy a tengerparton a sirályokat nézték. Wilbur és Orville 1900 és 1902 között három kétfedelű siklógépet épített, a harmadikat kormányozhatóvá tették, 1903-ra pedig sikerült megépíteniük első motorral és légcsavarral hajtott gépüket, melynek a Wright Flyer I. nevet adták (később átkeresztelték Kitty Hawkra).

A kétfedelű, faszerkezetű, impregnált vászonnal bevont szárnyakat vékony oszlopokkal és merevítő huzalokkal szilárdították. A pilóta az alsó szárnysíkban, hason fekve helyezkedett el, ő irányította a gép dülöngélő mozgását, részben a szárnyak előtt elhelyezett vezérsík (magassági kormány) mozgatásával, részben saját testsúlyának áthelyezésével. A motor sokkal jobb volt, mint a legtöbb akkoriban gyártott hasonló szerkezet, elég könnyű és erős volt ahhoz, hogy repülőgépben használják. A fa légcsavart – nem meglepő módon – biciklilánc hajtotta. A gép megépítése kétezer (akkori) dollárba került, a szárny fesztávolsága 12 méter, a szerkezet tömege 340 kiló volt.

Az év végére a testvérek már biztosak voltak benne, hogy képesek lesznek repülőgépüket a levegőbe emelni, a december 14-én történt első tesztrepülés azonban kudarccal végződött: a Flyer I. szárnya a földbe csapódott. A baleset nem tántorította el Wrightékat, akik ezután napokon keresztül javították, foltozták a szerkezetet, és három nappal később, december 17-én reggel 10 óra 35 perckor a Wright Flyer sikeresen a levegőbe emelkedett. A testvérek felváltva emelkedtek a levegőbe, mindketten kétszer – az első repülés során Orville 39 métert repült tizenkét perc alatt, melyet egy híressé vált fényképen is megörökítettek. Az utolsó, negyedik repülés során sikerült csak Wilburnek hosszabb ideig pontosan irányítania a motoros gépet, ekkor 59 másodperc alatt 260 métert sikerült megtenni a levegőben.

Bár ez a nap jelentette a repülés történetének kezdetét, a kísérletnek alig öt szemtanúja volt (négy életmentő és egy környékbeli fiú), és a sajtót is teljesen hidegen hagyta, mindössze egyetlen újság, a Cincinnati Enquirer jelentette meg a hírt másnap. A tekintélyes tudományos folyóirat, a Scientific American egyenesen kacsának minősítette a repülés tényét. A feltalálókra ezután további hosszú munka várt, mire tökéletesíthették a szerkezetet: 1905-ben a Flyer II.-vel már több mint fél órát sikerült a levegőben maradniuk, a Flyer III. (ami ma a washingtoni Smithonian Múzeumban látható) már képes volt könnyedén fordulni, bukfenceket és csavarokat végrehajtani a levegőben – ezt a verziót tekinthetjük a világ első gyakorlatban is működő repülőgépének. A két feltaláló hamarosan megszerezte repülőgépére a szabadalmat, így 1906-ban a világ elé állhattak találmányukkal.

Wilbur és Orville egy csapásra világhíres lett, és elindult a repülőgépek máig tartó tökéletesítésének, fejlesztésének folyamata. A következő években újabb és újabb repülési rekordokkal és légi bukfencekkel ejtették ámulatba a közönséget, Wilbur, aki olykor már két órán keresztül is képes volt a levegőben tartózkodni, még arra is vállalkozott, hogy utasokat vigyen magával. Később szabadalmi vitába keveredtek a csűrőlapok miatt – ugyan a hosszas jogi hercehurca az ő győzelmükkel ért véget, megbecsülésükön jókora csorba esett. A repülés a következő években rohamos iramban fejlődött – elsősorban a hadiiparnak köszönhetően –, az első világháborúban már légi csatákban küzdöttek egymással a vakmerő pilóták.

A Wright testvérek mindketten agglegények maradtak. Wilbur – aki tréfásan azt mondogatta, nincs ideje repülésre és feleségre is – 45 évesen hunyt el tífuszban, 1912. május 30-án. Öccse több mint három évtizeddel élte őt túl, repülőgépmotorokat gyártó sikeres vállalkozó lett, végül 1948. január 30-án érte a halál, 76 éves korában. Az első sikeres repülés színhelyén, Kill Devil Hillsben emlékművet emeltek a feltalálók tiszteletére. Abban, hogy kit illessen a dicsőség, két állam vetélkedik egymással – Ohio, ahol a repülőgépet tervezték és Észak-Karolina, ahol a sikeres kísérlet megtörtént. Egyesek megkérdőjelezik a Wright fivérek elsőségét, és azt állítják, hogy a német–amerikai Gustav Weisskopf két évvel korábban, 1901. augusztus 14-én már a magasba emelkedett saját maga tervezte gépével.

Tegnapi kultbaitünkben Kodály Zoltánról emlékeztünk meg születésének évfordulója apropóján.